ERDŐ – Fáknak (vadon) együtt élő, és a köztük levő más növényekkel egységes tenyészetet alkotó tömege. A hivatásos nyelvészet tévesen finnugor eredetűként jegyzi.
Az ERDŐ szó az ER – RE ősgyökből indul, amely az ERő, ERedet szavak ősgyöke is. Kezdetben lehetett HERdő, a H.R – RH gyök: HER – RüH, a HER gyök ősnyelvi növény jelentést is hordozó: HERba, amely süRÜH sűrű jelentéséből adódóan. E jelentés is benne rejlik az ERdő borította magas hegységek: HARgita, HARsány, HARarát, ROHonc neveiben. A növényzet HERvadó, később ROHadó.
Az E hang az EgyEnsúly kifejezője is a nyelvben. Ez esetben az ERDŐ élettani EgyEnsúly szerepét jelzi. Az ER ősgyök, az ERő szótöve, ebből az R hang egymagában is az eRő hangja, valami olyant jelent, ami uRal. Végtelenig, pörgethető hang. A fák végeláthatatlan Rengetege. Ez esetben ezt is jelenti az R hang. A D hang jelent folyóvizet is. A FeketeiD, FeketeüD, ma Feketeügy egy háromszéki folyó. Az iDő szóban a folyamatot jelenti, amely nem áll meg, nem állítható le. Itt a fák megszakítatlan folytonosságát jelenti a D hang. Az Ő hang az Ősiség, a bŐ, tág tér. Névmásként a harmadik: Ő, a távol levŐ személy. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? A Földnek élettani EgyEnsúlyt biztosító hatalmas ERőket Rejtő, élőfa Rengeteg, amely folyamatos – D –, végeláthatatlan, távolba veszŐ. Az eRdŐ Dús Rengetegében Rengeteg EReDŐ vesszŐ van. Az ERDŐ jellemzői a négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ –, amelynek minden hangja külön beszél.
Az RD hangcsoport – ERDŐ – az élettéri jellemzőit is leíró és kapcsolódik a benne élőkhöz is. Az ERDŐ IRDAtlan rengeteg, szűk szURDOkvölgyekkel, amelyben ORDAsok, pÁRDUcok stb. REjtőznek. Vadisznók csORDÁi, és más ORDÍtó vadak. De csORDOgáló ERek, patakok is indulnak onnan. Éjjel vagy borús, esős időben nagyon mORD, zORD a hangulata. Az ERDŐből nyert fát bÁRDdal faragják. Az IRDAtlan szóban is jelen van fáinak, aljnövényzetének tömör, bő sokasága.
Egyik Rubik kockás elfordításban ERŐD. Az ERŐD védelmi – esetenként bevehetetlen – védelmi tényező. Egy másik elfordításban: DŐRE. A DŐRE jelentése: oktalan, meggondolatlan, és ez igaz, mert DŐRE dolog bemenni csak úgy a veszélyeket rejtő IRDAtlan REngetegbe. Még másik elfordításban: REDŐ, ez a fafajták RÉtegeltségét jelenti a domborzat magasodása függvényében. Az ERDŐ kimeríthetetlen forrása az életERőnek. A levegő frissítésének óriási vegyi ERőműve, az éltető ivó- és gyógyvizek fORrásainak helye. Gyümölcsök, gyógyító hatású növények tÁRháza. Kiváló minőségű fái alkalmasak épületanyagnak, tüzelőnek, eszközfának. Alatta a mélyben kincsek lapulnak: gyógyERejű gázok, amelyek ÉRtékes altalaji fémek vagy kén, szén mellől párolognak a föld RÉsein a felszínre. Különböző vaDak, madarak bújnak meg ott véDelmet találva. A RE gyök a REngeteg szóban mutatja az ERDŐ egyik jellemzőjét.
Az RD páros alvó R.D – D.R gyök a szóban: RúD – DáR. A fák, mint égnek meredő: DÁRdaszerű suDÁR RUDak állnak.
RD – DR párosok értelmi kapcsolata: az eRDő vaDRegényes táj, mélymeDRű, soDRó erejű patakokkal, benne fürge kis viDRák. Az eRDőkben munDRucok, páRDucok, oRDasok tanyáznak. Vannak céDRuseRDők is.
Leszögezhetjük: az ERDŐ szó minden hangja beviszi értelmét a szóba.
———————–
Honnan erednek az ERDŐ jelentésű román CODRU és PĂDURE szavak?
Románul az ERDŐ = CODRU, PĂDURE. E szavak gyökelemzéssel román nyelven nem mondanak semmit.
Nézzük meg magyar elemzéssel.
Mi történik, ha megfordítjuk a cODRU szót: URDOc, azaz URDOk. A magyar nyelvben van szURDOkvölgyi ERDŐ megnevezés is. A szuRDok szó tengelyében jelen van az eRDő szó meghatározó RD kötött mássalhangzó-párosa. A szURDOK – KODRUsz fordításból ered a román CODRU szó, amely tartalmazza az RD – DR párost.
A PĂDURE fordítva: ERUDĂP. – ERuDĂp (ă = ő). Itt is jelen vannak az eRDő szó meghatározó RD hangjai. Az idegenbe szakadt ősnyelvi szavak hangjai sok esetben Rubik kocka szerűen elfordultak, s bár első látásra semmi hasonlóságot nem mutatnak – mégis fellelhetőek, ha a „Rubik kockát” visszaforgatjuk.
Az eRDő – szuRDok – coDRu – păDuRe hangváz: R-D – sz-R-D-k – c-D-R – p-D-R.
Hozzáadhatjuk: a latin, angol, francia stb. FOREST a korlátlan ERőFORRÁST jelentik. A latin SILVA valószínű a SZÁLFA módosulata, de menedék jelentésű is. A spanyol, portugál, galíciai BOSQUE, olasz BOSCO, francia BOIS szavak a B.Z – Z,B: BoZ – ZuB gyökből kialakult BOZót szóból módosulhatott. De az ősi „birtok BÜSZKEsége az ERDŐ” fogalom nyomán is kialakulhatott az utódnyelvi szó.