- Az igazi nő
- Ádám – Éva (duett)
- Az én ablakom (duett)
- Gyönyörű szép
- Valamikor azt hittem /duett
Az igazi nő
Zene, szöveg: Kolumbán Sándor Harmónia: Cári Tibor
Az igazi nő egy fénysugár, mely mindent beragyog,
Rólad kapja vissza a fényt, s újra rád ragyog.
A férfinak az igazi nő, örök rejtelem,
Titkait egy életen át felfedni képtelen.
Az igazi nő gyönyörű szép viruló rózsaszál,
Csalogatón pompázva, árasztja illatát.
A férfinak az igazi nő, fénylő csillaga,
Kincse, vágya, boldogsága, rózsaszín hajnala.
Az igazi nő, a férfira oly vonzerővel hat,
Elbűvöli bájos mosoly, kecses mozdulat.
A férfinak az igazi nő, édes gyötrelem,
Számára a két véglet ő: parány s a végtelen.
Az igazi nő, lágy fuvallat, szellő, mely felüdít,
Kemény nehéz gondok közt, simogat, bátorít.
A férfinak az igazi nő, erőt éltető,
Ő a harcra, küzdelemre, tettekre késztető.
Az igazi nő, egy bő forrás, új életnek vize.
Tőle, érte (az) alkotókedv minden ihlete.
A férfinak az igazi nő, álmok tengere,
Útja végén ölébe tér, eggyé olvad vele.
Az igazi nő, suhanó árny, ott van mindig veled,
Halkan, csendben, mindenhol hűségesen követ.
A férfinak az igazi nő, szebbik önmaga,
Gyengébb énje, nemtője ő, új élet záloga.
Coda:
A férfinak az igazi nő mindenben mindene;
Örök vágya, édes álma, sorsa vagy végzete.
————
Ádám – Éva (duett)
Zene, szöveg: Kolumbán Sándor Harmónia: Cári Tibor
férfi:
Ha Éva nézi a kirakatot,
Nem lát mást csak a színeket,
S hogyha tetszik, nem érdekli, mennyiért.
Ösztöne súgja: – Lépni kell!
Indul az ostrom – tettre fel!
Mindent bevet, mert a győzelem a cél.
nő:
Ha Ádám nézi a kirakatot,
Nem lát mást csak az árakat,
Gyenge pontja, melyre túl érzékeny ő.
Évára néz, de nem figyel,
Érvel, és közben mérlegel –
Mi szükséges, és mi megengedhető?
férfi: Ha dönteni kell egy perc alatt,
Észérv kell, mely a szívre hat!
nő: – Férfi, tudd meg hát, hogy ettől függ a lét!
férfi: Ádámhoz simul kedvesen:
nő: – Úgy-e megvesszük, kedvesem?
férfi: – S igézőn néz, mert a győzelem a cél.
Refr.: együtt:
És az lesz a vége – punktum –
Létrejön a kompromisszum,
mert/Ádám szereti, ha nője szép.
S ami mindennel fölér,
Meglesz, amit Éva kér,
Nincsen kőből Ádám szíve,
Mindig gavallér.
——————-
Az én ablakom (duett)
Zene, szöveg: Kolumbán Sándor Harmónia: Cári Tibor
Nő:
Az én ablakom délnek áll,
Így fényben nálam nincs hiány,
Gyere hozzám, hogyha fényre vágysz!
A napfény mindig felderít,
Ha te itt vagy, az boldogít,
Érzem is, hogy végre itt a nyár!
Mert, hogyha hallom hangodat,
A szívemben is süt a nap,
És mindkettőnket beragyog a fény.
De árnyat vet egy gondolat,
Hogy hamar elmész, nem maradsz,
S várnom kell, míg újra visszatérsz.
férfi:
Én mindig arra gondolok,
Mi akkor leszünk boldogok,
Ha örökre egymásé leszünk.
Nem remegsz, hogy elmegyek,
Mert mindig melletted leszek,
Akkor lesz igazi nyár nekünk.
És nem lesz árnyas gondolat,
Mely elrontaná álmodat,
És nem kell várj, míg visszatérek én.
A szívünkben egy dal fakad,
Így mindig hallod hangomat,
És az élet így sokat ígér.
együtt:
A mi ablakunk délnek áll,
Így fényben nálunk nincs hiány,
Annak is jut, aki erre jár.
Az égbolt soha nem borús,
A jókedv nálunk otthonos,
Örökzölden virul itt a nyár.
Mert, hogyha hallom hangodat,
A szívemben is süt a nap,
És mindkettőnket beragyog a fény.
Így ne aggódj, hogy elmegyek,
Mert mindig melletted leszek,
És az élet így sokat ígér!
Coda:
Ha szereted a hangomat,
Egy életen át hallod azt,
Néha halkan, néha hangosan!
Vigyázz arra, meg ne und,
És száz év múlva azt ne mondd:
Nagyon rosszul választottam.
——————
Gyönyörű szép
Zene, szöveg: Kolumbán Sándor Harmónia: Cári Tibor
Tavasszal a Nagy Művész egy új vásznat feszít,
S rászórja a vásznára a legszebb színeit:
Zsenge zöld színt kap a fű, és dús lombot a fák,
Kint a réten virít már a sok-sok vadvirág.
Erdő szélén, a zöld ágon ül egy gerlepár,
Gyermekláncfű virágára színes lepke száll.
Forrás mellett padon ülnek egy pár – te, meg én,
Varázsszóra hirtelen, a kép életre kél.
Refr.:
Gyönyörű szép ez az élet,
Ha ketten egymás mellett vagyunk,
Olyan szép minden, mint egy tündérkert,
Benne mi boldogok vagyunk.
De gyönyörű szép ez az élet,
Selymes, lágy hangodat hallgatom,
Te mosolyogva nézel szemembe,
S átölel a te két karod.
Napkorongját lehozza a láthatár fölé,
Hosszú árnyat nyújt a fa a kis forrás felé.
Színes lepkénk elrepül, és nyugovóra tér,
Hallgat minden köröttünk, csak a tücsök zenél.
Majd más színt az égboltnak, egy sötét tónusút,
Csendben van a gerlepár, már a fészkébe bújt.
Fenn az égen csillagok és a gyér fényű hold,
S mi ketten a forrásnál az öreg padon.
Refr.: Gyönyörű szép…
Coda:
Csillagok fényénél csendben,
Hallgatunk egy meghitt dallamot:
Azt, amely szívünk húrjain pendül,
S hogy szeretsz, a fülembe suttogod.
Szeretlek, füledbe suttogom.
—————————
Valamikor azt hittem /duett
Zene: Kolumbán Sándor Harmónia: Cári Tibor
Nő:
Valamikor azt hittem, hogy létezik egy királyfi,
Ki értem jön majd hófehér lovon.
Valamikor azt hittem, hogy gyönyörű szép zöld erdőben,
Kacsalábon forgó kastély lesz az otthonom.
Álmodtam, hogy palotánkban minden éjjel tündérbál van,
Hivatalos ott minden király.
Azután hintóba ülve, tizenkét ló röpít minket,
S a miénk lesz az egész világ.
Férfi:
Valamikor azt hittem, hogy találok egy királykisasszonyt,
Ki ékesíti otthonom.
Meghódítom a világot, minden kis és nagy országot,
S velem uralkodik ő királyi trónomon.
Összehordok minden kincset, amit ember megszerezhet,
S lábaihoz viszem hódolón.
Lesz királyi lakodalom, hetedhét országra szóló,
S az egész világ vigad akkor.
Ketten:
Tudom már, hogy nem vagyunk mi: sem te, sem én
Az a szépen megálmodott régi ideál.
Nem hódolt be a nagyvilág, nem lett tündéri palotánk,
Csak egy meleg otthont nyújtó szerény kicsi ház.
Nem volt nálunk nagy mulatság, hétországos lakodalom,
Csak egy csók és meghitt kézfogás.
Tizenkét ló s hintó helyett sétára indultunk együtt,
Kéz a kézben ketten boldogan.
refr. együtt
Köszönöm néked, hogy annyi sok szép nehéz év során
Mellettem álltál: öröm, bánat, sok-sok könny után.
Csodállak téged, mert több vagy, mint a régi ideál,
Csak arra kérlek: amíg élünk mellettem állj!