Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
NYELV – Az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek, embernél a beszédnek, a szájban levő izmos, mozgékony szerve. [MÉKSz szerint: finnugor] A nyelv rendkívül nyúlékony izomzat, olyan ízlelő izomnyúlvány, melyen szétolvad az étel, szétterjed az íz. A nyelv akkor látható, amikor kinyílik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a nyíl. A nyelvvel nyaljuk le a kalányt. A nyelv elvezeti a falatot a szájüregben. A nyelv érzi és élvezi ki elsőként az étel ízét. Utána az is küldi el a garaton le. A nyelvvel beszédben megnyilvánulunk (NYeLV, NYuLV, NYiLV). A nyelvvel kifejezzük elveinket, érvelünk védelmükben. A nyelv elválasztja egymástól, azaz tagolja a hangokat. A nyelvvel enyelgünk. Az lv páros hangjai bontva: nyelvvel teszünk vallomást, nyilvánítunk véleményt, válaszolunk kérdésre, ezzel tesszük világossá mások előtt gondolatainkat. A nyelv megpróbálja azokat, melyek átmennek rajta. Csak azt nyeljük le, ami a nyelvnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a nyelvvel, ami illik. Az LV páros válthat LB-re is, mivel a V és B ajakhangok. Ez esetben LeBeg, LiBeg. A könnyű anyagra mondjuk LiMlom. Ez B hanggal LimBál, azaz himbálózik a szájban. Ugyanakkor lóg, innen az ógörög logosz – ige. A logosz fordítva szolog, vagyis szólog, szólogat. Vagyis szél (levegő) által, mozgó (lóg) nyelvvel hangot alkot.