NÁSZ – Házasságkötés. Testi egyesülés. [NEM – ? német] A NÁSZ N.SZ – SZ.N gyök: NáSZ – SZáN. A NÁSZ INdulás, egy életre SZÁNt párkapcsolat INduló eseménye. Az ősnyelv, ómagyar nyelv, a mai magyar nyelv természetes pőreséggel írja le a férfi – nő érzelmi-testi kapcsolatát. Az egész életre kiterjedő nagy esemény, amelyre az ÁSZ értelemadó gyök utal. A NÁ gyök a NŐ, hisz ilyen eseménynél a NŐ a fénypont. Különleges varázsa, ZÖNgéje van annak, amikor a NŐ ráSZÁNja* magát a NÁSZra. Az SZ hang minden, ami NÁSSZal kapcsolatos: a nemi neSZülés (izgalom) a nyoSZolyán (f…, b…), majd a nőSZülés, azaz SZülés, SZapORodás, SZORzatokkal növekedés jelölője. Ezt jelenti a SZERelem is, amely a SZORzati SZapORodás előzménye. A férfi és nő a NÁSZ előtt, alatt és után SZOMjazzák, régiesen: SZONNYazzák* (szonny-az – az-szony) egymást. A NÁSZ latinul nuptias (nupciász), ez fordítottan élt az ősnyelvben: NupciÁSZ – puNciÁSZ, a PUNci NÁSZa (nup – pun), az ASSZonnyá válás (f-, b-) ASZ élménye. A NÁSZ olaszul NOZze (noz – zon, zönge), románul NUNtă (nun, nuni). A diNASZtia szóban is jelen van a NÁSZ szó, amely egyező idegen nyelvi SZÜLni jelentéssel is például románul NAŞte – szül (nő-s-tény), olaszul születés – NAScimento, születik – NAScere. Ez a szülés régi kifejezése, a NŐSZÜLés = NAISSance, NŐtevés = NAtivitas szóalakzatokban maradt fenn az utódnyelvekben, ám ama nyelvek beszélői nem tudják miért ilyen a szó, honnan ered és mit jelent a gyökszó. A teremtés nyelvében, az ősnyelvben viszont az ok – okozat összhangban kifejezésre jut ugyanazokkal a hangokkal. Az első NÁSZ után következő sok NÁSZ nyomán kialakul a diNASZtia. Az ősnyelvben a DIN gyök egyik értelme a BELőle, BENtről. A DIN NASZ TIA, DINASZTIA = NÁSZ-BÓL TERemtett. A diNASZTia szóban levő SZT páros az oSZTás szó tengelye. A SZülés folyamán ez történik: egy élőből még egy élő. Nincs itt semmilyen német nyelvi elem, csak megörökölte az ősnyelvből, az ómagyar nyelvből. Ennyi a német kötődés.
/*/ Innen a Szonja nőnév: egy férj szerelmet Szonnyazó asSzonya.