és azok következményeiről.
Azt tapasztaltam, hogy itt e közösségekben bármiben szabad hinni, bármilyen bizonyíthatatlan, gyökértelen mesébe, csak épp a Bibliában nem!
Ugyanis, az sokak szerint, egy mocskos zsidó, szabadkőműves hamisítvány.
Némelyek következtető képtelensége mérhetetlen. Egyik véleményük agyonvágja a másikat.
Ők azt is tudják, hogy a teremtés nem úgy volt, de semmi egyéb sem úgy történt, ahogyan a Biblia írja!
Nincs Teremtő Isten, mint végtelen hatalommal bíró, bölcs személy, aki létrehozta, teremtette a mérhetetlen világegyetemet csillagrendszerek milliárdjaival, s aki úr a tér-idő végtelenen. Csak olyan névtelen kis isten, aki az emberek szívében van, mindenkiében, kisebb-nagyobb tételben.
Több tízezer éves emberi történelemről álmodnak, csak épp nincs személy-tér-esemény megnevezés bizonyíték hozzá. Kivel, hol kezdődött, kikkel, hogyan folytatódott, milyen események történtek, amelyek személyekre szabottan igazolják a kezdeti éveket? Minden ősiséget a teljes homály fed, de elhiggyed, hogy úgy igaz!
Miért? Csak!
A Biblia viszont ír az ember előtti első évezredekről, mialatt a Teremtő Isten előkészítette a felszínt az élet fogadására: növények, vízi, szárazföldi állatok, majd az ember érkezésére otthonként. Ír az első férfiről, nőről, a lázadó felvigyázóról, aki tőrbe csalta őket. Ír a megváltás ígéretéről. Majd felsorol jó néhány meghatározó személyt, akik valamilyen jeles jó vagy rossz tettel kiemelkedtek a többi közül. Továbbá ír a földre lejött, emberi testet öltő szellemlényekről, angyalokról, azok bűnben fogant torzszülött utódaikról. Ezeknek a valaha itt létéről, a Földön ténykedésükről tárgyi bizonyítékok tömege hever szanaszét. Ír Noéról, a bekövetkező Özönvízről.
Szerintük ez így nem igaz, és nincs bűn, főleg – eredendő bűn nincs! Az emberi világban minden a legnagyobb rendben működik. Ami rendellenesség van az semmiség, csak épp egy kis pályamódosítás szükséges, csak annyi kell, hogy összefogjunk, átvegyük mi a vezető szerepet, s akkor helyreáll a rend. Egyébként mindannyian ártatlanok, bűn alól felmentettek vagyunk, a világ jó irányba halad.
Úgy tesznek, mintha nem volna: gyermek megrontás, embervágóhidak, megrendelésre szállított emberi szervekkel kereskedés, leánykereskedelem, világszintű vegyszeres mérgezés, nem létező járvány elleni oltás orrvérzésig és egyebek, hogy csak a durvábbakat említsük.
A vájt fülűek azt is tudják, hogy a Bibliát a niceai zsinaton hamisították meg. Becstelenül kidobták a nem oda való apokrifokat, amelyek – szerintük – a színtiszta igazságot tartalmazták, és meghagyták az ocsút, többek közt Jézus zsidósított meséit.
Tehát mindent tudnak, épp csak azt nem, hogy akkorra a Biblia másolatainak száma 325-ben már ezrekben volt mérhető, sőt görög, latin, arám és más fordítások is voltak már, és a hamisítást nem lehetett kiterjeszteni világszinten azokra a példányokra is. Az is ellentmond ennek a hamisítás felvetésnek, hogy az utóbbi kétszáz évben előkerülő őspéldányok csak helyesírásban, mondatszerkesztésben térnek el egymástól, alapértelemben nem.
Akkor?!
Szerintük Jézus nem az volt, akinek a Biblia írja, nem Isten Földre küldött fia, nem zsidó, hanem egy pártus herceg aki aztán kibújt az áldozati halál alól, megnősült, s kivándorolt valahová, tán Indiába. Feltámadás nem lesz, az csak szédítés. Ennek ellenére Jézus anyját istenasszonyként minősítik, imádják.
Akkor hová tegyük ama kijelentését: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz? Vagy a folytonosan égi Atyjára utalásait? Ha pártus herceg, akkor simlisen becsapta tanítványait egy rakás ígérgetéssel, végül azt hazudta, hogy néki adatott minden hatalom mennyen és Földön, majd cserben hagyott mindenkit. Csak azt nem tudom, ennyi ellentmondás után mégis miért járnak a templomba, miért tartják fenn az egyházat, miért kereszteltetik meg gyermekeiket, miért ünneplik a feltámadást, ha az egész csak kitalált mese. Nem értem, miért ennyi követhetetlen összevissza következtetés?
Azt is biztosra tudják, hogy Ádám feleségének nem Éva volt a neve, hogy Káin, és Ábel is zsidó volt, főleg Káin, mert agyonvágta Ábelt. Noé szintén zsidó volt és hermafrodita. Mózes és írástudó utódai semmi egyébre nem voltak képesek, csak ellopni más népektől azok történeteit, átírni sajátjukként. Abban is biztosak, hogy Ádámtól számítva Noén át, az egész brancs zsidó volt.
Következetlenségükben arra nem is gondolnak, hogy ez esetben Nimród is zsidó! Hiszen Noé ükunokájaként ugyan mi más lehetett volna? Ha már az ükapja zsidó volt. De ez esetben ma az egész világ is zsidó, hiszen mindenki Noé utódja.
Lehet körmöt rágni.
Biztosan merem állítani, hogy a nagy bírálók zöme soha nem olvasta el a Bibliának egyetlen könyvét sem egészében, legfeljebb csak belekotort, s a szövegösszefüggésből kiemelt részeken rágódik, mint a mókus a feltörhetetlen mogyorón. Mondanivalójának egybefonódó összességét nem ismerik, jövendöléseit sem. Többnyire egymást szajkózzák „bölcsek és tévedhetetlenek” látszatát keltve. Pedig, ha komolyan bírálni akarunk valamit, valakit, akkor behatóan ismernünk kell, hogy tárgyszerűen, tételesen, aprólékosan előtárjuk hibáit.
Ha ismernék, tudnák, hogy a zsidók őse, Ábrahám, aki a Biblia által leírt teremtés pillanatától számítva, kb. 2000 évvel később született. Tehát addig egy szál zsidó sem élt a Földön. Ábrahám egyébként Nimród kortársa, sőt unokatestvére volt. Érdekes, nem?
Kezdetben, ameddig Noé élt – a személyi használatú javaikon kívül – utódainak mindene köztulajdon volt. Noé nem épített ki világuralmat, nem kívánt király lenni, csak mester, rabonbán. Társadalmi rendként az egymást segítő, szeretetalapú kalákaszellemet ajánlta, ápolta, Isten szeretetére, imádatára ösztönözte, tanította utódait. Noé olyan köztiszteletnek örvendett, amilyenben sem előtte, sem utána nem részesült senki a világon! Halála után hatalmas pótolhatatlan űr keletkezett. Tanácstalanság – ki vegye át a helyét? Fiai érezték, hogy nem képesek helyébe lépni.
Ám akadt egy legény a gáton. Színre lépett Nimród, aki Noé bikaerős, kemény öklű fia – a puszta kézzel oroszlánt ölő – Kám, azaz Eröklös unokája volt, valószínű szintén hatalmas testi erővel bírt. Ő úgy érezte, hogy ezt az űrt betölteni csak ő lenne képes.
Vitathatatlan tény, hogy Nimród különleges, erőteljes egyéniség volt, aki képes volt jelentős tömeget vonzani, gyűjteni aga köré. Azonban volt egy hatalmas gond – a világ bölcse szerephez nem birtokolta Noé tudását, szelíd szerethető tulajdonságait, s így nem bírta a nép tiszteletét. Noéhoz hasonló köztiszteletet semmiképp. A tiszteletet nem lehet kikövetelni, azt csak kiérdemelni lehet.
Nimródot nem szerették, tőle féltek.
Így más mód nem volt, a kemény kéz, erővel, fegyverrel magához ragadta a hatalmat. Ő okozta az első társadalmi és nyelvi kavarodást a világon.
A gyengék mindig szeretnek az erőshöz simulni. Ezért érezték, érzik sokan úgy, hogy jó Nimródhoz dörgölőzni, mint őshöz, mert ő volt az első keménykezű önkényúr, legyünk hát utódai, és így mi is örököljük csillogását.
E következtetésben szintén következetlenség mutatkozik!
Jáfet törzse, akik közül végül a teremtés nyelvének őrzői lettek, nem álltak bensőséges kapcsolatban Nimróddal. Noé ősatyjuk elmondta nekik a teremtői üzenetet, miszerint többé nem bocsát özönvizet az egész Földre, így nincs amiért tornyot építeni. Ők Jáfet törzséhez tartoztak, békés, istenes, letelepedést kedvelő, székes nép voltak, nem Istennel szembeszegülők. Szabadságszeretőként nem tűrték az önkényt, így Nimród toronyépítő hívására nemmel feleltek.
Ha Nimród lett volna az ősük, elveszítették volna eredeti beszélt nyelvüket, a teremtés nyelvét. Mivel nem követték őt, így nyelvünk nem veszett el a Nimród által okozott kavarodásban. Tehát következetlenség Nimródhoz kötni a mai magyarság eredetét. A teremtés ősnyelvét beszélő őseink nem álltak Nimród mellé!
Ezt a kalákaszellemre épülő társadalmi berendezkedést végül a Jáfet törzséből való székita, szkíta székelyek gyakorolták életvitelszerűen évezredeken át a Kárpát-medencében. Nem építettek államot, nem voltak elnyomóik, mindenük közös volt, munkáikat kalákában végezték, segítették egymást, és megvédték javaikat. Felettesük, irányítójuk a rabonbán volt és kisközösségenként a lófők.
Még a Római birodalom sem tudta felszámolni e sajátos társadalmi rendszerüket. Bátorságukról az ismert római történetíró, Ammianus Marcellinus tábornok a Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében ír. A történet szerint 359-ben a medence népe fellázadt a nehéz adóterhek miatt. A császár nem engedett, és személyesen próbálta a kedélyeket lecsillapítani. A vita közben egy felbőszült székely: Marha, marha felkiáltás kíséretében csizmáját a császárhoz vágta, letépték arannyal beszőtt köpenyét és összetörték a trónját.
Ahhoz, hogy bátraknak bizonyuljanak, nem kellett Nimród utódai legyenek.
——————
Az átfogó gyökelemzések kimutatták, hogy a mai magyar nyelv, a teremtés nyelveként változatlanul őrzi az ősi gyököket, és minden utódnyelvekbe távozott gyökre is csak magyar elemzésben van magyarázat.
Sajnos, sokan a saját magyar nyelvüket sem ismerik behatóan. Pedig néhány éve annak elemi mélységeit próbálom ismertetni a gyökelemzések segítségével.
Ha valamit bírálni akarok, akkor ismernem kell az összességet, tövétől hegyéig. Ha nem ismerem, nem szólhatok róla érdemben, mert hülyeséget beszélek.
Csak azt mondhatom, írhatom – tetszik, avagy nem, különösebben nem is érdekel –, hogy a Biblia szolgáltatja a legerőteljesebb bizonyítékokat a magyar nyelv ősiségére, és a magyar nyelv igazolja a Biblia nyomon követhető történelmi vonalvezetésének teljes összhangját.
Aki szerint nem így van, az hozza fel cáfolatait. Bizonyítsa be, hogy a jelenlegi világ egyre ellehetetlenülő embertelenné váló nyomorúsága, emberi eszközökkel átalakítható békés, szeretetteljes, emberséges, boldog jövőt biztosító állapotra. De a megoldási módozatait is írja le nekünk.
A teremtés, elbukás, megváltás ígérete, a Megváltó eljövetelének jelei, Jézus utolsó időkre utaló bejelentései valóságos történelmi tényekkel igazolt valós alappal bírnak, és az elkövetkezőkben még erőteljesebb bizonyítást nyernek.
Hogy mikor, azt nem mi döntjük el, a Teremtő Istennek saját időterve van.
Ami biztos, a fejlemények azt mutatják, nincs távol!
Az istent játszó gőgös tudományos világ, gyilkos emberkísérleteivel olyan tiltott területre tévedt, amely a Teremtő Isten hatáskörébe tartozó tilos-titkos teremtői tárgykör!
Az élet legbonyolultabb szerkezeti titkai mindenségét, összességét rejtő élő emberi sejtbe, az élet szíkjába akarnak belekontárkodni illetéktelen mocskos kezekkel! Becstelen uralmi vággyal, haszonszerző, nyerészkedő céllal, az emberi sejteket szerkezeti alapjaiban megrontó, tönkretevő szándékkal! A Teremtő Isten fő művét, a saját képére, hasonlatosságára teremtett szabad embert akarják végképp érzéstelen, értéktelen gépies rabszolgává alakítani! Az emberi génekbe nyúlnak bele, fennhéjázó, öntelt gőggel. Az emberi teremtett természet ellen ágálnak, a nő-férfi szerep összekeverésével, gyermekek megrontásával nemük műtéti úton felcserélésével. Olyan aljasságokkal büszkélkednek, amelyekért egészséges társadalmi rendben kirekesztés, sőt helyenként halál járt!
Utolsó cseppek a bűnökkel teli pohárba!
Ez lesz az utolsó dobásuk!
A Teremtő Isten azt sem engedi meg, hogy atommal pusztítsák el végképp a földi élővilágot, nem engedi kiveszni az emberiség tisztességes, becsületes, benne őszintén bízó, az ő segítségét kérő rétegét.
A puskaporos hordón ülő mai sátáni világrend már teljesen megérett a pusztulásra!
Az elkövetkező időkben a földi hatalomgyakorlás három nagy tényezője bukik el valamilyen sorrendben:
– a világot behálózó vallási intézményrendszer különböző ágazatainak összessége,
– a kapzsi, uzsorás pénzvilág, bankrendszer szövevényes birodalma, és utolsónak
– a fegyverekkel, hadi erővel bíró politikai hatalmi gépezet.
A mai elnyomó rendszer szélhámosai –, akik a „nagy újraindítás” tervüket hangoztatják büszkén – tervükkel együtt elbuknak.
A Nagy Újraindítást a Teremtő vezényli le az emberiség javára, miután leseperi a mocskot a Földről, a saját birtokáról.
Aki nem hiszi, majd meglátja.
A Biblia szerint ezer év adatik a helyreállításra. Ez idő alatt mindenki előjön – lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak – és számot ad elkövetett tetteiről. Elkövetett tettei következményeinek súlyához viszonyulása szerint lesz elbírálva: áll az örök életre vagy esik végképp a halálba.
Azokat az istenes zsidó prófétákat –, akik a Biblia könyveiben ezeket a jövendöléseket írták a történelem folyamán, s akik miatt zsidó könyvként bélyegzik meg – a korabeli zsidók mindannyit üldözték, egy-két kivétellel mindannyit agyonverték. Miért? Mert rámutattak bűneikre, és azok nem bírták el igazmondásuk súlyát, minthogy a maiak sem.
Ez a tünet világszinten ma is működik.
Aki igazat mond, annak betörik a fejét.