NEO-, NÉP, NERC, NESZTOR

NEO- – Előtag. Idegen szavakban új jelentéssel. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög szóból] A NEO szócska a tagadó NEM és az Ó (régi) összevont alakja: NEM Ó, NEÓ. Így alakult, rövidült az új fogalmának ógörög megnevezése NEO alakra. Tehát minden NEO- kezdetű szó két összevont ősmag(yar)-nyelvi ősgyököt tartalmaz.  

NÉP – Nagyobb emberi közösség, melyet a közös nyelv, közös eredet, közös hagyományok kötnek össze. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? né, nő + p] A NÉP szó N.P – P.N gyök: NéP – PéN. Itt jó az eredet megállapítás. A NÉP szó is a NÉ, NŐ gyök bővítménye. NŐből, NÉből származó ÉP közösség: NÉP. A P hang a szoros kötelék, kötődés, kaPcsolat és a teljesség összkÉPe. Nem titok, hogy az emberi csoportok megnevezése a szülőrés különböző megnevezéseinek alkotó gyökeiből indul. A CSAlád, a nép, níp – PÉN, PIN is onNAn INdul, és a NÁciók. Sok olyan szó van, amely a nemiségből kiinduló, de nem észrevehető, csak ha ősgyökönként elemezzük. A néPESség szó például a víz bőségének (pés, pős – p > b – bős, innen Bős neve = sok víz) hasonlatából jön, mivel a P hanggal alkotott ősgyökök egyik része volt a víz kifejezésének alapja: PI, PE, PÓ, PÜ stb. Ami vizES volt az pÜS, pIS, pES stb. Persze itt benne van az S hang Sok jelentése is. A régi írásokban találhatók olyan álomlátásokról szóló leírások, hogy: ágyékából ’sok vizek folyása indul’, és ez a bőséges PES a NÉPes, néPES utódnemzést jelentette.  

NERC – Nyérc. Ennek értékes prémje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < szláv] A NERC, NYÉRC megnevezés N.R, NY.R – R.N, R.NY gyökbővítmény: NeR – ReN, NYéR – ReNY. Az RC páros a különleges nyomot hagyó képi vagy hanghatások, különleges nyomot hagyó élethelyzetek, élőlényi jellemvonások, éles nyomot hagyó műveletek, eszközök stb. jelölője. Ilyenek: arc, bérc, érc, férc, karc, mérce és mások.    A NERC, NYÉRC is különleges jellemzőkkel bír. A NYÉRC szóalak jobban kifejezi az állat NYúlánk alakját, de a szó tengelyében levő ÉR – RÉ ősgyök azt is, hogy NYEReségnek számít ÉRtékes pRÉmje, amelyet kÉNYes hölgyek viseltek ékként, mivel rENYe, azaz lágy, puha érintése kellemes érzést vált ki.   NESZTOR – Testület, közösség legidősebb tagja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: a görög mitológia beli Nesztór király nevéből] A NESZTOR az N.SZ – SZ.N gyökből induló szó: NeSZ – SZeN. A NESZTOR tisztség, rang volt, amely később személynévvé vált. Ilyen példát százával találunk. A diNASZtia csúcsán (tornya) levő vén volt, így az őSZEN* jelző ráillett. Saját közösségét őSZEN képviselhette a rangidős vagy NESZtor SZENor. A TOR, OR gyökök magasság, csúcs (torony, orom). Az őskortól mai napig szinte minden embernek legkevesebb két neve volt, van. Egyiket kapta születésekor. Ez a szülő óhaját, tetszését fejezte ki. Oly nevet adott, amilyennek szerette volna látni gyermekét. Aztán a gyermek felnőtt, és felnőtt korban még ráragadt egy név. Ezt környezete adta, amilyennek őt látták jellemzői alapján. Ez az igazi egyéniségét, tulajdonságait, rangját tükrözte. A NESZTOR sem születéskor kapott név. Ő volt a közösség rangidős tekintélyes férfiúja. Ez a megnevezés még az ősmag(yar)-nyelven született. A NESZTOR tevékenysége egy (kisebb vagy nagyobb) embercsoportot érintett. Az ESZ gyök kiterjedés. Az SZT páros és hangcsoportja – ESZTO – beszédes a szóban. A rangidőst tISZTElet övezte. Ő élt át a legtöbb ÉSZérlelő ESZTEndőt, ő ült az ASZTAlfőn, és feltételezhetően, tISZTA lelkiismerettel ő OSZTOtta SZéT a javakat sarjadékainak. A közös ASZTAgból is ő osztotta a gabonát, vagy őrlés után a lISZTEt. De ő osztotta a tanácsot is a nála fiatalabbaknak. Ő volt a családi geSZT törzse. Mit mondhatott a SZéToSZTásnál? – NESZe, nESZTEk. Ő volt az osztó, nESZTÓ – NESZTŐ – NESZTOR. Az SZT mellett az ST páros is beszédes, mert ez a SáTor két fő hangzója. Az ősi időkben az egy tőről fakadó népet sátoralja népnek, a rangidős nemzetfőt sátorapának nevezték. Ebből rövidült a satrapa, majd ebből módosult később a perzsa nyelvű szatrapa. Ez is a NESZTŐ NESZTOR szerepét töltötte be. *Az ŐSZ állapot tISZteletet parancsoló volt. Innen ered a latin SENior, akik a SZENátus tagjai voltak. Ők is őSZEN jutottak ebbe a tisztségbe. A latinutód nyelvek signor, señor, senhor szavai is az őSZEN jelentéséből vezethetők le. A NESZTOR nevű király valós személy lehetett, és neve nem volt véletlen.