Minden gyümölcs ama szerv alakjára teremtetett, amelyre gyógyító, építő, erősítő hatással van táplálékként, s minden olyan nevet kapott a teremtés nyelvén, amely gyakorlati hasznát-szerepét írja le sűrítve.
- Tanácsok, útmutatások, szemléltető képleírás
A PETREZSELYEM név a növény jellemzőinek sűrítménye. A P hanggal kezdődő ősgyökök jelentenek védelmet, de rendkívül kellemes testiséget (pi, po), a nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők. Ezek közül való a PE ősgyök is. A PETrezselyem növény leveleinek, gyökerének az erre való készséget, képességet növelő hatását már a kezdetek idején felismerték. A növény gyökere, szára, levele, azaz minden része tartalmaz serkentő hatóanyagot a PETE, TERmékenység összességre. A növény egészében rejlő különleges hatóanyagainak révén már a kezdetekkor beírta magát a fontos serkentő ízesítők közé. Az ősi PETRE, PETRA jelentése: SZIKLA, azaz KŐ, a PATtanó, TÖRékeny jellemzőit összegzően. A SZIKLA – ALSZIK fordítás mutatja benne szunnyadó értékét.
Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. A PETER, PETÖR is sziklajelentésű: nem hajlítható, csak TIPorható (pet), TÖRhető. A növény esetében jelképes: felTÖRése, használata nyomán ERŐt adó (petör – törep – perőt), amely a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzendő SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, például rovarcsípések elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó hatással van. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva is szórják. Gyökerének tÖRZSE, tORZSÁja különleges ízt kölcsönöz a hús-, zöldség- és más leveseknek, de sülteknek is. A szóvégi EM kellEMi gyök, a nőiséghez is kötődő (ember, emlő stb.), de az EMésre, azaz evésre alkalmasságot is jelenti. Bővebben ezekről a szótárban.
A KARALÁBÉ nevét, a magas KARÓ LÁBA mián kapta, mert KARÓLÁBÚ növény.
A KÁPOSZTA feje, KÁPja levelekre OSZTAtik.
A PARADICSOM szép PIROs, PIRODI színű, PARÁDÉs ízű CSOMó.
A CSERESZNYE a fán, CSERen piroslik, kínálkozik, mintegy kérdezi: ESZNYE? CSER – RECS, ropogós a jellemzője. Nem mellékes, hogy kÖSZvÉNY ellen is ajánlott.
A PÓNYIKalma kemény, de karácsonyra PONYIK, puhul, és finom.
RINGLÓszilva szépen RING, RINGÓ, RINGLÓ az ágon.
A RIBIZLI, BIRIZLI, PIRIZLI, PIRos és BIRIZgélve szedik le a fürtről.
A MÁLNA LÁM NA, ha nem vigyáz, szétMÁLNA a kezében. Kellemes, NYÁMOLható ízes gyümölcs.
Az ÁFONYA FONNYAsztható is, de ne NYAFOgj, ha lila lesz tőle a szád.
A NARANCS, CSORRANÓ finom nedűje ARANYat érő érték. NYARANta sok terem belőle, mert NYARANCS növényi gyümölcs.
A SZEDERből kitűnő DESSZERt készíthető.
A GYÜMÖLCS a növény kICSInye, GUMÓ, GYÜMŐ ÖLCSe.
A GYÜMÖLCSből készíthető DZSEM. DZSEM? Honnan e szó? CSEMEGE volt a becsületes neve.
Nem angol eredetű e szó, hanem az angol nyelvben módosult: CSEM ––> DZSEM. Nehogy már a nyúl vigye a puskát, a hanghiányos utódnyelv lásson el szavakkal. Csak visszajött bénán.
A GYÜMÖLCS CSEMEGE, aki GYÜMÖLCSöt eszik, az CSEMEGÉL.
GYÜMÖLCS és CSEMEGÉL azonos hanganyag:
GYüMöLCS – CSeMeGéL hangváz: GY-M-L-CS – CS-M-G-L.
Ugyanígy más növények nevei is sűrítik képi-látványi, gyakorlati érték, felhasználtság szerinti jellemzőiket. A szótárban a paprika, krumpli, alma, körte, citrom, barack, dió, levendula, mandula és más címszavaknál találhatók erre vonatkozó leírások.
- Adalék a NÉGY számnév mögött rejlő burkolt jelentéshez
A NÉGY számnév és változatai az AKARAT függvényében.
A MUNKA erőkifejtés. Beindítója az AKARAT. A munkát kifejtő KAR csak aKARat nyomán lendül tevékenységre. A MUNKA, MUNKÁLás a MUNa, KAr KALimpáló mozgása. MUNKÁval keressük meg a MANKÁlni, azaz ennivalót. Az egyik legKeményebb munka az ARATás volt, ahová kellett a KAR és AKARAT a sARlóval vágni. Ha valaki ARATott sARlóval, az tudja, mit jelent!
Az ősiségben a 4-es, NÉGYes volt a munka száma. Székelyföldön –, de talán máshol is – még ma is használt felszólító szó a kemény tüzes munkára: NÉGYELni!
A 4 számjegy alakja nem véletlenül lett a SZÉK felfordított alakja. A SZÉKnek NÉGY lába van, amely – a könnyen billenő három lábbal szemben – biztonságos, billenésmentes, szilárd fekvésű. A SZÉKes népek letelepült, helytálló, -ülő, földjüket szerető, ahhoz kötődő, NÉGYelő népek voltak, saját maguknak termesztettek, tenyésztettek eleséget.
Megfigyelhetők a történelmi SZÉKes népek világszinten. Nem világpolgárok, rendkívül kötődnek szeretett szülőföldjükhöz: SZÉKelyek, etruSZKok, ma toSZKánok, baSZKok, gaSZKonok, SZKotok (skót), korSZIKaiak, SZICliaiak, eSZKimók. Valamennyi kötődik szeretett szülőföldjéhez, olyannyira, hogy kirobbantani sem lehet onnan őket.
A NéGYeL szó vázhangjai: N-GY-L (lágy-kemény változat) mutatja a hozzáállás LéNYeGét: Ne LéGY rest, ne LáGYaN, LaNGYosan állj hozzá, hanem aGYaLóN, és NéGYeLj a többiekkel eGYeNLően, hogy LeGYeN, amit eGYeN a család!
A jóAKARATtal végzett munkára KATTanni, PATTanni, CSATTanni kellett. TETTRE fel! FERre (fer = erő), FURton KOTORni, NÉGYelni! CSÜTölni TÖRekedni, TÖKéletes TÉKolást végezni (csüt-tör-tök)
Ezek mind a munkára felszólítás szavai voltak az ómagyar ősnyelven.
Megfigyelhető, hogy néhány utódnyelvben a NÉGY számjegy neve az ősiségben kialakult, AKARAThoz kötődő név módosulata. Mindannyi KÉT KARI, KOTORÓ, NÉGYelő jelenséget örökíti meg. A nyelvek szétválása után e szavakból alakultak ki az utódnyelvek NÉGY számnevei: QUATRO, QUATTUOR, CATRO (katro), KETURI, PATRU, EMPAT, CSETIRE, CEITHRE, TETRA, FOUR, FIRE, NNE, AFAR, APAT és más szóalakok. Ám nem tudják, miért ez a neve a 4, NÉGY számnak.
Az aKaRaT – QuaTRo – CaTRo – KeTuRi hangváz: K-R-T – Q-T-R – C-T-R – K-T-R.
Ha AKARAT van bennem, ARATOK, TAKAROK: aKaRaT – aRaToK – TaKaRoK hangváz: K-R-T – R-T-K – T-K-R-K.
A megmunkált TEREKen a RETEK is KOTORással vagy kiTEKERve KERÍThető elő a földből.
TeReK – ReTeK – KoToR – TeKeR – KeRíT hangváz: T-R-K – R-T-K – K-T-R – T-K-R – K-R-T.
Aki KOTOR, az kiTAKAR, és beTAKARít, RAKATba RAKTÁRoz.
Az aKaRaT – KoToR – TaKaR – RaKaT hangváz: K-R-T – K-T-R – T-K-R – R-K-T.
Valaha a kezdetben a saját tANYÁján a TENYERéből evett az ember. Abban tartotta napi beszerzéséből eredő NYEReségét, nyERESÉGét, ami egyszerű ERŐt NYERŐ ELESÉG: gyümölcs, zöldség, gabona magvak vagy azokból készült kENYÉR volt. A teNYERével egész NYÁRon, az aRANYló napon gyűjtötte becsületes, eRÉNYes tisztességgel a NYEReségként értékelt keNYÉRre valót, amely többet ért az aRANYnál.
Rájött, hogy fából SZAKADó lapos darabra ráteheti az ELESÉGet. Ez lett a TENYÉR helyettesítője, az első TÁNYÉR rajta a KENYÉR. A dolgos TENYÉR szerzeménye, a TÁNYÉRon levő KENYÉR volt a fő NYEReség, az ELESÉG, amelyet a fELESÉG sütött. A fELESÉG volt a családANYA, az ELESÉG elkészítője, ő a legfőbb nyERESÉG.
Később a fából SZAKADt darabot, amelyet DESZKÁnak nevezett, FARagva, FÚRva mélyítette, s így olyan mélyített edényt NYERt, amelyre nemcsak a KENYERét tehette, hanem levesnek nevezett főtt folyadékot is tölthetett, s azt náddal SZIPPAntotta fel.
Majd még később a KALÁNYoló fából –, amellyel a fELESÉG vagy a LÁNY a FAzékba, faZÉKba ZÖKkentett FŐZött ELESÉGet KALÁNYolta, forgatta, utaztatta (kalé = út) örvénylően körbe – faragott mélyítve olyan KALÁNYt, amellyel meríteni lehetett a TÁNYÉRban levő levesből. Mindenkinek KÜLÖN KALÁNY, KANYÁL járt, mert nem ettek egymás NYÁLas kaNYÁLával, kaLÁNYával. De a legény nem volt annyira finnyás, nem félt a LÁNY NYÁLától, ő szívesen kóstolt LÁNY kaLÁNYából. Lehet folytatni.
Megfigyelhető egy döbbenetes értelmi összhang!
Az NY hang az NY hangcsoport – ANYA, ENYÉ – sűrű jelenléte.
A teNYÉR, keNYÉR, NYÁR, NYEReség, eRÉNY, aRANY értelmi összhang.
A nyERESÉG – ELESÉG (r > l) – fELESÉG összhang.
DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D. Szláv nyelvekben a DESZKA TÁNYÉRt jelent, de nincs rá magyarázat.
A FÁból FARagott FÚRt TÁNYÉR románul: FARFURie, de nem ismerik a szó valódi mondandóját eredetét.
A leves angolul SOUP, németül SUPPE, románul SUPA, franciául SOUPE stb. Ám nincs rá magyarázatuk, nem tudják, hogy a neve a kezdeti SZIPPAntásból ered.
A LÁNY, kaLÁNY, kaNYÁL az igazi női szerepkör egyikéről is szól.
E szavakat – az akadémiai nyelvészet szerint – mindannyit összelopkodták a Kárpát-medencébe makogva érkezők.
Vajon nem lenne jobb komolyan kutatni a magyar nyelvben a szavak kialakulásának apró lépteit? Nem röhögtetni magukat, hanem szakszerűen szóeredet kutatást folytatni magyarul?
Vagy megmondanák ők nekünk, honnan lopkodta össze 1100 év előtt még makogó magyar a mozgásra, járásra ma létező 15 ezer, a beszédre, szólásra hasonlóan?
- Külön a DLI hangcsoportról
Ezt a hivatalos nyelvészet német eredetűként jegyezi, ám bebizonyítható, hogy eredeti magyar nyelvelem. Alapértelme a keDveLÉs, keDveLI, keDLI.
A DL – LD kötött mássalhangzó-páros– ugyanakkor alvógyök, A D.L – L.D gyök: DaL – LiD (DeL, DéL, DoL– LaD, LeD , LéD, LoD stb.) alkotói, és kellemről, keDLésről, keDveLésről DALról, LÍDről, DILiről beszél, oly valamiről, ami jól iLLeDő, iLLeszkeDő, keDüLt, keDveLt hatást keltő. Olyan kellem, amit nekiDüLve, teljes énünkkel élvezünk, keDeLünk. A DL – LD hangcsoport – kEDLŐ, hangulathoz ILDŐ, ILLeDŐ hatást leíró.
Néhány példa: duDLI, hokeDLI, jóDLI, nokeDLI, nuDLI, ráDLI, róDLI, de lehet keresni még.
Mindegyik szónál a kezdőgyök az értelmi meghatározó.
A DUDli beDUGható (d > g) a baba szájába, és számára kellemes, felemelő, mondhatnánk: DUDoli, duDOLi, DUDolható, DALolható (d > l) érzést keltő.
A HOKedlire, hoKEDlire ráHŐKöl, ráHÖKken KEDvére, mivel KEDLI, KEDeLI KEDveLI benne a KönnyED kezelhetőséget, mivel egyszerű, könnyed kis ülőhely.
Aki JÓDlizik, JÓt DALizik, boldog, kissé DILis hangulatban, a völgy visszhangját élvezve. Ősnyelven a DILIs = bolondos, szerelmes. Akinek ez így hihetetlen, mutassa ki a JÓDLIzó dallamsorában a D hang jelenlétét.
A NOKedlit, a KUNkori kis tésztát, a szerelmes asszony NEKi, NEKed KEDvedre, a legKEDveltebb étekként készítette: NO Kedvesem, KEDvedre főztem: NO KEDLI kend? Hiába szép a nő, ha nem tud NOKedlit szaggatni, mert úgy nem KEDLI az ura. A szó régi alakja lehetett NEKedli is. NO, NEsze, NEKed, KEDvedre NEKEDli: NO, KEDLI kend? Eme ELEDELt akkor KEDLEd, amikor nyELED EL? A KEDLÉS = KEDveLÉS. Ha KEDLI, akkor KEDveLI a NO-KEDLIt.
A NUDli szóban ott rejlik a bőség értelem is. DUNdi, DUDliszerű kis tésztadarabok, amelyeket DÖNdölítve, GÖNgyölítve (d > g) készítenek. A NUD gyök a DUNdi kisfiúcska meztelensége, ez az ősnyelven NUD szóval is kifejezhető volt. Nem véletlen az angyalbögyörő, angyalbügyürü megnevezés. A gyök az ÜDe NEDvesség gondolatát hordozta. A NUDli szó rejti a bőség értelmet is. DUNdi, DUDliszerűen befalható kis tésztadarabok, amelyeket DÖNdölítve, GÖNgyölítve (d > g) készítenek. A NUD gyök vízjelentésű is. A NUDlit főzik, s úgy még DUNdibb.
A meztelen fürdőző NUDolt, NUDoLÓ, NUDLÓ, NUDLI. Látszott a bügyürűje, ami nem ILDUNos, ILDOMos..
A RÁDLI R.D – D.R gyökbővítmény: RáD – DeR. A RÁDLI, a RECe, a szabályos RÁDli a kör középpontjából (gyökérpont) eREDő kifelé tartó, áRADó nyílegyenes, szabályos sűrűségű RÓDALt, vágott sugárvonalak és a perem vonalának találkozásánál szabályos sűrűséggel vágott ROVások, REDők összessége. RÁDlival vágják a DERelyét.
Az ősnyelvet beszélők már akkor ettek NOKEDLIt, NUDLIt, DERELYÉt, amikor a német nyelv még csírában sem volt.
A RÓDLI R.D – D.R gyökbővítmény: RóD – DuR. A RÓD gyökkel alkotható a RÓDal szó, amely esetenként DURva vagdosást is jelent. Valaha az utakat a hegyek oldalába RÓDalták, VÁGták, VÁJták, amelyen végigDÖRömböltek, DURumboltak a szekerek. Ha erdőn át vezetett, akkor fákat RÓDaltak, VÁGtak ki.
Az utódnyelvek megörökölték e megnevezéseket: road, strada, vag, way, drum stb.
A RÓDli is utat vág, RÓDal, DURva, mély nyomot hagy az érintetlen szűz hóban, de a puha talajban is..
A RÁDoLÓ, RÓDaLÓ, RÁDoLt, RÓDaLt nyomot hagyott. A RÓD, RÁD ősnyelven UTat is jelentett. Az utódnyelvi ROAD, ROUTe, stRADa szavakban maradt fent, de ők nem tudják, miből ered, mit jelent.
A fenti elemzésekből érthetővé válik: a DL páros, DLI hangcsoport magyar nyelv sajátja és nem német eredetű.
- Fémek korszaka, szerepük jellemzőik szerint
Már az Özönvíz előtt volt fémolvasztás és komoly fémművelés. A Biblia ír egy Tubálkan, Tubálkain nevű férfiről, aki a fémek olvasztásának, kovácsolásának volt a mestere. A fémek akkori jelenlétére rengeteg bizonyíték található a Földön, de ettől a régészek, történészek viszolyognak, ugyanis az eddig megírt történelemkönyveik jó része tűzre dobhatók komoly tényszerű, kutatás nyomán.
A nyelvből kivehető, hogy SOHA NEM LÉTEZETT VILÁGSZINTEN oly élesen elhatárolt KŐKOR, BRONZKOR, VASKOR, ahogyan azt elénk tárja az írott történelem. Legfeljebb helyi jellegük lehetett, kisebb-nagyobb népcsoportok, életet újrakezdő erőfeszítéseinek alapot vető nyomai, különböző időszakokban, térségenként. A nyelv szavaiban jelen vannak olyan bizonyítékok, amelyek szerint a szerveződő, alakuló emberi közösségekben a történelem korai kezdetén már foglalkoztak fémolvasztással, és használták a VASat, REZet, ÓNt. A VÁSÁR szó kialakulása is jó bizonyíték.
A RÉZ megnevezéséből kiérezhető, hogy meghatározó volt kötődése a ZENÉhez. A fém a RÉZ nevét, a kiváló REZzenő képessége, rezZENEte nyomán kapta már a kezdetek idején, az Özönvíz előtt.
A RÉZ, KUPRÉZ (cuprum, copper) megnevezéséből világosan látható, hogy kötődik a tűzhöz: POK – KOP, a KÚPkemencéhez, amelyben olvasztották. Elején nem ismertek ennél keményebb fémet, ezért adták a kupFER nevet.
Később rájöttek, hogy a vas erősebb és azt ruházták fel FERŐS névvel. A KUPFER a jó REZzenő hangja nyomán kapta a KUPRÉZ, majd rövidülve a RÉZ nevét. A nyelv bizonyítja, hogy előbb a REZet olvasztották, különben a vas nevéhez fűződne a KÚP gyök.
Az ÓN függőleges mélység mértékvételnél fONtos fém volt, és a súlymértékeknél is fONtoltak vele már az Özönvíz előtti építkezéseknél is.
Egy szó, megnevezés soha nem alakul ki véletlenül, csak úgy, névadó ok nélkül.
A VÉLETLEN SOHA NEM VOLT TUDATOS ALKOTÓ TÉNYEZŐ!
A rögtönzés sem véletlen, valamilyen kiváltó oka van. Minden szó tudatos, akaratlagos alkotás, minden szónak története van, egy szó minél hosszabb, annál több névadó jellemzőt tartalmaz. Mind a VAS, mind a RÉZ nevei már az egynyelvűség idején, sőt már az Özönvíz előtt kialakultak.
- A VAS szó különleges szerepe a kezdetek idején
A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek. A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Volt, van egy meghatározható kezdeti ok, a névadó jellemzők döntőek. Megfigyelhetők a hangok. Mindegyik sajátos értelmét viszi be a szóba.
A V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, mint kényszerítő ok. Magával Vonz, beleVisz, Váltásra késztet, kényszerít.
Az S a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáSra, vonzódáSra kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.
Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.
E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető Á hang tölti ki.
A teremtett világban minden a kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvényeinek egyike.
VÁSÁR – a VÁSÁRra ösztönző kényszer alapja a VAN és az ŰR, a Sok és keVÉS. A birtokolt jaVAk SokASÁga, ugyanakkor más szükséges jaVAk hiánya, egy létező ŰR, VAK állapot, amely betöltésre VÁRt. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig a mÁSIkra vÁSIk a foga. Erős kényszERítő ok a jaVAK csERéjére, hogy a VAK űr beteljen, a hiányÉRzet megszűnjön.
Tehát a VÁSÁR fő szerepe a természetes egyensúly kialakítása volna. Az emberek, embercsoportok által birtokolt javak egyenlegének kialakítása, szabályozása.
Némelyeknek oly dolgokra VÁSOtt a foguk, ami nekik nem volt. A semmittevő, hitVÁny fajzatok ezt rablással, loptával (harc) oldották meg. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megVÁltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karaVÁnok is összefutottak néha kereszteződéseknél, VÁlaszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, majd indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, rögzült, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodott mindenki.
Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések.
A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és a vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang a Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat VÁlt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra VÁltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A korai cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS, és innen az a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől, ám akadt olyan is, akinek nem volt egy VASa sem, és az fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.
VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R.
Tehát az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, mint akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém, mert a mindennapi életben a leghasznosabb, leghasználtabb fémre volt leginkább szükség. Némelyek mondják, hogy az alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó OKAinak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.
A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges árufelhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A váSÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre: annyi van, mint a SÁR. A váSÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a váSÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony. A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez volt a korai kezdeti állapot, és a kezdet mindenben meghatározó, főként a névadásban. VáSáR – VaS áR hangváz: V-S-R – V-S-R.
Ha elkelt az áru, mondták úgy is: ez elKOPa (a kofa egyik névadója). A VÁSni szó tehát tűnni jelentésű is. Ez érvényes a mindenkori VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, vagyis nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A VAS másik párhuzama a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra.
VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R.
A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni.
VáSáR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – V-R-ZS – V-R-S.
Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett.
VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S.
Még egy jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.
VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-S – S-V-R.
Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, amelyek VÁSÁRVÁROS rangot kaptak.
VáSáR – VáRoS hangváz: V-S-R – V-R-S
- Ami elkerülhetetlen az utódnyelvi szóalkotásoknál
Egy példa: az UÁ kötött magánhangzó-páros érzelmi nemtetszés, de a kilökődés kifejezője is.
Sokan a ma élők közül is megtapasztalták az evakUÁlást, a kilakoltatást, kilökést. Az evakUÁlást VAK üresség, űr, hIÁny követi, amely feltöltésre vár.
Több más mellett jelen van a mestrUÁl szóban. A menstrUÁlás, egyféle kilökődés. Az első ilyen kilökődést, kiVÁlást, kiUÁlást (v > u) Éva tapasztalta meg: EvakUÁl.
A dél-amerikai gUAnó a magyar ganéj, amely UtÁlat érzését is kiVÁltó, kiUÁltó.
Az UÁ páros hangbeültetéssel többféle értelmet kaphat. Ezek egyike az UtÁL szó, a másik a valami miatt fUtÁs. Mindegyik említett jelenség bizonyos fokú nemtetszést, esetenként UtÁlat érzését váltja ki az elszenvedő részéről, és az megjelenik a megnevezésben.
Azt viszont nem tudják, miért van ott az UÁ kötött magánhangzó-páros, hiszen az ő nyelvükben nincsenek jelen az UtÁl, fUtÁs szavak, amelyek magyarázatot adnának a páros kifejezésbeli szerepére, azt, hogy az erőszakos mUtÁlás (áthelyezés) is lehet UtÁlat kiváltó.
Nyelvük nem birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. A viszonyítási alapkészlet: az ősiségtől változatlan értelemhordozó gyökök, hangcsoportok, amelyek ezrével vannak jelen meghatározó elemként a mai magyar nyelvben.
Ebből látszik, hogy az utódnyelv akaratlanul olyan elemeket visz be a szavakba, amelyek találóak a fogalom körüli értelem kifejezésére, de ez nem tudatos részükről, hanem ösztöni kényszer. A nyelvszerkezeti váz késztető kényszere, ami az utódnyelveket a szóalkotásnál, az értelem kifejtéséhez kötelezi az ősnyelvi elemek használatára!
- A kör az utódnyelvekben
A KÖR ősnyelvi, azaz magyar eredetű szó, a K.R – R.K gyökből: KöR – RöK. Alapja a KŐ – ÖK ősgyök. Az első GÖRdülő KŐ, amely KÖRös-KÖRül forogva GURult. A RÖG is GURult KÖRbe, KEReken. Lehet folytatni.
Ebből erednek a latin CIRcus, CAR, CORtina, CURva szavak.
Majd innen a latinhoz kötődő nyelvekbe, például a románba is: CERc = KÖR, COR = KÓRus, CORt = KÖRsátor, CORn = kifli, szarv, amelyek KÖRív alakúak.
Ezzel kezdődik a CORtex, COaja = héj, amely egyféle KÉReg.
A CORidor = KÖRfolyosó.
A CURea = öv, amely KÖRülövező hajtószíj is lehet.
A CURios = KÉRdező, kíváncsi.
A CAR = szeKÉR, CAReu = KARéj, CURte cu GARd = KERített udVAR, ez a latinból átvett CUR = KÖR gyökből alakult a CURte = udVAR, CURteaza = udVARol.
CURsa = KÖR/járat, CURba = KAnyaR, KÖRív alakú útGÖRbület.
A CURva = GÖRbe úton járó, erkölcstelen nő, KURtizán. Férfiváltozata KURafi.
De a franciából románba átvett TOUR, TUR = KÖRverseny, TURneu = KÖRutazás, CIRculatia RUTiera = közúti FORgalom (a tur, rut, tor-rot fordítható gyökök, ez idegen nyelvben ritka).
A KÖR hangmódosult gyökét adja a FORaj = mélyFÚRás és a FORfota = SÜRgés, FORgás.
A GIR gyök a magyar ––> latinból, olasz GIRo útján jutott el nem is oly régen a románba: GIRator = forgó, GIRatie = PÖRgés. A sens GIRatoriu = KÖR-FOR–galom. Lehet KEResni tovább nagyKÖRben.
A fent felsoroltak igazolják, hogy az utódnyelvek új szavak alkotásakor, csak eredeti ősnyelvi szóelemekből gazdálkodhatnak. Visszahozva azokat a magyarázó nyelvbe elemzésre, a szóépítmény a megnevezett akárminek a többi jellemzőjét is felfedi. Szóalkotó elemeit értelmezni, megvilágítani, azok tartalmára, mondanivalójára magyarázatot adni csak a magyarázó nyelven, azaz magyarul lehet.