MITOLÓGIA – Valamely nép mítoszainak összessége. A mítoszokkal foglalkozó tudományág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A MITOLÓGIA a MI – IM, MÜ – ÜM ősgyök értelmét villantja meg a szókezdetben, és az M.T – T.M gyökre épül: MiT – TöM. A MITOLÓGIA az események TÖMör elbeszélése. A szó a mítosz címszónál leírtakkal összevetve érthető meg. Az ógörög MITOLÓGIA (ősmese-világ) ősmag(yar)-nyelven fogant, és értelme, TÖMörített mondanivalója csak a mai magyarázó nyelven fejthető meg. A MIT, MÜT = művelet, tett. A miTOLÓGia szóban a TOLÓG – tolog (dolog) jelenti az események forgatagában történő MÜTök (műveletek) nyomán való ide-oda elmozdulások (tologatás) folyamatát. A LÓG (nyelv) = beszéd, szó – LOGosz, szóLOG. A GIA – DIA = tettek, műveletek, cselekmények. Tehát a MITOLÓGIA nem más, mint a MÜTök TOLOGatásainak szóLOGása, GIA = tettek elbeszélése. Ha a mássalhangzókkal kialakuló sajátos hangcsoportokat elemezzük. Például a T, ha kedvező azaz pozITÍv: ETEt, ha kedvezőtlen, azaz negATÍv: ÁTOk. A mITOlógiában mindkét értelemmel jelen van. Az L: az egyre távOLOdó mÚLÓ idő fOLyAma. A G: ÓGI, IGE, azaz szó van az ÉGIekről, elÁGAzóak az események stb. Az IA kötött magánhangzó-páros a rIAd, kIAbál, rIAn szavak értelmi meghatározója. E jelenségek nem idegenek a MITOLÓGIA világától. Ez még az ősmag(yar)-nyelven kialakult szó. A görög MITOLÓGIA szereplőinek nevei –, épp, mint a Biblia korai névtárában levők – a mai magyar nyelv ősiségének meghatározó bizonyítói.
MÍTOSZ – Isteni lényekről, hősökről, az ősidők eseményeiről szóló monda. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A MÍTOSZ szó is a MI – IM, MÜ – ÜM ősgyökből kiinduló. A szó még az ősmag-nyelv eSZező ágán fogant, amelyből később kialakult az ógörög nyelv. Az ógörög MÍTOSZok (ősmese-világ) szereplőinek nevei, csak a mai magyarázó nyelven fejthetők meg. Az ősi eSZező nyelvet megőrző moldvai csángók nem használják a dolog, dolgozni szavakat. Ők MUnkálnak. A MU, MÜ ősgyökre épülő szavak: MUnka, MŰt. A MŰTés MŰvelet. A MÜTHOSZ = MÜTök (műveletek) HOSZ-szú sora. Vagyis események, történetek összessége. Az ógörög müthe – mese. Ugyanebből kiinduló a müthosz, ma MÍTOSZ alakban van jelen a magyar nyelvben. Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvének 93. oldalán, ahol a szájmozgás, motoszkálás, mot > mod > mond változásairól ír. „Aki mesél, annak mozog […] motog a szája. Ez a mozgás motyosz. És éppen ez az ősgörög müthosz. […] Bármennyire is viccesnek hat […] mítosz pedig motyosz. […] müthe mese.” Ez a másik névadó jellemző. Látható a hasonlóság. Igazolást nyer, hogy az ógörög nyelv az ősmag(yar)-nyelvnek a mai csángók által még beszélt eSZező szárnyából vált ki, és lassan módosult, majd a görög nyelvújítók juttatták mai alakjára.