BAB – Fehér, piros vagy sárgás virágú hüvelyes növény. Ennek termése. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az AB kereket jelent, a BAB esetében kétszeresen, oda-vissza gömbölyűt. A szláv nyelvű népek a török FASULYE módosulatait használják, mely szintén ősmag(yar)-nyelvi örökség, és a növénynek fára felfutó, FÁra SZÁLLÓ tulajdonságából ered. Ilyen még a szőlő (szálló), szulák stb. Bolgárul BOB, s az még ősnyelvi örökség, hisz a bolgárok valaha az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélték. Lásd még a paszuly címszónál.
FUSZULYKA – Bab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – fuszuly ’ua’ (román < … görög] A FUSZULYKA KAPASZkodó, kÚSZó növény. Felső-Háromszéken FASZULYKA a neve. Ez a szóalak a FA gyököt örökítette meg, melyre felkúszik a FASZULYKA. Ez összetett szó. Ismert a bab, FUSZULYKA, FASZULYKA kaPASZkodó tulajdonsága, FÁra máSZÓ. Az ősmag(yar)-nyelven a kÚSZás fordítottja is használatos volt, és a SZU gyök bővítménye lágy hang volt, néha J hang, máskor L. Példa a SZULák, SZŐLő, melyek szintén kúSZÓnövények. Idegen nyelvekben, így például a románban SUIE (szuje) – felemelkedik, felmászik, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Gyerekkoromban öregektől még hallottam azt a – mászkáló kisgyerekre mondott – szót: mászulyka. A FÁra máSZÓ PASZULY, FASZULYKA a török, görög, román és más nyelvekben FASULYE, FASÓLIA, FASOLE, mely ősmag-nyelvi örökségük. A FUSZULYKA annyiban más, hogy itt a FUtó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (hasonló a FUtórózsa). Letagadhatatlan a magyar eredete! A párhuzamos leírás megtalálható a paszuly címszónál, ahol a változatosság kedvéért szerb-horvát görög eredet van bejelölve. PASZULY – Bab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát < görög] A PASZULY szó és változatai több jelentést takarnak, mivel a P és F, lévén ajak(fog)hangok, néha fölcserélődhetnek. Ez az idegenbe átment alakból látszik. A görög FASÓLIA, török FASULYE szóalakok a FA gyököt örökítették meg. Felső-Háromszéken is FASZULYKA a neve. Ez összetett szó. Ismert a BAB, FUSZULYKA, FASZULYKA kaPASZkodó tulajdonsága, FÁra máSZÓ. Az ősmag(yar)-nyelven a kÚSZás fordítottja is használatos volt, és a SZU gyök bővítménye lágy hang volt, néha J hang, máskor L. Példa a SZULák, SZŐLő, melyek szintén kúSZÓnövények. Idegen nyelvekben, így például a románban SUIE (szuje) – felemelkedik, felmászik, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. A FÁra mászó PASZULY, FASZULYKA a török, görög, román és más nyelvekben FASULYE, FASÓLIA, FASOLE. A FUSZULYKA annyiban más, hogy itt a FUtó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (futórózsa). Letagadhatatlan a magyar eredete! A PASZULY szó a kaPASZkodó, táPÁSZkodó PASZ gyökéből indul, de a ’hová mászol, mászuly’ (székely) SZULY gyöke is beleszáradt a szóba. A PASZ gyök fordítva azt is elmondja, hogy SZAPora termésű növény. Tehát ne nézzük le azt az embert se, aki FUSZULYKÁt, netán FASZULYKÁt mond, mert ő még Ádám, Noé nevű ősei nyelvén beszél. A CzF Szótárból: „Némely tájakon fuszuly, fuszulyka, melyből azt is lehetne következtetni, hogy eredetére nézve am. foszol vagy foszló, t. i. mint hüvelyes vetemény, éréskor hüvelyéből önmagától kifoszlik.” Nos, ez is a több jellemző egyike, és ez is magyar.