Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
NARANCS – Alma nagyságú, narancssárga héjú, gerezdes, illatos és leves déligyümölcs. [A MÉKSz szerint: olasz < arab perzsa <indiai> </indiai>] A gyümölcs a nevét az aranysárga színéről, és az arany értékéhez mérhető csodálatosan, csettinthetően finom ízéről nyerte. Az ncs páros a szó véghangzójaként incselkedő, játékos (kismancsával pancsol), kicsinyítő, becéző, az ínynek ízkincset jelentő, mintha n/aranycs-ot mondana. A narancs gerezdesként elemeire bontható, Székelyföldön erre azt mondják: foncsikára szedhető. A narancs az ősmag(yar)-nyelven, jellemzői nyomán kapta nevét, majd az utódnyelvek átvették, és torzították a saját hangzástörvényeik szerint, de a szó eredeti értelmét nem ismerik. A CzF Szótár felsorol néhány idegen megnevezést, és mindegyikből kiérzik az aranyszínű magyar hasonlat nyelvükbe fagyott alakja: „Az arab nyelvben narands v. narang, […] a törökben és persában eléjön: narinds, másképen persául: parands, parank, narank, […] a közép latin arangia vagy aurantia, olasz arancia, arancio, venécziai naranza, spanyol naranja, franczia orange szókat.” (Kiem. K. S.) Minden ősmag(yar)-nyelvi eredetet cáfoló magyarázkodás fölösleges , hisz az ugyanazon gyökérről eredés a hasonlóságokból látható. Magyarázat azonban csak a magyarázó nyelven, magyarul adható.