MOTOR – Energiát mozgási energiává alakító gép. [NEM nk: latin] A MOTOR szó M.T – T.M gyökből képzett: MoT – ToM. és bármely nyelven fogalmazták meg először – nem kerülhette ki az ősnyelvi ősgyök, gyökszó használatát. A MO ősgyök a MOccanás, MOzgás kifejezője a magyar nyelvben, amint a motolla, matring címszavaknál látható. A következő szavak értelmükben alapjai a MOTOR szó által képviselt fogalomnak: MATat, MATol, MATikál, MOTol, MOToz, MOTORász stb. A szó tengelyében a T hangcsoport – OTO – szintén teremtő alkOTÓ értelmű, épp mint a kOTOl szóban. A mozgásra, mATAtásra képes mOTOrt valaha, valaki kiÖTÖlte, megtervezte. Idézve a CzF Szótárból: „[…] mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent.” A moTOR, mint erre a célra épített különleges gépszerkezet, körforgássá (tor – for) alakítja az üzemanyagban szunnyadó robbanóerőt. A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, körforgás értelmű. A TOR, TUR jelzőt a magasban KÖRöző TURul madár is megörökölte nevében. A MOTOR – TOROM fordítás t > d hangváltással megvillant még egy alapvető tulajdonságot, amely minden ilyen szerkezetre jellemző: TOROM – DOROM, azaz DÖRÖMbölő hangot hallat a MOTOR. Lehet, hogy ebben az alakban latin nyelven állt össze a szó. Ám a latin nyelv mind a MOT, mind a TOR gyököt megörökölte az ősnyelvből. Legfeljebb ott az ital-latin nyelven „szerelték” össze a szót, kész ősnyelvi gyökszavakból. De minden utódnyelv ezt teszi mai napig, nem lévén más szóképző alapanyaga, csak az eredeti ősnyelv, ómagyar nyelv ösztöni ősgyökei, gyökszavai. Ezzel nem is volna semmi gond, csak mélyebben kutatni, rádöbbenni, megismerni, majd be- és elismerni kell.