Minden szó magyarázatot ad az általa megjelenített fogalomról

FŐN – Meleg, száraz bukószél. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin] A FŐN nevében az INdulásának helye, FÖNNről jön. Ez a megnevezés még ősmag(yar)-nyelven költ, a latin, német onnan örökölte. http://www.kislexikon.hu/bukoszel_a.html vagy http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Fon.htm  
FÖSVÉNY – Aki görcsösen ragaszkodik javaihoz, és lehetőleg nem ad belőlük senkinek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A FÖSVÉNY szó a rendkívüli megtakarítás értelmét is hordozza magában. Olyan, aki önmagára sem költ, másokra még kevésbé. Az S.V – V.S gyökkel alkotható szavak: SáV, SoVány, SóVárog, SöVény, SuVad. A VaS, VáS, VeS, VéS, ViS gyökök bővítményei, mint a felVaSal, VáSik (a foga), VeSelkedik, ViSít mind jellemzői a javaiért reszkető FÖSVÉNY embernek. A FÖSVÉNYnek a gyomra is megindul (fosvány) a veszteség feletti tépelődő bánatában. A FÖSVÉNYség fogalma érződik ki a rövidítő gyalogút megnevezéséből: ÖSVÉNY (gyaloglási f-ösvénység). Az ÖSVÉNY szó, mint keskeny SÁV – nem mondható rossz értelműnek. De mégis a nem egészen tiszta indítékú OSon szóból alakult. Ez kiérezhető a ’SÖVény mellett Oson’ kifejezésből. A szóvégi VÉNY minősítő értelemadó gyök, amely itt leminősítő. Hasonló a posVÁNY. Még egy dolog: figyeljék meg mily sok S és V betű van a szövegben. Kissé kiérzik belőle a fogalomban rejtőző SóVár Sunyiság értelme.  

FÖVENY – Víz fenekén és partján finom szemcséjű homokos talaj. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az F hang a teremtőerő, a FÖ gyök FÖld eredet. A V hang kulcs a megértéshez. A V hang részben a Vízzel való kapcsolatot (Vand, Vad, nedV), részben a könnyű szétoszthatóságot, szétVálaszthatóságot jelenti. Hasonló értelem bújik meg a Vetni szó V hangjában is, mely a magVak szétszórásából áll. A könnyen omló laza szerkezetű anyagra mondják székelyül: suVad. A suVadás szerkezeti szétVálásból eredő csúszás, OMlás. Az OMO értelemadó hangnyaláb jelen van a FÖVENY másik nevében, a hOMOkban. A V hang köré csoportosul egy értelemadó hangnyaláb: fÖVEny, sÖVÉny, hEVEny, kEVÉly, fŐVŐ (forrásban levő víz), lÖVEg, fÖVEg és mások. Ezek mind szerkezeti lazaságot, fellazulást, könnyű szétválaszhatóságot, eltÁVOlíthatóságot leírók. KörülÖVEzni is a széteső, vagy arra hajlamos tárgyakat kell. A FÖVENY is csak körülÖVEzve szállítható, tárolható biztonságosan.  

FRANK – Kora középkori nép. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < germán] A FRANKok is szerették a ciFRAságot, caFRANGot, öntelt, nagyravágyó, nagyzási hóbortban szenvedők voltak. A történelmük a példa rá. A népnév a caFRANG szóból alakulhatott, hisz eleik – nagyobb részben kelta GALLok (legeknek képzelték magukat, leg – gel – gal, galléros) – még magyar közeli nyelvet beszéltek. GALLéros, caFRANGos – FRANGos – FRANG – FRANK. Ez a hamis felsőbbrendűségi tudat mai napig jellemzi e népet.   FRAPPÁNS – Találó csattanós. Meglepő, hatásos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A FRAPPÁNS szó magyar nyelvi elemekből épült szó. Itt sem kerülhették meg az ősmag(yar)-nyelvi szóalkotási szabályokat, és csak annak szóalkotó elemeiből építhették föl. Az FR a FER, FOR azaz hatékony ERő. Az APPÁ, a hOPPÁ, a megfelelő pillanatban érkezés, betOPPAnás kifejezője. A beTOPPAnó TalP kOPPAnó hangja. FRAPPÁNS, nem? Megcáfolhatatlan!