TRUSA – idegennek tűnő szó.
TRUSZA = készlet, más néven szatyor, szertartó láda, táska, régiesen: szeredás (t > d). Ez egy ősnyelvi szó, amely az utódnyelvekben él.
Az eTRUSZKok jól szervezett, földművelő, állattartó, kézműves nép voltak. TRUSZÁjukban, TRU SZÁKjukban minden szükséges szer megvolt az életvitel zökkenőmentessé tételére.
A TRA, TRU, TRO az ősnyelven a munkavégzéssel kapcsolatos szavak alkotóeleme volt. Mindenkinek KÉSZen kellett lennie a katTRA, csatTRA, patTRA, tetTRE azaz a munkára, NÉGYelésre.
A mai magyar nyelv szókincsében így, e jelentéssel nem találjuk , de a munkában elTöRŐrés, fáradozás már érthető.
Az utódnyelvek NÉGYet jelentő szavaiban él e munka jelentésű ősi TRA hangcsoport: quaTRO, caTRO, paTRU, teTRA stb. De a francia TRAvail = munka szóban is.
Az orosz TRUda is e gondolatot hordozza.
Az eTRUSZKok alkotó, munkás, NÉGYelő, TöRŐdő, TRUszkoló nép volt, ezt történelmi hagyatékuk bizonyítja. A szó teljesen beépült e nép nevébe,lévén e nép fő jellemzője.
A TRUSZA vagy TRU SZÁK (szák, zsák) tele volt, SZATUR volt.
A SZATUR szó ősnyelvi, jelentése: tele, telített. A latin nyelv átvette.
A jóllakottság, a telítettség jellemezte az év végi római SZATURnália ünnepeket. Aki túl SZATURra ette magát, ROSZAT (rosszat) tett magának, úgy nézett ki, mint egy tömött, teleROTYASZtott SZATYOR.
Aki túlontúl jóllakott a LAKOLÓS, latinul LUCULLUSi lakomákon, az körülövezte magát, hogy bírja bendője terhét. Az ilyent SZATURNOSnak nevezték. Innen kapta nevét a körülövezett SZATURNUSZ bolygó.
Ha a hangvázat nézzük:
TRuSZa – SZaTuR hangváz: T-R-SZ – SZ-T-R
TRuSZa – SZaTYoR hangváz: T-R-SZ – SZ-TY-R
TRuSZa – SZeReDáS hangváz: T-R-SZ – SZ-R-D-S
TRuSZa – SZeRTaRTó hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T-R-T