NYELV – Az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek, embernél a beszédnek, a szájban levő izmos, mozgékony szerve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A NYELV NY.L – L.NY gyökbővítmény: NYeL – LéNY. A NYELV olyan izomNYÚLVány, mellyel megNYILVánulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztja, azaz tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELV elvitathatatlanul a LÁNYok legfőbb fegyvere. A NYELV sebezhet is épp, mint a NYÍL. A NYELvvel eNYELeg a fiú LÁNY-nyal, és a NYELvvel ízleli a LÁNYt. Az L.V – V.L gyök: LeV – VéL. A nyeLVvel teszünk VALlomást, nyiLVánítunk VÉLeményt, VÁLaszolunk kérdésre, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva, LEVezetve érveinket, V > F hangváltás esetén FELelünk. LEVeleinket is egy adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel vesszük, érzékeljük. A nyeLVvel oLVasunk hangosan. Az ízlelő NYELV megpróbálja azokat, amelyek átmennek rajta. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a NYELVvel, ami illik! A NYELV rendkívül NYÚLékony izomzat, olyan ízlelő izomNYÚLVány, amelyen a NYÁL segítségével szétoLVad az étEL, szétterjed az íz. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. A nyELVünk ELVezeti a falatot a szájüregben. A NYELV érzi és ÉLVezi ki ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eled el). Az állat NYELVével LEFetyeli az ételt. A kérődző NYELVével NYALábolja körül a kötegnyi szálas anyagot és úgy NYELi EL. A NYALÁB fordítva BÁLAny, tehát a BÁLA sem német szó, hanem magyar.
NYEREG – Az a lószerszám, melyen lovagláskor ülnek [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A NYEREG, az NY.R – R.NY gyökből indul: NYeR – ReNY.
A NYEREG, NYERGEL, NYARGAL, ugyanaz a fogalomkör. Az NY itt is elNYúló, a NYE ősgyök a kéNYElem szó alkotóeleme is. Általában hosszú útra NYERGELtek. Az R hangcsoport – ERE – a folyékony R hang jellemzőit viseli: folyamat EREdője. Az EREg, EREdés, jÁRÁs. Székelyföldön ma is használt szó: EREGel, azaz elEREDve halad. Hasonló a régies jÁROgol szóhoz, de ilyen az iREG-fOROg is. Az ER, IR, JÁR, JER gyökök ERedéssel JÁRással kapcsolatosak. A szó lehetett valaha JEREG is. A Biblia beszél egy Járed vagy Irád nevű emberről (i. Mózes 5: 16). Ő még az eredeti ősnyelven, ősmag(yar)-nyelven beszélt, és neve ma is érthető magyarul. Biztosan könnyűléptű, jól szaladó, járó, iramodó ember volt, amely okon kiérdemelte a nevet. Tehát az indulást, mozgást kifejező ER, IR, JÁR, JER gyöksor őskori, Özönvíz előtti. A Bibliában levő, minden abból az időből való név magyarul megfejthető, és ez is bizonyíték az ősmag(yar)-nyelv akkori jelenlétére, ősiségére*. A NYEREG szóban benne rejlik az útra indulás értelme: NYERGEL, és EREGEL, NYEREGGEL jó REGgel NYARGAL. Mielőtt indul a sEREG, a lóra rákerül a NYEREG. A nyERGELés az EREGELés, azaz a sEREG útra KELésének (gel – kel) előjele. A sEREG szó is a járáshoz kötődő: összeSEREGLŐ tömeg. A REGgel az indulás, a világosodó nappal eREGELő indulása. Példa a magyar nyelvből eredésre: az utódnyelvek által használt GALopp szó, amely a nyarGAL leharapott szóvégéből indul. S bár a CzF Szótár teljesen kizártnak tartja, mégis a NYER ige fő alap, elsődleges névadó a NYEREG szóra. Íme a CzF Szótár okfejtése: „A nyereg gyöke nyer, de mely mint ösmeretes ige alapfogalomra nézve semmi rokonságban nincs a nyereg szóval. Tehát azon gyöknek más értelme rejlik. A nyeregnek megfelelő német Sattel, és tót Sedlo az üléstől vették neveiket; de mint Adelung helyesen jegyzi meg, a magasodás fogalma is rejlik benne, miért átv. értelemben csakugyan magasságot, emelkedést jelent. Ennél fogva mi a nyer gyököt azon magyar szók családja közé igtatjuk, melyekben az ar, er, or, ur előtét nélkül, vagy előtéttel magasságot, emelkedést fejez ki, milyenek a mar marj, mart, part, erdő, erkély, mered, meredek, or, orom, orj, hóri, torlik stb. Az ny vagy előtét mint a nyir (ige és főnév,) nyirk, nyanya, nyers szókban, vagy átalakult m, mintha volna mereg a fölmeredéstől. Egyébiránt hangokban is rokon vele, különösebben a ,nyer’ törzszsel a török ejer, csagataj iger.” Ez hatalmas tévedés, de oka nem magyartalanság, mint az újkori nyelvészek félretájékoztatásainak, hanem az, hogy nem gondolták át elég mélyen az okokat. Ezzel szemben az én érvem ez. A ló hadászatban való alkalmazása az első ilyen sEREGnek NYERt ügyet jelentett, bár az első csatákban talán csak szőrén ülték meg a lovat. Ekkor jöhettek rá, hogy úgy túl RENYhe az ülés, azaz nem biztos, ha volna egy ülő alkalmatosság, amelyre fegyvert is lehetne akasztani, s amelynek olyan szára van, amely KÉNYelmet nyújt a GYALnak (kénygyal – kengyel, gyal = láb), s amely lehetővé teszi a ló hátáról felemelkedést, akkor még inkább NYERésre állnának.
*A Biblia – a mai közkézen forgó könyvek közül – a legerősebb bizonyítékokat nyújtó írás a magyar nyelv ősiségére. Ez vitathatatlan!