A tájegységek, azok településeinek külön-külön sajátos táji nyelvjárása a megörökölt alap, folytatólagos folyamatosságára épül. Az ősiségben a törzsi sátorapa –, mint legmeghatározóbb törzsi tekintély – beszédmódját, hanghordozását, viselkedésmódját, életfelfogását, öltözködését követte az egész sátoralja törzs apraja-nagyja.
A tér tágult, a nép, szaporodott, a törzs tagolódott nemzetségfők szerint, az egyes nemzetségfők váltak követendő tekintéllyé sajátjaik számára. Mindenki a saját tekintélyes nemzetségfőjét követte.
Ahogyan ő beszélt, úgy beszéltek a szülők, őket követték a gyermekeik. Az egész közösségi néphagyomány: viselet, rajzok, minták, dallamok, ételek, szokások s egyebek a meghatározó köztiszteletben álló tekintélyes elődök szokásait követte.
Meglehet, voltak olyan rendkívül népszerű férfiak, nők a közösségben, akik kiváltották a többiek szeretetét, tiszteletét, és az őket jellemző vonások követésre méltókká váltak.
A tér tovább tágult, családonként szétszóródva települtek kisebb birtokokra. Kialakultak a kistérségi közösségek.
Épült egy lakóház, egy tanya.
Minden település léte az első cövek leverésével kezdődött. Az első család után jött a többi. Akit, korát illetően tekintélynek fogadott el az alakuló közösség, vagy kiemelten népszerűvé vált valamely tette miatt, annak sajátos beszédmódját, beszédmodorát, hanghordozását, szóhasználatát, meséit, mondókáit követték. Előfordult, hogy két szomszédos falu lakóinál, más-más sajátos szóhasználat, beszédmód, hanghordozás szerinti tájnyelv alakult ki, amivel aztán tréfásan heccelték is egymást.
Amely család viselete szebbnek, tetszetősebbnek minősült, annak szövés-, szabás-, szín- hímzésmintáit követték, utánozták a többiek.
Voltak mívesnapos, miesnapos, azaz munkára készült seszínű ruhák s ennek ellentétei: tetszetős, tarka színvilág, ünneplő, innapi szabású vonalak, minták.
Ha akadt egy daloló kedvű leány, legény, ő lett a nótafa, s az általa énekelt dallamokhoz hasonlók születtek a többiek ajkain. A táncokban ugyanez szokásmód alakult ki.
Így lett ez az összesség életük mindennapjainak közízlését vezérlő, népszokást, viseletet, viselkedést, dalokat, táncokat meghatározó, élő-ható színforgataga, vezérfonala évezredeken át.
Mára csak képekben őrzött, beszáradt, múltbéli holt értékké töpörödött, merevült az egész. Csak ünnepnapi noszogatásként kerül elő mutatóba, mint sportszerelés kizárólag a mérkőzésre.
Már nem élő része a mindennapoknak.