NEMES – A feudalizmus kiváltságos osztályához tartozó urak. Erkölcsileg kiváló. Ilyen emberre valló. Sajátságosan finom, értékes. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? alán] A NEM, NEMES szavak a NŐhöz kötődőek, akár az N hangos szavak többsége.
A NEMES állapot MINŐségi (minő – nőmi) EMElkedettség. Ezek is mind a NŐ fogalomkörébe tartozók. Ami NEMES, annak külön NEME van, külön osztály. A NEMTŐ az a NŐ, aki méhének műhelyében, a magzat védett tanyáján kiNEveli, majd NŐSZÜLéssel (eredeti megnevezés) útjára MENni engedi az EMberi NEM új EGYedét. A NEM szó mély értelmű, és mutatja, hogy az EMber nem állatból fejlődött ki. A tagadás NEM szava is erre mutat, és egyébként is a NEMiséghez kötődő. Utódnyelvi jelenléte a MAN (men – nem), MANN és változatai is az EMber (nő-férfi) magas NEMES voltát igazolja az összes többi élőlénnyel szemben. Ha az EMber úszó-csúszó-mászó-szálló lényből fejlődött volna ki, akkor a vele kapcsolatos megnevezésekben sűrűn fordulna elő az SZ hang, de nem létezne talán a MENNI ige sem. Ám a MENNI és a BESZÉLNI fogalomkör igéi azok, amelyekből a legtöbb van. Számuk külön-külön meghaladja az 1500 kifejezést! Tehát az EMBER kiváló képességei, sajátságosan fiNOM, értékes adottságai MENővé, magas NEMmé, NEMESsé teszik az összes többi élőlénnyel szemben.