MOSTOHA – Szeretetlen, hideg, kedvezőtlen. [A hivatásos nyelvészet szerint: bolgár]* A MOSTOHA M.S – S.M gyökből induló szó: MoS – SoM. A MOS gyök itt a MÁS értelmet is hordozza, ami nem eredeti, hanem MÁS, csak MÁSolat. A SOM savanyú gyümölcs épp, mint a MOStohasors. Van eset, amikor az „édes” szülő is MOSTOHA, mostohább a mostohánál, pedig a szeretetre vágyó gyermek MÁST ÓHAjt, kedves, szerető bánásmódot! MOSTOHA sorsot okozhatnak a rendkívül kedvezőtlen életkörülmények is. Családok, embercsoportok is élhetnek MOSTOHA körülmények közt, habár ők is egészen MÁST ÓHAjtanának. Az ST hangcsoport – OSTO – meghatározó, kellemetlen, visszatetsző jelenséget leíró a borOSTA, OSTOr, OSTOba, bESTE, fUSTÉly, sISTEreg szavakban. A MOSTOHA szó kialakulása a CzF Szótár szerint: „[…] a mostoha valami új, s ellentéte a réginek, […] a mostoha szóban […] legújabb időt jelentő most, […] Ha itt a ha am. a valaha, mindenha, néha, soha, időhatározókban létező ha, úgy mostoha annyit tenne, mint mostani időbeli, ellentétben a régi, a megholt, az elmult apával vagy anyával.” Mivel itt is több névadó jellemző van, lehet úgy is érteni: most ha nincs az édes, most ha ez van, jó kell legyen. Ha az ST párost tartalmazó szavakat nézzük, ellentétes értelmet képviselnek. Vannak védelmet, takarást kifejezők: istálló, istápol, kastély, mester, palást stb. De kellemetlen, nehezen elviselhető háttéri értelműek is: beste, fustély, füst, lusta, sistereg, sustorog és mások. Talán a következmény szülte vigasztalan óhajtó sóhaj: MOST Ó HA volna az édes! A H hangcsoport – OHA – a helyét sEHOl, sUHUjt nem lelő árva ÓHAjait, sÓHAjait leíró. Aki elveszítve az édest, ette éveken át a MOSTOHA árvaság kenyerét, az tudja, milyen érzés! Az ST páros alvó S.T – T.S gyökként: SuT – TuS, azt is elmondja, hogy a moSToha lét, balos: SETe, SUTa, sok TUSakodással járó állapot. ST – TS kapcsolat: a moSToha lét, rossz állapot. A gonosz moSToha siSTergő haragú beSTE. A moSToha sorsban hamar kiütközik az érzelmi fáradTSág, jól jönne a meleg emberi segíTSég.
/*/ A bolgárok valaha az ősnyelv egy változatát beszélték, onnan maradt fenn nyelvükben a szó, tehát nem az onnan átvétel bizonyítéka. Átfogó, teljes magyarázat csak a mai magyar nyelven adható.