Mi történt Édenben? Erre is a teremtés nyelve ad választ
A nyelv szavaiban rögzített valóság nem felülírható! A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni a történtek titkait, de héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot! Senki, soha! Nem megfejti, inkább megfojtja! Ugyanis, a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv! A Biblia tényleges mondanivalója csak a teremtés nyelvének ma is élő, egyenes ági utódnyelvén fejthető meg. Az ősi bibliai kulcsszavak, nevek is csak magyarul fedik fel rejtett mondandójukat. Lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, az eljövendő idő a teremtés nyelve által rögzítetteket igazolja. Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése, s ez nem megy héberül, csak a teremtés nyelvén!
Mi volt valójában a próbatétel kívánatos tárgya? Semmiképp nem egy bármilyen ízletes tucat gyümölcs. Az csak jelkép lehet. Kezdetre jelképes tilalomként egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni is.
Az érintés tilalma valós, de a gyümölcs jelképes volt!
Mélyebben elemző elmével következtethető: Az édeni tiltott fa gyümölcse, a tilalom megszegésének következményeire mutat: „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.”
Köntörfalazás nélkül: a kívánatos gyümölcs a testi szerelem gyönyörűsége, két nem egyesülési vágya volt, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt, akiknek egyébként feladatként szánta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet…”
Jelképes Ádám bordája is, mint Éva teremtési alapeleme. A Teremtő nem Ádám bordájából, hanem teste egyetlen sejtjéből indult ki Éva teremtésekor, amint Jézus esetében Mária méhében.
A borda jelképes, mint körülölelő mellkasi vázelem. Érzelmek, indulatok kebelbeli fészkét, szívet körülölelő, védelmező. A férfikar védelmező kötelességére mutat! Férfikar – mint borda a keblet – öleli, védelmezi szeretett nőjét. Így lett a nő: „testemből való test” Ádám szempontjából.
Jelképesen „védőborda” a kicsinyeit átölelő, szerető nő, feleség, anya is. Ez a borda jelképes szerepe.
Sok ilyen prófétai előképi példabeszéd található, amelynek egyike sem szó szerint értelmezendő.
Miben vétkes az első emberpár?
Ha Isten egymásnak teremtette, nem zárta külön őket, akkor mégis mit tettek, ami bűn?
A Teremtő Isten tiszta erkölcsű földi emberi társadalmat akart, amelynek a legfontosabb, mindenki által tisztelt alapintézménye a szilárd, megbonthatatlan HÁZASSÁG és CSALÁD!
Isten előtt e kötelék a legszentebb földi intézmény.
Nem azért teremtette őket, hogy csak úgy összefeküdjenek céltalanul, hogy habzsolják a fenékig tejföl édes, kéjes életet.
Fő célja, két szentség, mint legfontosabb intézmény megalapítása, teljes tisztaságban: HÁZASSÁG és CSALÁD!
Ezek az emberi társadalom SAROKKÖVEI.
Atyjuk által törvényesen jóváhagyott házasságban egyesüljenek, családot alapítsanak, amely a legerősebb kötődésű emberi szövetségi alakzat, s születendő kicsinyeik legbiztonságosabb védelmi övezete.
A Teremtő az örökkévalóságra tervezett. Nemcsak a Föld benépesítése áll tervében. A teljes világegyetem összességét sok milliárd csillagrendszerét, galaxisát, több ezermilliárdnyi naprendszere kedvező fekvésű, élet fenntartására alkalmas Föld-szerű összes bolygóit nem fölöslegesen, hanem komoly céllal teremtette meg. E bolygókat, a Földről induló, erkölcsileg tiszta emberi nemzedékkel kívánja betölteni egy vég nélküli öröklétben.
Ezért volt fontos, hogy a kezdet, teljesen közérthetően minden mocsoktól mentes, megszentelt tiszta legyen.
A házasság, családalapítás szentségére vonatkozó, szigorú, követendő erkölcsi mintát akart állítani kezdet kezdetén ősszülőkön át, minden jövőben jegybe lépő ifjú párnak! A vég nélküli örökéletre mintaként, ami erőteljes súllyal bíró, mélyreható erkölcsi követendő példaként, törvényként marad fenn az öröklétben utódok számára, hogy soha ne merüljön feledésbe, és minden leendő házasság ily alapról induljon.
Jól átgondolt fontosságú legyen a párválasztás, hiszen egy öröklétre választják! A család, mint körülbástyázott vár, születendő kicsinyek erőteljes védelmét szolgáló intézmény. Ennek kívánt erős alapot vetni a Teremtő Isten.
A család igazi védelmező szerepének fontossága most látszik nagyon, amióta hiányzik! Szabados elvű, erkölcstelen szenny szétterjedése következményeként tele a világ, apátlan, anyátlan védtelen, neveletlen gyermekekkel.
Mi lenne, ha ez a nemzedék nevelne fel még egy ilyent sem? Egy még lesüllyedtebbet!
Legvalószínűbb – meghatározott számukra egy tisztességes, önmegtartóztató, udvarlási, jegyességi időtávot, házasságuk megkötése előtt. Gátat, küszöböt állítva, s érzékek fölötti önuralomra serkentett, kihangsúlyozva a férfi-nő szerelmi kapcsolat, házassági testiség, tiszta indítékát! Az egymás iránt öröklétre elkötelezettséget! Nem „meglátni, megkívánni, s rögtön összebújni” elven! Mindent megadott nekik, de a legjobb testi jó ízlelése előtt, atyailag türelemre intett. Célja: kihangsúlyozni a házasság szentségének, tisztaságának fontosságát, s erkölcsi tudat legmélyére, érzelmek, indulatok tövére, szívbe ültetni, rögzíteni örök érvénnyel!
Az erkölcsi próbatétel kiállása, a jegyességre vonatkozó teremtői parancs tiszteletben tartása nemcsak engedelmességük próbája volt, hanem példaadás gyermekeiknek, utódaik erkölcsi neveléséhez, a nemek egymással szembeni tiszteletteljes viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön s a világegyetem emberlakta bolygóin a rend, béke, tiszta erkölcs fennmaradjon mindörökre.
A Teremtő Isten nem gépiesen beállítható, beprogramozható teremtményeket alkotott. Minden értelmes teremtményét saját képére, hasonlatosságára, szabad akaratnyilvánításra képessé teremtett. Mennyei szellemfiait és a földi embert is. Elvárta, hogy ne parancsra, hanem szabad akaratból, Teremtő Atyjuk iránti önzetlen szeretet, legyen minden tettük, cselekedetük indítórugója. Ezt várta el a földi ügyekkel megbízott Fényhordozó szellemfiától.
De ezt várta el az első földi emberpártól is, hogy önként állják ki a jegyességi tisztaság próbatételét!
A kezdet mindenben meghatározó!
Ez a lét megmásíthatatlan alaptörvénye. Ezért indított így. A kiindulás módjától, helyes-helytelen voltától függ az összesség sikere az öröklétben. A nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelem csúcskifejeződése, teremtői kincsértékű adomány. A továbbteremtés eszköze, de bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés minden eseménye – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandó visszatérő, életre szóló kívánatos élmény legyen. Testi-lelki serkentő érzelemözön, életöröm a Föld, s a világegyetem benépesítésére, boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető, istenfélő, békés utódokkal, családokkal.
A szülés is gyönyörérzet átéléssel tervezett volt a nő számára. E feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, önmegtartóztatást, romlástól megőrzés fontosságát, hisz Teremtő Istenük munkatársai voltak a Föld igazságos nemzedékkel benépesítésében.
Nem a mai istentelen, embertelen állapotok voltak előretervezve!
Nem összebújásra, kéjes élet habzsolásra teremtette, mint egy utcai ismerkedés első estéjén. Valószínű, adott egy időhatárt, s ígéretet, hogy egybekelnek. Előtte jegyességi önmegtartóztatást várt el, amibe beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, betartják.
Házasságkötésük jeles napjára, mennyei örömapaként, földi fiának, lányának egy csodás, díszes, érzelmileg felemelő, mennyei kórussal zengő házasságkötési nász örömünnepélyt szerez, lélekemelő magasztos, pazar, édeni dús virág színözönnel, illatok fellegében, amelyre örökké tartó életen át emlékezéndenek.
Igazi fejedelmi örömünnepélyt akart az első emberpár földi örök szövetsége, családalapítása, házasságkötése alapkő letételénél, minden később megkötendő házasság útmutatójaként, indító mérföldköveként.
A véget nem érő örökélethez viszonyítva félév jegyesség, töredéknyi idő! Ezt kellett volna tiszteletben tartani!
Mit rögzített a nyelv? A kulcsszavak egyező hangjai mindent elmondanak.
A felsoroltak magyarázata a nyelv kulcsszavaiban rejlik. Hihetetlennek tűnő, de az összességet egybevetve, e megállapításra jutunk. Azonos kulcshangokkal jeleníti meg, fejezi ki az eseményösszesség vonatkozó képsorát!
Az emberpár számára a Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYBEKELve a LÁGYÉKBAN, ÁLGYÉKBAN levő nemzőszerveikkel GYAKva utódokat nemzzenek. E házasÁGYI, házasÁLGYI EGYBEKELés csodálatos teremtői KEGYBŐL való emberi KEBELÜGY, ekkor helyezi a férfi a női ÁLGYÉKBA, a nő méhébe –, mint kincsértékű igazgyöngynövesztő KAGYLÓBA – a magot. A kis magzat a leendő igazgyöngy.
eGYBeKeL – áLGYéKBa – KaGYLóBa hangváz: GY-B-K-L – L-GY-K-B – K-GY-L-B
KeGYBőL – KeBeLüGY hangváz: K-GY-B-L – K-B-L-GY
A férfi-nő testet gyönyörözönnel legerőteljesebben átfogó, átható, mámorító érzés. Semmi nincs a földi testi létben, ami ehhez hasonló gyönyörérzetet nyújt. Legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két különböző nemű ÁLGYÉK vonzásában, egyesülési vágyában. KELL EGY férfi KÉLGYÓ, hozzá női nemi KAGYLÓ.
Férfihez nő, nőhöz férfi.
KeLL eGY – KéLGYó – áLGYéK – KaGYLó hangváz: K-L-GY – K-L-GY – L-GY-K – K-GY-L
Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát kell fékezésére, hogy ne váljon bűn rabjává.
Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, ami alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, fejedelméül őt nevezte ki az örökélet ígéretével!
Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni! Nincs! Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása!
Érthetőbben, pőrébben fogalmazva. A férfi nemi szerv feszes, innen a neve. De csak a kéjérzet csúcsáig. Utána lágy, lapuló málé. Nincs gerince, kéjvágytól feszes.
Igazi, felelősségteljes, kötelességtudó férfit nem e szerve vezeti!
Az igazi férfinek gerince van(!), és ha sorsdöntő feladatot kap, kéjvágya nem lehet oly erős hatású csali, ami erkölcstelenné, kötelességszegővé, becstelenné, majd utána lapuló málévá teszi.
Állhatatlan szegi meg szavát, gerinces férfi nem! Mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni!
Az olyanra, aki hasonló, a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé, tovább már nem bízható komoly, egész világ népességére kiható sorsdöntő feladatsorozat.
Le kell tűnnie a színről!
Önzés, jogtalan elbitorló hatalomvágy
Fényhordozó Hajnalfiát, Lucifert, a földi ügyek megbízottját, mérhetetlen önző érzés ejtette rabul, megkívánta, magának akarta az imádatot. Tudta, a nő gyengébb szál, így őt próbálta befonni, s ezért tudatosan kidolgozta az elbitorló, csalás, lopás tervét.
– Miért ne én vezetném be őket a legjobb földi testi jóba? Így nekem lesznek hálásak. Istent imádják elegen a mennyben, miért ne imádna engem az ember és utódai? Az én sugallatomra kóstolják a földi testi mámort, gyönyört!
– Nem tehetjük, mert meghalunk! – mondta Éva.
– Nem haltok meg, csak tudja Isten, hogy jónak és rossznak tudói lesztek – volt a bukott felvigyázó félremagyarázó válasza, amivel ravaszul becsapta őket.
Ádám előbb ellenállt a kísértésnek. Ám a ravasz – gőgjében megromlott, Sátánná, ördöggé lett – Fényhordozó, Lucifer, Éva bujaságra ösztönzésére felhasználta élőképként a körülötte fintergő élő KÍGYÓ, KÉLGYÓ fészeklyukába ki-, bebujkálását. Ezt még fokozta Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓja, ÁGYÉK KÉGYÓja, mivel ébredési merevedésének minden reggeli látványa rendkívül kíváncsivá tette Évát a buja bújtató ívás, GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a jegyességi türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már ellenállásra képtelen lett.
Az ÁLGYÉK KÉLGYÓja GYILOKká vált számukra.
KéLGYó – áLGYéK – GYiLoK hangváz: K-L-GY – L-GY-K – GY-L-K
Fényhordozó, Lucifer, felvigyázó főangyal, önzésében elbukott, nem vigyázta a dolgok rendben alakulását, hanem a teremtői akarat ellen ténykedett! Nem várta ki a teremtői terv szerinti időpontot, hanem, sunyi ravaszsággal, tudatosan ellenszegülve, ösztönözte, kísértette Évát, s idő előtt vitte bele a párt a legjobb földi jó ízlelésébe, nem várva ki a jegyességi időhatár végét. Ezzel olyan áldást tulajdonított magának, amelynek nem ő volt a szerzője! Hazug, csaló Sátán, ellenálló, dögletes Ördög lett, magával rántva az engedetlenség bűnébe az emberpárt és így azok utódait is. Azóta is bűnös párosodásra ösztönöz mindenkit, a bűnre csábító, érzékeket felajzó teljes eszköztárával, s tapossa, nyomorgatja, szenvedteti, betegíti, gyilkolja a népet.
Ez lett a földi világ – de főként – az ember tragédiája.
Ádám elveszítve éberségét, elbukott az állhatatosság, szavahihetőség, becsület, tisztesség férfias próbatételén, nem vált ígéretét álló, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható lenne a Föld ügyeit vezető fejedelmi kötelezettség. Szófogadatlan kéjelgő, jellemtelen, megbízhatatlan, lágy málévá lett. Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású férfi, ekkor, a tiltott kéjtől megsemmisülve, remegő, magyarázkodó, szégyenében lapuló máléként, nyúlszívűen elbújt a sűrű bokrok mögé. Felelősségét nem vállalva, onnan kiabált ki gyáván, Istenre hárítva azt:
– Az asszony, akit mellém adtál, ő vitt bele!
Az asszony is a Teremtőre dobta a felelősséget:
– A kígyó, akit teremtettél, csábított rá!
Ám – asszony ide vagy oda – Ádám parancsot megtartó, szavának álló gerinces férfi maradhatott volna! Megtudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, lopott, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól. Hogy engedetlenül, szószegően meglopta Teremtő égi Atyja bizalmát!
Pedig a nemiség csak áldás lett volna, ha kivárnak házasságkötésig. Ám, idő előtt kóstolva, tilosba lépve, éretlen gyümölcsként, rossz oldalát is megismerték, ami egyelőre tiltott volt, amit akkor még nem szabadott volna.
Ádám ráébredt, teljesen meztelen nemcsak valóságban, hanem képletesen is. Pucér szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva. Két erkölcsi próbán elbukott emberi lény. Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, rájuk bízta a Föld benépesítését utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, fejedelmévé, első asszonyává emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes palástja. Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre fejedelemmé emelte volna emberi lényként.
Az ÁLGYÉK, KILGYÓja számukra GYILOK lett. Szószegőként nem maradhattak meg KEGYBELI állapotban.
Ekkor hangzott a Teremtő ítélete fölöttük, elveszítették örökéletre jogukat, kiűzte Édenből, és jelképes ezeréves napon belüli halál lett osztályrészük. Utódaikért ASSZONY MAGVÁTÓL származó MEGVÁLTÓ SZONYt, fiat küld, mint bűntől szabadítót.
A nyelv őrzi ígérete szavát.
A Teremtőnek –, mint jövőbe mutató szabályrendre – teljes joga volt, az emberpár, eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében ezt megszabni. Ő teremtett minden élőt, az élet az ő tulajdona, így szabályokat állítani joga volt, van minden élő számára, a „hogyan tovább” meghatározására, hogy a dolgok rendje jó mederben haladjon. Ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó, és milyeneket rossz következmények. Mivel javukat akarta, használati utasítást adott, hogy megfelelően használják életükben testük érzelmi-érzéki örömforrásait, s azok áldásait saját és utódaik javára. Ez volt az első – napokhoz, időszakokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény. Hasznos szabályzó, jó irányba vezető életvitel előképi minta, az embereknek, ha betartják.
Ők lettek volna utódaik tiszteletét kiérdemlő, bölcs, példaadó, jóra tanító ősszülei az örökké tartó létben a világegyetem összes bolygóin élő embereknek. Így is ősszülők, de nem öröklétben és nem tiszteletre méltóan! Ádám és Éva, méltatlannak, alkalmatlannak minősült a tisztes ősszülői feladatra, a testben élő világtársadalom fejedelmeiként. E pár elveszítette az örök élet jogát, amit örökségként származtatott volna minden egyes utódjának.
A Megváltó szerepe
E jogot, az örökélet jogát kellett megváltania az emberiség számára valakinek, aki testben épp oly tökéletes, mint Ádám volt bukása előtt. Mivel a Földön nem található tökéletes ember, hisz mindenki Ádám utóda, így a Teremtő Isten, IGE fiát, a legelsőként megteremtett szellem fiút bízta meg e feladattal, s ő az emberiség érdekében örömmel vállalta a Megváltó küldetést. Földi élete alatt be kellett bizonyítania, hogy Ádám kiállhatta volna a feddhetetlenség próbáját, ha igazán szilárdan áll, és betartja Atyjának, Istenének házasságkötésre vonatkozó törvényét.
Ígéret szerint a szabadulás asszony MAGVÁTÓL való lesz, ő lesz a MEGVÁLTÓ szony, azaz fiú. A teremtés nyelve rögzíti ezt. A nyelvben nincsenek véletlenül kialakult szavak.
aSSZoNY MaGVáTóL – MeGVáLTó SZoNY hangváz: SZ-NY M-G-V-T-L – M-G-V-L-T SZ-NY
Teremtő Atya egyetlen sejtté tömörítette mennyei fiát, és beültette egy zsidó szűz méhébe. Születésével megkezdődött földi küldetése. Neve a teremtés ősnyelvén magyarázható, elemezhető gyökönként, hangcsoportonként.
J.Z – Z.J gyökből indul: JéZ – ZeJ, eszezve: JeSZ – SZeJ és több névadó jellemző sűrítménye. JÁSZolban fekszik egy JESZke kisfiú. JESZke, iJESZke székelyül ma is az iJEDős kis bárány, kis gida, kis JED jelzője. Isten Báránya – ismert a Bibliából.
Azonban a JESZ – SZEJ gyök jelent hatalmas iJESZtőt, veSZEJtőt, JŐZtest, azaz GYŐZtest (j > gy) is ellenségei felett.
JÉZUS a kísértést kiállván, leGYŐZte Sátánt és az utolsó próba előtt kijelentette tanítványainak: Bízzatok, én leGYŐZtem a világot. Mint mennyei felkent király, GYŐZ e világ gonosz urai fölött a kijelölt időben, és áldásaival áraJSZa el népét. SZÁJát soha nem hagyta el hamis ígéret, betartja Atyja időrendi tervét.
Z hangcsoport – ÉZU – JÉZUs a bIZAlom igAZI forrása. Soha nem hagyta el hAZUg szó száját. Az általa megígért királyság alatt pAZAr áldások ÖZÖnével árasztja el igazhitű követőit.
JÉZUSZ – SZUJÉZ Rubik-kockás átforgatás mutatja: SZUJÉZ = felemelkedik. E jelentést magyar gyökszavak igazolják: a paSZUJ (fuszulyka, paszuly) SZŐLő, SZULák (j > l) szavakban jelenti a felemelkedő kúszást, SZUJást. JÉZUS felemelkedett, SZÁLLt, SZUJt (szuly) a mennyekbe, és onnan LÉSZen eljövendő.
JéZuSZ – SZuJéZ hangváz: J-Z-SZ – SZ-J-Z.
Ismétlésként: a JED gyök, ősnyelven kisDEDet, de kisbárányt – JESZke, iJEDős kis JEDke –, és teJEDdel táplált GIDát is jelentett. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve ma is JED.
J.Z gyök JŐZtes, azaz GYŐZtes, GYŐZő szavak gyöke. Az ősi JEZréel mezeje, GYŐZelem mezeje volt, JIZráel név GYŐZtest jelent.
JÉZUS név másik jelentése: GYŐZő, GYŐZtes. Az emberiségért letett váltságáldozatáért atyai JUSSa a királyi korona.
JÉZUSZ > ZÉJUSZ fordítás isteni eredetét leíró.
JéZuS – ZéJuSZ hangváz: J-Z-S – Z-J-SZ
JÉZUS életvitelét teljesen alárendelte küldetésének. Eszményi férfiszépség volt, de teljesen tökéletes férfiként tudta, hogy nem földi családalapításra érkezett ide. Kis korától egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől küldetése célját.
János általi alámerítése után a Sátánná lett Fényfia megpróbálta saját oldalára állítani, világuralmat ígért neki, de egyértelműen elutasította. Tudatában volt előző mennyei léte, Atyja iránta való szeretete, amit hűséggel viszonzott.
Minden percét követői oktatásának szentelte. Kinevelte a megújítandó földi rendet vezető társadalmi osztály alapegyéniségeit. Szembement a hűtlen zsidó vallásvezetőkkel, nem igényelte a földi politikai hatalom – Róma – védelmét. A bűntelen Ádáméval egyenlő tökéletes férfi életét letette a Teremtő előtti jelképes oltárra váltságáldozatként, visszaszerezve az elherdált örök élet jogát. Ennek fejében királyi megbízást kapott. Megígérte, hogy visszatér a pontosan meghatározott időben, és szétveri a földi gonosz sátáni rendszert a Föld feletti uralkodójával együtt.
A jelekből, az idők kiszámíthatóságából ítélve, e visszatérés nagyon közel van! A világrend omlóban! Az erkölcsi válság mélyponton! A jelen állapotot emberileg visszafordítani lehetetlen.
Emlékezzenek Noé idejére. Már hét napja a bárkában volt családjával, gúnyolódó, térdét verőn röhögő tömeg vette körül a még nyitott ajtajú hatalmas bárkát. Bárki bemehetett volna. Voltak, akik ingadoztak, be vagy ne? De féltek a gúnyolódóktól, a zöme nem hitte, hogy bekövetkezik, amiről Noé beszélt.
A hetedik napon a Föld északi-déli sarkaira hirtelen leomló jégkristály tömeg hatalmas döreje, és az erre keletkező hatalmas szélvihar bevágta a bárka gyantázott ajtaját, ömleni kezdett a zápor. A térdeket verő kezek félúton leálltak, a röhej elhalt, a vigyor az arcokra fagyott! Eljött a vég!
Aki nem hitt, elveszett!
Gondolja meg mindenki – a lét a tét!
————————————-
KRISZTUS – e név K.R – R.K gyökbővítmény: KIR – RIK. Bibliai ígéret szerint KRIsztus KIRályként tér vissza a mennyben, RIKító dicsőségben.
Nem azért KRISZTUS, mert KERESZTbe ácsolt bitófa lett volna a kivégzőeszköz. Bármily furcsa, de ezt egyértelműen még nem bizonyította be senki. A rómaiak használták a keresztácsolatú, de a szálfa bitót is. Nem zárható ki, de nem bizonyított.
KRISZTUS névvel már életében illették, amikor még nem is gondoltak kivégzésére. Jézus kérdezte tanítványait:
Ti kinek mondotok engem?
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Honnan a KRISZTUS, azaz KERESZTES név?
Az édeni bukás után, az eredeti nyelven megígért Megváltó másik címe KERESZTES volt. Az első emberpár kapta azt az ígéretet, hogy: asszony MAGVÁTÓL származik a MEGVÁLTÓ, a szabadító.
Az első család kialakulásakor gyakorlattá vált minden begyűjtött élelem egyenlő, igazságos elosztása. Egy adott KÖRbe lerakott élelmet, két egymásra merőleges vonallal OSZTották négyfelé: KÖR OSZT, később több felé. Ezt jelképezte az OSZTott KÖR, a KÖROSZT, KERESZT. Az ígéret szerint az eljövendő MEGVÁLTÓ igazságosan osztja el a teremtői áldásokat. Péter nem légből kapottan válaszolt, hanem a közszájon forgó élő ígéret szerinti reményt fogalmazott meg: Te vagy a KERESZTES, az élő Istennek Fia.
Tehát a kört négy (majd több) részre osztó, KÖROSZTÓ KERESZT, az igazságos, egyenlő eloSZTás jelképe volt már az első emberi család négy személyre bővülése óta. KRISZTUS a javakat, áldásokat egyenlően eloSZTó szerepet tölti be, miután megtisztítja a Földet és a Föld körüli légteret mind a négy égtáj irányában a gonosz erőktől. Ő KERESZTezi a világuralmi tényező, Sátán, a nagy ellenálló útját, és a meghatározott időpontban elpuSZTítja, kitörli a létből. Ezt jelenti a másik neve, a MESSIÁS is: megsemmisítő.
Az R.SZ – SZ.R gyök: RiSZ – SZeR, KRISZtus, az Atya ígérete SZERint RÉSZt nyer a mennyei hatalomban, de RÉSZt juttat a hozzá hűségeseknek is áldásaiból. Meghatározó RÉSZe, SZERepe van az atyai SZER végrehajtásában. Fő jellemzője az igazi tevékeny SZERetet.
KeReSZT – SZeReTeK hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-T-K.
Mivel a KERESZT alapjelentése: egyenlő, igazságos eloSZTása az áldásnak, így e SZERt világszinten ő vezényli le. Az SZT hangcsoport – ISZTU – KrISZTUs áldásokat OSZTÓ azok részére, akik tISZTÁn megőrzik magukat a világ szennyétől.
A T.S – S.T gyök: TuS, TőS – SőT, az ő földi létének végén átélt gyötrő TUSáiról, testi-érzelmi TUSakodásáról szól. A nyomatékoló SŐT gyök, a gonoszság határozott eluTASítását, elutaSÍTását, messzire elTASZÍTÁSát, s az igazság győzelmét jelenti. A küzdelem, TUSakodás az őt megvalló követőknek is kijut, mivel megvetett, SUTba dobott népként, gúny tárgyai.