- Egyedül a beszélt nyelv, a tájak nyelve, a történelem hiteles élő tanúja
A gyökelemzések kimutatják: a magyar nyelvi gyökök, hangcsoport elemek ősiségtől évezredeken át változatlanok maradtak, bizonyítván eredetiségüket. Hosszú évek alatt kikristályosodott véleményem: egyedül a beszélt nyelv mond igazat. A teremtés nyelve, az ősnyelv, amely bizonyítottan ma is él. A mindennapok beszélt nyelvét nem hamisították az emberi történelem évezredein át. Eszükbe sem jutott. A többit viszont mindent. Az irodalmi nyelvet is. A mai közéleti nyelv, a mindennapok közhasználati nyelve, már a felkavart mocsár, pocsolya képét nyújtja.
A gyökelemzés által kialakuló nyelvi összkép azt is bizonyítja, hogy a világuralomra törő Nimród és hódító utódai nem lehettek a nyelvet megőrző néptörzs őse! Hódító vándor népek soha nem őrizték meg eredeti nyelvüket.
Csak egy – gazdag, minden életfeltételt biztosítani képes területen – szűzfoglalóként letelepedett, atyái-anyái nyelvéhez, eredeti szokásaihoz mélységesen ragaszkodó, önmagát mindennel ellátó , önfenntartó nép képes erre. Oly nép, amely semmi okon nem függ mástól, nem enged sorai közé idegeneket, nem vegyül, nem keveredik semmiféle más néppel.
Ha a valóságot kívánjuk megismerni, akkor a ma is élő ősnyelvhez kell fordulni, mint megbízható forráshoz. Az emberi történelem eseményeit csendben figyelő, mindent rögzítő beszélt ősnyelv az egyedüli hiteles tanúja a történelemnek. A mindennapok beszélt nyelve magába szívta, szavakba öntve rögzítette a történelmi események – kép, hang, íz, illat és érintés emberi érzékekre ható – nyomait. Rögzítette az azokra ösztönből megfogalmazódó viszontválaszokat is. Így alakult ki évezredek alatt a nyelv szókincse, mint hatalmas szóvirágos, mintás szövedék, amelyben minden mintázat az emberekkel megtörtént eseményekről beszél. Jelen van az ősi kép a nyelvben pazar, gyönyörű összességben. mivel az eseményeket átélő emberek az érzékeiket érő hatások képe, illata, íze, hangja, érintése nyomán egyre táguló, gazdagodó érzelmeiket visszavetítve alkottak neveket, szavakat. A megtörtént események pontos ismeretéhez fontos volna az évezredek néma tanújának, az ősnyelvnek és szavainak kutatása. A nép ajkán élő tájszavakban mélységesen mély igazság rejlik. Egy igazi, őszinte ember nem neveti, nem röhögi ki a különböző tájak sajátos szerkezetű, kiejtésű szavait. Inkább elgondolkodik: mit is mond mélységében az a szó? Az ősi kifejezéseket őrző tájnyelvek, azok ma is élő szavai hordozzák a hamisítatlan ősi valóságot! Talán ezért van, hogy a magyar nyelvoktatás az iskolákban minden eszközzel elfojtani igyekszik a gyerekek tájnyelv használatát, azon a címen, hogy nem helyes, és adja a szájukba az elfogadott hivatalos irodalmi nyelvet: ezt így kell ejteni!
————————————————————————————————————————————–
KIEMELENDŐ: A tájnyelvek nem tartalmaznak mellőzendő kifejezéseket! Nem alárendeltjei az úgynevezett hivatalos „helyes” nyelvnek. Az irodalmi és tájnyelveket párhuzamban egyaránt oktatni kellene! Az őskortól fennmaradt történeti leírásokat a nyelvi összességgel összevetve, -hasonlítva lehet elhelyezni az elfogadható, vagy mellőzendő oldalon.
————————————————————————————————————————————–
Amióta a hangok, gyökök, hangcsoportok elemzéseibe belemélyedve felleltem, megismertem a nyelv alapvető titkait, mindent átszűrök rajta. Az utódnyelvek által megörökölt szavak megfejtései nyomán kiteljesíthető az ősnyelvi szókincs, és így a régmúlt eseményeire vonatkozóan még átfogóbb ismereteket nyerhetünk.
Persze, ehhez meg kell ismerni az állandó állagú, évezredek óta változatlan gyökök, hangcsoportok keletkezésének kiváltó okait, értelmét, jelentését, színezett árnyalataik mondanivalóját, lévén mindegyiknek legkevesebb három értelmi irányultsága. Gyöknyelvtani elemzés segítségével ismerhető fel a szaporodással kapcsolatos összes kifejezés, e kifejezéseket alkotó nyelvi elemek átszövik az egész magyar nyelvet, mert mindennél fontosabb volt az ember szaporodása, hogy betöltse értelmes lényekkel a Földet. Gyöknyelvtani elemzés segítségével ismerhető fel a nyelv szavainak minden árnyalatot, apró rezdülést rögzítő tartalmi gazdagsága.
A gyöknyelvtani elemzés segítségével ismerhető fel az emberi történelem kezdeti állapota, a mindennapok akkori tevékenységei, eszközei, a hét napjai neveinek kialakulása, azok valós jelentése az egyes napokra tervezett, ismétlődő tevékenységek függvényében. A számok jelentése, megnevezése a szaporodás függvényében alakult ki, és innen válik világossá, mi miért kapta azt a nevet, ahogyan ma ismerjük.
- A földrajzi megnevezések bizonyító ereje
Minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, amelyet egyedüli nyelvként beszélt 2000 éven át az emberiség. Az Özönvíz előtti több mint 1650, s az utána 350 év egynyelvűség idején, mialatt kezdett szétterjedni az északi féltekén a gyorsan szaporodó nép.
A Földön, a földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol az ősnyelven kaptak nevet. A domborulatok, mélyedések, hegyek, völgyek, folyók, tavak ősnyelvi nevei, megnevezései ezek alapvető jellemzőit rejtik. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, s az ahhoz fűződő későbbi tapasztalatok összessége.
Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket.
Ismétlem: minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott! Ekkor kapott nevet az északi félteke nagy kATLANszerű, több mérföld mélységű GOL Felé (üreg felé) tartó vízáramlat, a GOLF. Később a feltelt nagy kATLANok özöne: k/ATLANTI óceán. Majd kialakult annak sárgászöld SARGASSO tengere. Továbbá a – még csak bel tó – BALTI tenger. A hófödte, fehér, halvány, átmászkálható ALASZKA sáv és sok más. A hófödte hegycsúcsok neveiben az AL ősgyök fehér jelentést visz be: ALpok, A(L)peninni, UrAL, ALtáj, HimALája, ALaszka, CsALhó stb.
Mit tudunk meg a nyelvből?
A nyelvből tudjuk meg, hogy az Özönvíz után, kezdetben csak az északi féltekén volt élet, ekkor tudatosodott, hogy az észak hideg, zord, mord, nord, a dél meleg. Jóval később ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, hogy a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint északon, de arra a köztudatban rögzült az észak – nord és a dél – meleg fogalom.
A nyelvből tudjuk meg, hogy kender, len termesztés, fonás, szövés, kötés, szappanfőzés és sok más alapvetően életfontosságú művelet már az egynyelvűség idején létezett, mivel az utódnyelvek ama alapszavak módosult alakzatait használják. Ez minden másnál is mérvadó.
A nyelvből tudjuk meg azt is, hogy mit jelent, mennyire beszédes a kumisz, a nyereg szó, milyen értelmet hordoz a szekér, kengyel, lőcs, kapa, kasza, gereblye, kucsma, hagyma stb. neve, miért beszél zöldséget az, akinek zűrzavaros, érthetetlen a beszéde. Erről a szótár címszavainál találnak bizonyítékokat.
Azt is, hogy mily nAGY KEGY a GYAKás adománya, az áGYÉK gyümölcse a GYErmeK, a kis GYEK-szon, az asSZONYi áGYÉK nászának SZONja, zonja, zöngéje, zsengéje = fia, azaz: ÉDESZ, IDISZ MACva, kICSInye, amelyek az utódnyelvek családneveiben megjelennek végződésként, előtagként. Mindannyiban az alkotó gyökök rejtik a jellemzőket.
A nyelvből tudjuk meg, a HORTOBÁGY név gyökelemzése nyomán, hogy a névben rögzítve van a kezdeti állapot. Kezdetben egy nagy terjedelmű, gyönyörű, Édenkert-szerű, fás-füves-tavas liget volt. HORT = kert, TOB – bot, botoltható, botolt, azaz megművelt BÁGY = termőföld, gyáb = vizesárok. A vizek mesterséges lecsapolása előtt, nem volt puszta, mint ma. Erről a szótárban a címszónál.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az első – emberi kézbe vett – eszköz, szerszám a BOT volt. A BOT szó jelen volt a munkavégzést, BOTolást jelentő szavakban. A magvakat BOTtal ütött lyukakba vetették, a gyümölcsöket BOTtal verték le, a gyökereket BOTtal ásták ki. Némelyik mai napig őrzi nevében a BOT nevét: BATUL alma, amelyet BOTOLva szereztek meg, s amelynek nem ártott az ütés. Ez a gyümölcs tartósan tárolható ma is a BOTOLás nyomaival, nem rohad, csak megtaplósodik az ütés nyoma. Van olyan gyökér, amely tájnyelvi és utódnyelvi nevében őrzi a BOT nevet: BATáta, PITyóka, PETerzselyem, PETrezselyem stb. Némelyik BOT alakú, de BOTtal is PÖTckölTÉK, PITszkálTÁK ki, és úgy készítetTEK TÁKot, éTEKet belőlük.
A nyelvből tudjuk meg, hogy a BOToló, ráBOToló munka végét nevezték elBÜTÜlt állapotnak. Székelyföldön ma is ez a neve. Erről még a bot címszónál a szótárban. Innen az utódnyelvek: raBOTa, roBOTa, arBEIT, arBEJDe, arBEID, és más szavai.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az időbeosztás – hónapok, hetek – már a kezdetek idején kialakultak. A hét napjainak nevei is. Ezek mind a sajátos: munka, más tevékenységek, pihenés beosztásai nyomán kaptak nevet. Nem idegen eredetű egyetlen ilyen név sem a magyar nyelvben.
A nyelvből tudjuk meg, hogy BOTkapcsolatú a szomBAT nap neve, mint munkától, BOTolástól mentes nap. A BOT szó a szomBAT (szom = hiány) nevében is megjelenik már a történelem kora hajnalán. A szombat címszónál bővebben.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az első fegyver is BOT volt, BOTokkal védték javaikat a szintén BOTokkal támadó hordáktól. BOTokkal hadakoztak egymás ellen (bate, batle, batalia, batalion).
A nyelvből tudjuk meg, hogy Arkhimédész csak újra felfedezte, felállította azokat a tételeket, amelyek már régtől ismertek az ősnyelvet beszélők, különben nem lennének a nyelvben a mérték, érték, merít stb. szavak. Pithagorász tételét szintén ismerték évezredekkel előtte a PITire hegyezett és mAGAs HÁGÓRA emelt gúlák, piramisok építői, valamint a nulla fogalmát is. Pithagorász neve magyar nyelvelemekből áll, amint minden ismert ógörög név, megnevezés is, hiszen az ógörög nyelv a teremtés nyelvéből levált, negédesen eszezett változatként különült el. Erről bővebben itt az Előtanulmányban egy fejezetben.
A nyelvből tudjuk meg, hogy a cserekereskedelemből átmenetként, a vas volt az első vásári fémfizetőeszköz. Ez már a sosemvolt, úgynevezett kőkorban, jóval a szintén mondvacsinált bronzkor, vaskor előtt, hiszen a vasat, rezet az Özönvíz előtt, a teremtés utáni emberi történelem első évezredében már ismerték, használták. Az emberiség történelmében nem léteztek az egész emberi műveltséget meghatározó szakaszokra osztó ilyen korok. Azok csak egyes térségeket elfoglaló törzsek életet újrakezdő jelenségeinek helyi nyomai. A ma oktatott történelem itt is ferdít.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: JÓl ROPPAnó, porhanyó, JÓ ROPA termőföldű EURÓPA. A cIFRA és RIKA (gazdag) királyi szépségű AFRI-RIKA – AFRIKA. A hatalmas kiterjedésű, nagy ÁZSIÓval bíró ÁZSIA.
A nyelvi összképből, a földrajzi nevekből tudjuk meg a térségek állapotának alakulását. Például a Kárpát-tenger vizeinek szakaszosan végbemenő lecsapolódását, mint pallagok kialakulásának feltételét, kiváltó okát. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Például a Duna-menti helységnevek. De beszélnek a Kárpátokból eredő folyók nevei is, amelyek forrásaik jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indul el az emberi élet itt a kezdetek idején.
Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk és KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a forrásvidékről.
A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS. Az iSZAMló, iSZAMOS iszapú szőke SZAMOSok, a szintén ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét, a VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ VISZTULA, valamint az összes többi folyó is.
A földfelszíni események, változások meghatározták a folyók körül élők életét, akik a víz apadásával lassan költöztek mind alább-alább, és adtak nevet kialakuló településeiknek, helységeiknek, a folyók egész hosszában a forrásuk jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Évezredek történelméről kapunk képet így, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – a többi nagytérségektől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek.
A nyelvi összképből, a földrajzi megnevezésekből ismerjük fel, hogy az ősnyelvet megőrző fő törzs itt székelt a Kárpát-medencében jóval a római kort megelőzően, már az Özönvíz utáni századoktól, sőt már az Eszter, Iszter folyó, a Fekete tenger kialakulása előtt. E nép az itt letelepedése után soha nem vándorolt, nem hódított, csak muszáj önvédelemből fogott fegyvert.
Ők adtak nevet mindennek a térségben. Ők voltak a székita, szkíta nép ősnyelvet őrző, szorgalmas, munkálkodó főtörzse, ahová gyakran visszatértek az Ázsia felé elvándoroltak, akikkel kapcsolatuk állandó volt, és végül ők hívták vissza, vagy tőlük kért bebocsátást Árpád fejedelem katonai hadi népe.
A nyelvi összképből tudjuk meg, hogy Árpád bejövetele nem honfoglalás volt, hanem visszatérés a főtörzs ölébe.
A nyelvben kialakult földrajzi nevekből tudjuk meg, hogyan kerültek lakott földrészek víz alá a földi világ különböző térségein, a világtengerek szintjének emelkedésével.
A nyelvi összképből, a meghatározó ősi törzsek sajátos jellemzői nyomán kapott neveiből, ismerjük fel – tetszik vagy nem tetszik – a létszámban szaporodásuk révén az alaptörzsekből kialakuló nemzetek fő jellemzőit: barangoló marcangolók, mongorolók, szokotáló kiszámítással élők, székelők, törők-zúzók, türkölők, galléros flancolók, spannos merev, vagy ólálkodó viselkedésűek stb.
A félreértések elkerülése végett, szeretném kiemelni, hogy – szerintem – az összes földrészeken létező, magyar nyelven jól érthető földrajzi megnevezések (tamana) nem azt jelentik, hogy ott valaha magyar uralom volt, csak azt, hogy az akkor még egyetlen nyelv, az ősnyelv volt az uralkodó nyelv.
Ez volt a névadó népek beszélt nyelve, a teremtés ősnyelve, amely a mai magyar nyelvvel azonos. A később módosuló nyelvek beszélőinek ajkain a megnevezések is módosultak, de alkotó gyökeik nem változtak, s így felismerhetők. Kivételt képez Ázsia némely része, mivel ott volt a hadakat viselő szkíták királyi, uralmi központja.
Az újabb kori földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok!
A nyelvészek előszeretettel jelölnek meg szavak eredőiként, közvetítőiként oly nyelveket, amelyek a történelmi újkorban alakultak ki. Ezek a végleges alakjukat alig több mint 6-800 éve elnyert, de azóta is folyton alakuló nyelvek – például a latin utcanyelv utódai: francia, spanyol, portugál, olasz, okcitán stb.– a nyelv-, szóeredet kutatásban nem alapnyelvek, amelyhez igazodni kellene! Ezek mindegyike csak egy a sok többi utódnyelv közül. E nyelvek összes gyökei, szóelemei ősnyelvi eredetűek, és jelentésük, összes jellemzőik csak a mai magyar nyelven magyarázhatók meg!
A hivatásos nyelvészet állításai ellenében, e szótár – magyar gyöknyelvészeti elemző eszközökkel – a szó kialakulásának folyamatára és a valós szóeredetre mutat rá.