Nem kívánok hitvitát gerjeszteni, de a nyelvi elemzések nyomán szerzett ismeretek késztetnek kimondani azon létező bizonyítékokat, amelyek az emberi történelem kezdetén meghatározóak voltak a további folyamatokra. Ez szembemegy az eddigi hittételekkel, de mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető!
Van egy kiváló képalkotó fültanú, amely jelen volt, rögzítette az édeni eseményeket. E tanú a teremtés nyelve, amelynek élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv. E nyelv birtokosa, az első ember, szóalkotóként jelen volt minden mozzanatnál, nappal és éjjel, így kialakuló szavaiban a történet minden jelenségét megörökítette, pontosan, árnyaltan, érthetően. A teremtés beszélt nyelvénél hitelesebb tanú nincs! A nyelv szavaiban rögzített valóság nem felülírható! A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni a történtek titkait. Héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot! Ugyanis, a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv!
A Biblia tényleges mondanivalója csak magyar nyelven fejthető meg, mivel e nyelv, a teremtés ősnyelvének ma is élő, egyenes ági utódnyelve. Az ősi bibliai nevek is csak magyarul fejthetőek meg.
Ma még lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, hogy az eljövendő idő a nyelv által rögzítetteket igazolja. A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – és ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése, s ez nem megy héberül!
A kezdetre tilalomként egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni, leszakítani, megkóstolni.
Mi volt valójában a próbatétel kívánatos tárgya?
Megteremtett egy emberpárt, akiknek feladatként szánta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet…” Egymásnak teremtette őket, nem zárta külön őket. Azonban, házasságra vonatkozó követendő erkölcsi mintát akart állítani a kezdet kezdetén az ősszülőknek, ami példaként, törvényként marad fenn az öröklétben az utódok számára! Önuralomra serkentett, kihangsúlyozva a férfi-nő szerelmi kapcsolat, az ezt követő házassági testiség, egymás iránt öröklétre elkötelezettség, erkölcsi tisztaság súlyát, fontosságát! Nem a „meglátni, megkívánni, s rögtön összebújni” elven, mint manapság. Célja a házasság szentségének kihangsúlyozása volt.
A szerelem gyönyörűsége, az érzéki vágy! Ez a kívánatos gyümölcs, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt. Mindent megadott nekik, de a legjobb testi jó ízlelése előtt, atyailag türelemre intett. Házasságuk megkötése előtti tisztességes önmegtartóztató jegyességi időtávot szabott.
Elvárta, hogy ne parancsra, hanem szabad akaratból, teremtőjük iránti önzetlen szeretetből, önként vigyék ki végig.
Ugyanis a Teremtő hosszú távra, örökkévalóságra tervezett. Nemcsak a Föld áll az isteni tervben. A világegyetem összességét sok milliárd csillagrendszerét, galaxisát, több ezermilliárdnyi naprendszere kedvező fekvésű, Földszerű összes bolygóit nem fölöslegesen, hanem komoly céllal teremtette meg. E bolygókat, a Földről induló, erkölcsileg tiszta emberi nemzedékkel kívánja betölteni egy vég nélküli öröklétben.
Mindent a kezdet határoz meg! Ez a lét megmásíthatatlan alaptörvénye.
Jézus Krisztus és Hermész Triszmegisztos szerint csak a Teremtő Isten, aki egyedül JÓ, akinek egyedülálló, szerető JÓ HAjlama VAN, az első emberpárt maga mellé emelte, teremtőtárs rangra, a Föld emberi utódokkal betöltésének örömteli munkájában, és az állatok, növényvilág gondozásában. A legfontosabb emberi kapcsolatot, e páratlan varázslatot: szerelmet, házasságot, testi nemi kapcsolatot, nem önző élvezeti célra, nem csak játékszernek hozta létre, hogy az emberpár kéjencként maszatolva állandóan tobzódjon a gyönyörben.
A nemi kapcsolat az egymás iránt érzett magasztos szerelmi érzelemözön testi csúcskifejeződése, amely a Föld, s a világegyetem benépesítésének folytatása boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető utódokkal.
A nemiség a továbbteremtés eszköze, de oly bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés minden eseménye – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandó visszatérő, életre szóló kívánatos élmény legyen. A szülés is gyönyörrel tervezett volt a tökéletes nő számára.
A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, a mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen a Teremtő Istenük munkatársai voltak a Föld igazságos nemzedékkel benépesítése feladatában. Nem a mai istentelen, embertelen állapotok voltak előretervezve! Tehát biztosak lehetünk, nem véletlenül rendelte el e rövid időt számukra a Teremtő.
Adott egy időhatárt, és ígéretet, hogy összeházasítja őket, s attól kezdődően EGYbeKELhetnek, EGGYÉKELhetnek. Előtte önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják.
Az erkölcsi próbatétel kiállása, teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre mintaként szolgált. Fontos lett volna a gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, ez nem csak engedelmességük próbája volt, hanem örökéletre szóló előképi minta. Felkészítés a nemek egymással szembeni viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön s a világegyetem emberlakta bolygóin a rend, béke fennmaradjon. Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében, mivel ő teremtett minden élőt. Az élet az ő tulajdona, így joga volt és van szabályokat állítani az élők számára a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy a dolgok rendje jó mederben folyjon. Ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó és milyeneket rossz eredmények, következmények, s ezért, hogy ez javukra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használják életükben a test érzelmi-érzéki örömforrásait, s azok áldásait javukra és utódaik javára.
Ez volt a legelső – napokhoz, időszakokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény, ez szabályozta, jó irányban vezette volna az emberi nemet, ha betartották. A titok és magyarázat a nyelv kulcsszavaiban rejlik. Az emberpár számára a Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYbe KELve, kettejük ÁLGYÉKában levő szerveikkel GYAKva utódokat nemzzenek. E házasÁGYI, házasÁLGYI EGYbeKELés, EGYBEKELés csodálatos emberi KEBELÜGY, ekkor helyezi a férfi a női ÁLGYÉKBA a magot. Igazgyöngynövesztő KAGYLÓként KELL EGY nő méhe.
eGYBeKeL – KeBeLüGY – áLGYéKBa – KeGYBeLi hangváz: GY-B-K-L – K-B-L-GY – L-GY-K-B – K-GY-B-L
Ez a férfi-nő testet legerőteljesebben átfogó, átható gyönyörözönnel járó érzés. Semmi olyan nincs a földi testi létben, ami ehhez hasonlítható. A legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két nem egymást vonzásában, egyesülési vágyában. Kell egy férfi KÉGYÓ, hozzá egy női nemből való KAGYLÓ ÁLGYÉK. Férfihez nő, a nőhöz férfi.
KeLL eGY – áLGYéK – KaGYLó hangváz: K-L-GY – L-GY-K – K-GY-L
Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát kell a fékezésére, hogy ne váljon a bűn rabjává.
Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait, ami alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, fejedelméül őt nevezte ki az örökélet ígéretével! Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni! Nincs! Betartja, mert férfi, van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása.
Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok.
A férfi nemi szerv feszes, innen a neve. De csak addig feszes, ameddig a kéjérzet csúcsára ér. Utána vége tartásának, lapuló málé lesz. Nincs gerince, csak kéjvágytól lesz feszes.
Az igazi, felelősségteljes, céltudatos, kötelességtudó férfit nem e szerve vezeti! Az igazi férfinek gerince van, és ha sorsdöntő feladatot kap, kéjvágya nem lehet oly erős hatású csali, ami erkölcstelenné, kötelességszegővé, becstelenné, majd utána lapuló málévá teszi.
Állhatatlan szegi meg szavát, gerinces férfi nem! Mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni!
Az olyan, aki hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé, arra tovább már nem bízható komoly, egész világ népességére kiható sorsdöntő feladatsorozat. Le kell tűnnie a színről!
Ádám előbb ellenállt, szót fogadott. Ám a ravasz – gőgjében megromlott, Sátánná lett Fényhordozó, Lucifer, Éva bujaságra ösztönzésére felhasználta élőképként a körülötte fintergő élő KÉLGYÓ fészeklyukába ki-, bebujkálását. Ezt még fokozta Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓja, ÁGYÉK KÉGYÓja ébredési merevedésének minden reggeli látványa, amely rendkívül kíváncsivá tette Évát a buja bújtató ívás, GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már ellenállásra képtelenné vált.
KéLGYó – GYiLoK – áLGYéK hangváz: K-L-GY – GY-L-K – L-GY-K
Ádám elveszítve éberségét, elbukott a becsület, tisztesség, szavahihetőség, állhatatosság férfias próbatételén, nem vált ígéretét megtartó, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható lenne az egész Föld fejedelmi kötelezettsége. Szófogadatlan, jellemtelen, megbízhatatlan, kéjelgő lágy málévá lett. Az őt körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású férfi, ekkor lapuló szégyenében, a tiltott kéjtől megsemmisülve, remegő, magyarázkodó máléként gyáván elbújt a sűrű bokrok mögé. Felelősségét sem vállalva, azzal védekezett: Az asszony, akit mellém adtál, ő vitt bele.
Ám – asszony ide vagy oda – ő parancsot megtartó, szavának álló gerinces férfi maradhatott volna!
Ekkor megtudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, lopott, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól! Hogy engedetlenül, szószegően meglopta égi Atyja bizalmát.
Pedig a nemiség csak a jó lett volna, ha kivárnak. Ám mivel idő előtt kóstoltak bele, így éretlen gyümölcsként rossz oldalát is megismerték, ami egyelőre tiltott volt, amit nem szabadott. Ádám ráébredt, teljesen meztelen nem csak valóságban, hanem képletesen is. Pucér szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva. Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, és rájuk bízta a Föld benépesítését saját utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, fejedelmévé, fejedelemasszonyává emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes palástja.
Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre fejedelemmé emelte volna emberi lényként. ÁLGYÉK, KILGYÓja számukra KIL lett, GYILOK. Szószegőként nem maradhattak meg KEGYBELI állapotban. Ekkor mondta ki a Teremtő az ítéletet, és ígért MEGVÁLTÓt az ádámi bűnből, amely asszony MAGVÁTÓL származik. Ez volt a megígért, Máriától születő Jézus.
MeGVáLTó – MaGVáTóL hangváz: M-G-V-L-T – M-G-V-T-L
A nyelvben élő szóalkotó elemek tehát bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen Éden eseményeit leíró szövegben. A szófogadás vagy annak elmulasztása gyümölcseit vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre kihatóan!
A mai ember, aki a jelenlegi elkurvult világ lesüllyedt erkölcsi mércéje szerint ítéli meg ezt az esetet, talán úgy véli, hogy az első emberpár tette nem is volt súlyos bűn. Ám jó tudni: a mostani istentelen, nehezen elviselhető állapot, életkörülmény összesség, embertelen elnyomás, azért olyan, amilyen, mert akkor az és úgy történt, ahogyan.
Minden tett, cselekedet erkölcsi szintje, elfogadhatósága a hosszú távú következményeiből ítélhető meg.
Végigelemezve az emberi történelem alatt dúló háborúk indító okait, felismerjük: majdnem az összesnek a rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Így, vagy úgy, végül minden GYILKOLás az ÁLGYÉKra (álgyék – gyilok) vezethető vissza.
A történelem összes drámái, emberi tragédiák, napjaink nyomora – az édeni bűn következménye.
A kezdet mindenben meghatározó!