A „magyar” nyelvészek, történészek adják a szláv népek szájába a szót: a Kárpát medence minden helysége, hegye, völgye, folyója neve szláv nyelven adatott. Szerintük. A SZIROM szó elemzését áttekintve a szófordításban SZIROM – MORISZ hangváz azonosság: SZ-R-M – M-R-SZ tovább forgatva hangzóit a hangvázon belül: MiRoSZ. Ez románul ILLAT, de ez ősnyelvi öröksége a román nyelvnek, mivel nem tud magyarázatot adni rá. Az illatözön okozta hangulat, kellem, békebeli összhang megteremtője. Az M.R – R.M gyök: MiR – RíM. Az ősnyelven a béke fogalomra, több más mellett, mint csodás összhang, haRMónia, összecsengés kifejezésére a RÍM – MIR gyököt is használták. A SZIROM – MIROSZ – MIRISZ – IRISZ, mint szivárvány sokszínűsége, hisz az IRISZ – SZIRI fordítás is ideillő. A fentiek kapcsán beletekintettem az erdélyi MIRISZLÓ helységről írt szövegbe, ahol ezt írta: „Neve a szláv Miroslav személynévből származik.” Tehát itt már hozta a kötelezőt. Az én elemzésemben viszont magyar szó. A MIR-RISZ gyökökből és az IRI-ISZLÓ hangcsoportokból áll. A MIR – RÍM gyökről már esett szó fent. Az R hangcsoport – IRI – a szIROm szépségének, illatának EREje. Az R.SZ – SZ.R gyök: RiSZ – SZiR, SZORzati értelem, iRISZ – SZIRom, szín és illat. Az IRISZ virágnév is, amelynek illata, mIRISZe van. A virágot RISZálja a szellő. Az SZL hangcsoport – ISZLÓ – olyan OSZLÓ fény, amely színeváltozásba is átmehet. De lehet borOSZLÁn virág OSZLÓ illata. Vagy laza kötődések megjelenítője, amelyek erőt is képviselnek: zÁSZLÓ, porOSZLÓ. Összegzésül: MIRISZLÓ alapítói valaha békés, kellemes virágos, illatos térségen települtek le.