MUNKA – Az embernek – szükségletei kielégítésére irányuló – tudatos, célszerű termelőtevékenysége. [bérnyelvész: szláv]
A MUNKA szó az M.N – N.M gyökből képzett: MuN – NaM, amely hosszabb idő alatt kapta meg mai alakját.
A CzF Szótár a mozgás alapgyökéből vezeti le: „Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen: munka.” Kiem. K.S.
Tehát a mo, mu, mű – MOzog, MUnkál, MŰvel, de a MENni ige is.
A K hang, mint az aKarat egyik kulcshangja is meghatározó. A KA ősgyök szintén az aKArat, KAr alkotója, amely elsődleges és nélkülözhetetlen munKAvégző is (betakarít). A ták, mák, muk, gyak stb. mind MUNKAvégzést jelentő szavak gyökei.
A MUKa volt a kezdeti alak, azonban a másik névadó jellemző a kéz = MANcs is jelen van, így lett összevontan: MUNka. A MUN = kéz, ták, táka – tékolás, tevékenység, MUNatáKA – kéztevékenység, rövidítve: MUNKA.
Erre bizonyíték a kéz megnevezése néhány utódnyelven a magyar MANcs szóból: francia – main, galíciai – man, katalán – ma, olasz – mano, portugál – mao, román – mână, spanyol – mano stb. Amint a MANkó, kézvonatkozású, úgy a MUNKA is.
A szó tengelyében álló NK hangcsoport – UNKA – tevékenységet kifejező a csalINKÁzik, ficÁNKOl, mUNKÁl stb. szavakban. A moldvai csángók mai napig a MUNKÁl szót használják, a dolgozik szó helyett. Az ógörög nyelvből vett EKONÓM, ÖKONÓM szó, amelynek jelentése gazdaság, a MUNKA szó fordított alakja.
MuNKa – eKoNóM hangváz: M-N-K – K-N-M.
A szláv nyelvek nem tudnak átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásáról. A magyar nyelvben ezt fejezi ki még a dolog, tevékenység, tákolás, ténykedés, cselekvés, működés, művelés és mások.
A MUNKA – KAMUN átforgatás elővetíti a KAMpÁN végzett MUNKÁt is. A KAMPA = mező.
Az ember alkotó MUNKÁra teremtetett, az alkotó MUNKA teszi minél inkább emberré.
Egyes szám első személyben kijelenti: NEKEM a MUNKA az első.
MuNKa – NeKeM hangváz: M-N-K – N-K-M.
A barcasági csángóknál a MENNI ige N hangos ősi változata él, én MENEK.
MuNKa – MeNeK hangváz: M-N-K – M-N-K.
A MUNKA mozgás. Az ősi KINEMA szó őrzi.
MuNKa – KiNeMa hangváz: M-N-K – K-N-M.
MUNKÁhoz KIMENŐ ruhát használtak, amely KAMUN tartja takarandó kényes testrészeket.
MuNKa – KiMeNő – KaMuN hangváz: M-N-K – K-M-N – K-M-N.
A MUNKA eredménye a betevő falat: MÁNKA. Aki nem MUNKÁl, nem MÁNKÁl!
MuNKa – MáNKa hangváz: M-N-K – M-N-K.
Ahhoz, hogy utódok szülessenek egészséges MENŐ, MEN-NŐ, azaz em-ber, MEN és NŐ szükséges, ők ketten MENŐK, különböző NEMŰEK, akik a kis utódaikért, a MONKÁikért MUNKÁlnak.
MuNKa – MeNőK – NeMűeK – MoNKa hangváz: M-N-K – M-N-K – N-M-K – M-N-K.
A jókedvvel végzett MUNKA alatt nem lehettek NÉMÁK. Mondhatták így: ÉNEKEM száll a légben.
MuNKa – NéMáK – éNeKeM hangváz: M-N-K – N-M-K – N-K-M.
MUNKÁban legyen NÁKOM, vizem is.
MuNKa – NáKoM hangváz: M-N-K – N-K-M.
A MUNKÁt sok MANKÓ, azaz nyeles szerszám segíti.
MuNKa – MaNKó hangváz: M-N-K – M-N-K.
Aki MONÓKol, az is MUNKÁl.
MuNKa – MoNoK hangváz: M-N-K – M-N-K.
Tehát a MONOK neve sem szláv, hanem magyar szó.
A jól végzett KEMÉNY MUNKA után jó NYOMOK maradnak.
MuNKa – KeMéNY – NYoMoK hangváz: M-N-K – K-M-NY – NY-M-K.
Ősrégi székely mondás még a régi tanyavilágból: Csak ojan messze menny MUNKÁba, míg még a KÉMÉNt, kéményt látod. MuNKa – KéMéN hangváz: M-N-K – K-M-N.
A gondos asszony szavai: Semmit se ér a MUNKÁd, ha KÖMÉNt, köményt nem vetöttél!
MuNKa – KöMéN hangváz: M-N-K – K-M-N.
Látható, mennyi kifejezés született a MUNKA tárgykörében azonos hangokkal. Talán nem is leltem rá az összesre. Ily bőség csak a nemiséggel kapcsolatos kifejezésözönben található.
Bérnyelvész urak, lehet keresni a szláv nyelvekben is ezt a kapcsolati bőséget, hiszen önök szerint onnan lopta a magyar a MUNKA szót.
Végezetül az NK – KN értelmi kapcsolat: aki muNKál, muNKálkodik, az talán aKNát ás, teKNőt farag vagy teKNikai dolgokat készít, esetleg zoKNit köt.