Akadémiai nyelvészet: A hangok nem értelemhordozók a szavakban!
Mi a NYELV? A MÉK szerint: Az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek, embernél a beszédnek, a szájban levő izmos, mozgékony szerve. Szerintük finnugor eredetű. Az NY, E, L, V (v > f) hangok szerepe a körülírásban. A NYELV NY.L – L.NY gyökbővítmény: NYeL – LéNY. A NYELV olyan izomNYÚLVány, amellyel megNYILVánulunk. A nyELV ELVálasztja, tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj. A NYeLv hegyes, éles, sebezhet is, mint a NYíL, mégis a NYELvvel eNYELeg a fiú LÁNY-nyal. NYELvével ízleli a fiú a LÁNYt. A nyELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, nyILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A NYELVvel mondunk VÉLeméNYt. A nyeLV VÁLaszát, (v > f) FELeletét FÜLlel vesszük, érzékeljük. A nyELV olyan ízlelő izomnyÚLVány, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVad az étEL, szétterjed az íz. A nyELV ELVezeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVezi az ízeket. Az ízlelő NYELV megpróbálja azokat, amelyek átmennek rajta. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a NYELVvel, ami illik! A NYELV rendkívül NYÚLékony izomzat. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. A NYELV érzi ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). A kérődző NYELVével NYALábolja körül a kötegnyi szálas anyagot és úgy NYELi EL.