Csak az, ami a nyelvi igazoló bizonyítékok összességébe illeszkedik!
Csak, ami pontosan illeszkedik az oda-vissza bizonyítható történelmi összesség kirakható képsorába. Azokból soha senkinek nem engedhető semennyi!
Mivel nem vagyok mindentudó, így a vitára nyitott vagyok. Mindig tudatában voltam, de ahogy telik az idő, még inkább nyilvánvalóvá válik önmagam előtt is, hogy mily keveset tudok a mindenségből.
Volt több eset, hogy értékes dolgokat tanultam a bírálatokat követő vitákból, némileg megváltozott az adott tételről alkotott álláspontom, vagy finomult a rálátásom. Ezért tisztelem a becsületes bírálót és bírálatot.
Tudom, hogy a történelem folyamán voltak, és ma is vannak tisztességes istenes emberek a történészek, nyelvészek, orvosok, tudósok, művészek, sportolók, hírközlők, sőt politikusok közt is!
Ezek az üde kivételek tiszteletet érdemelnek!
Ám az ősi történetírásokból semmi más nem fogadható el valósként, csak ami összhangban van a teremtés ősnyelvének szavaiba rejtett, oda-vissza igazolható, és a teremtés tényének leírásaihoz igazodó rögzülésekkel.
Megbizonyosodtam, hogy oda-vissza kölcsönösségi alapon, a bibliai teremtés beszámoló alátámasztja a magyar nyelv ősiségét, és viszont, a magyar nyelv bizonyítja a bibliai teremtéstörténet valódiságát, a Teremtő Isten létét.
A teremtés beszélt nyelve –, amely az egyenes vonalon fennmaradt mai magyar nyelv – igazolja a kezdetekről szóló bibliai történelmi beszámolót. A magyar nyelv: gyökeiben, hangcsoportjaiban, hangvázaiban minden változatlanul fennmaradt mind a mai napig!
A röviden, tömören közölt, Vízözön előtti különböző teremtéstörténeti beszámolókat, és egyéb kiégetett agyagtáblákra írt történeteket Noé mentette át. Erről a babiloni történészpap, Berossus is beszámol. Valószínű, hogy Énók könyve* is így maradt fenn.
A valós, igazi emberi történelem csak a valóban megtörtént cselekmények leírása lehet. Ami nem történt meg – de a történelemkönyvekben áll, mert mégis beleíratott – az tömény hazugság!
Az igazi történelmi események, cselekmények beszámolói három pontra támaszkodnak: IDŐ, TÉR, SZEMÉLY.
Közvetve utalniuk kell egy bizonyos időpontra, amely az eseménysorozat kezdete, és időtávra, időtartamra, amely alatt a cselekmények megtörténtek.
Megjelölik a tért, területet, helyet, amelyre a cselekmények kiterjednek.
Megnevezik az ismert személyt, személyeket, akik a cselekmények elkövetői, a történet eseményeinek szereplői.
Mindezeknek pontosan illeszkedniük kell az oda-vissza bizonyítható történelmi összesség kirakható képsorába.
A csillagászat szerint a világegyetem kora 13,8 milliárd év. Az egyik legtávolabbi ténylegesen megfigyelt objektum ennyi fényévre van a Földtől. A világegyetemben a becslések szerint 100-800 milliárd csillagrendszer található.
Ezek mind becslések, pontosat a legokosabb ember sem tud. Az isteni tervbe nem lát bele senki, csak amit ő megenged, láttat.
A Teremtő Istennek pontos időterve van. Ezeket ősi istenes emberekkel íratta le, és azok az írások hitelesek, mert beilleszthetők az oda-vissza bizonyítható történelmi összesség kirakható képsorába!
Nyilván, volt, van a teremtésnek kezdeti IDŐpontja.
E cselekmények TERE az ŰR. A cselekmény végrehajtója a teremtő isten, JOHAVAN és alkotó fiai.
Jézus Krisztus és Hermész Triszmegisztosz szerint, csak egyedül a Teremtő Atya JÓ.
Balkányi Szabó Lajos a Magyar ősmesék I. kötetében írja, hogy az ősiségben a Teremtő Isten neve JAV.
Ez a Teremtő Isten tulajdonnevének a teremtés nyelvén adható világos magyarázata.
A világ teremtése az ÉLŐ Isten, VAN munkája. Az ő hatékony teremtőereje, és JÓ SZÍVE, azaz régies nyelvezettel szólva: JOHA, mint indító- és hordozóerő, NAVigálja, irányítja az összességet. Csak ő mondható JÓnak, JAVnak! Neki JÓ HAjlama, JOHA (szíve) VAN, az emberiség JAHVÁt akarja, JÓ HA VAN nekünk JOHAVAN a Teremtő Isten.
A Földön, a bolygón, az élőlények számára alkalmassá tétel, átalakítási munkálatainak is volt kezdeti IDŐpontja. Amikor azt mondta a Földre vonatkoztatva: Legyen világosság…
Ez volt a kezdet.
A TÉR a FÖLDbolygó ÉDEN nevű helye. A cselekmények végrehajtója a TEREMTŐ ISTEN, és alkotó fiai. A hosszú előkészítési teremtői munkafolyamat után nekik szólt: „Teremtsünk embert a mi képünkre….”, majd egy adott pillanatban, IDŐpontban életre hozta az első EMBERt, aki a továbbiakban a földi cselekmények elkövető tényezője.
Ez egy fontos IDŐpont, mert ez az EMBERI TÖRTÉNELEM igazolható kezdete, HELY és NEVEK említésével!
Az eddig eltelt hatezer éves írott történelem igazolható kezdő időpontja.
Ismétlem: ennél a TÉR, az események színTERe a FÖLD, annak felszíne. Pontosabban, kezdetben a behatárolt, mintaként berendezett ÉDENKERT területe, amely egy országnyi méretű térség volt, négy nagy folyó forráshelye, s az összes teremtett növény és állat fellelhető volt Édenben és a területén levő tengeröbölben.
Ádám sok éven át tartó hosszú tanulmányútjának körüljárt TÉRsége, ahol kitanulmányozott, megismert minden fellelhető élőt, élettelent. Miután az őt körülvevő állatoknak, növényeknek alapvető jellemzőit kiismerte – azok alapján fajtánként, változatokként, mindannyinak nevet adott. E neveket szóban ismertette utódaival, de talán le is jegyezte, mert megtanulta puha agyagba lejegyezni a beszédhangokat, s azokkal a szavakat, neveket, történeteket.
Ezt tőle az utódai is megtanulták, és lejegyezték az akkori emberekkel történt eseteket, így szóban, írásban továbbadták azokat. Ebből tudjuk, hogy kik voltak a jelentősebb személyiségek, a Vízözönig eltelt kb. 1656 (+ – 1-2) év alatt. Beszámoló van az utódok foglalkozásáról is, személyiségük milyenségéről is. Tudjuk, hogy a zene az életük része volt már a kezdetektől, azaz a dallamalkotó képesség – épp mint a beszédképesség – nem kifejlődött, hanem az örökítő sejtekbe épített teremtési alapáldás minden tőlük születendő utódnak a végtelen időkön át.
Az emberi beszédhangok nem véletlenszerűen alakultak ki, hanem pontos teremtői tervezés remekművei! E hangok kialakítására alkalmas emberi gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű!
Az értelmesnek teremtett ember meghatározott pontos időbeosztást kapott a Föld forgása szerinti visszatérő időszakokra: nap, hét, hónap év. Megismerte az évszakokat, a növények termőidejét, állatok fajzásának teremtői időbeosztásait. De követendő törvényt is kapott a kezdetektől, az indulástól a saját és utódai életvitelének útmutatásául. Mivel értelmes, tökéletes képességekkel rendelkező emberként teremtetett – és nem majomból kifejlődő, szőrcsimbókos, idétlenül bömbölő torzonborzként – így nem makogott, nem bőgött, hanem értelmesen gondolkodott, és gondolatait, érzelmeit ajkaival, szájával tagolt szavakká alkotva beszélt.
Azt is tudhatjuk, hogy a fémolvasztás**, fémeszközök készítése Özönvíz előtti. Az Araráton nyugvó bárkában fémrácsokat találtak. Szerte a földön rengeteg azonosítatlan ősi fémlelet hever.
Arról is tudunk, hogyan települtek rájuk a Teremtőjük iránt engedetlen, Földre jött, testet öltött fénytestűek, akikről Énók könyve is beszámol. Ezek jelenlétének rengeteg épített bizonyítéka itt van a Földön: piramisok ezrei, Cuzco (kuckó) stb. Ezeknek az Özönvíz előtti hatalmas kőépítményeknek aprólékos finomsággal kifaragott köveit is fémeszközökkel munkálták meg.
Leírja – a Vízözönre előre figyelmeztetett, arra felkészülő – Noé bárkaépítését. Noé a bárka faanyagát fémfűrészekkel, fejszékkel, baltákkal szabta, vágta, dolgozta fel! A bárka ma is ott van az Ararát csúcsához közeli jégmezőinek egyikében, benne a rágcsáló állatokat elkülönítő fémrácsaival együtt.
A fentiek ellenére, a történészek, régészek a terjesztett, és az oktatásban alkalmazott történelemkönyveikben a sosem volt torzonborz ősembert és világszintű kő-, réz-, bronz-, vaskorszakokat sulykolják be az össznépi köztudatba.
E módszer neve: tudatos hamisítás!
Ugyanis a történészet, régészet eme állítólagos „korszakokat” bizonyító leletei bármily értékesek, azok csupán egy – addig lakatlan területen – letelepülő, szűzfoglaló közösség, újrakezdő életvitel jelenségeit igazoló tárgyleletek. Semmi több.
Vannak olyanok, akik a kiismerhetetlen, ködös, homályos, messzi múltba helyezik az általuk vélt eredettörténeteiket, sem az idő, sem a tér, sem személyi vonatkozásról nem számolnak be pontos adatokkal. Csak azt mondják: Itt vagyunk mi már 30 vagy 100, esetleg 200 ezer éve.
Ezeknek érvelése nem elfogadható, mert nem illeszthető bele abba a történelmi összképbe, amelynek eseményi sorrendje igazolható: írásemlék leletek, tárgyleletek, a beszélt nyelvben rögzült adatok összhangja által. Ez okból elfogadhatatlan, hiteltelen a beszámolójuk. Nem lehet valós történelemnek nevezni azt, ami sejtések, találgatások ködös kiismerhetetlen halmaza.
Hasonló a történészek által tálalt hamis szőrcsimbókos sosem volt ősember létének meséjéhez, a fa-, kő-, fémkorszakos történészi mesékhez.
Ezek az alaptalan, bizonyíték nélküli „történelmi” beszámolók annyira igazak, mint a hadiipar békevágya, a gyógyszeripar egészségünkért aggódása, s a hírközlés igazmondása.
Ez a valóság, s ezért kijelenthető, hogy a TÉR, IDŐ, SZEMÉLY adatokkal nem igazolt, bizonyítatlan beszámolók, s az ezekre alapozott nézetek nem elfogadhatók!
—————————-
/*/ Énók könyvében bővebb leírás van a teremtői engedély nélkül Földre lejött „felvigyázók” ténykedéséről. Ezek hozták a tüzet a Földre, amire az eredeti teremtői terv szerint a kezdetek idején nem volt szükség a Földön. Biztosan tudta, hogy mikor kell megismertetnie az emberekkel e jelenséget, de az későbbi időpontra volt betervezve.
/**/ „A vaskohászat felfedezése és első gyakorlati felhasználása Anatóliában történt az időszámításunk előtti XIII. század táján…” írja egy forrás. Ez téves, vas és más fémek kohászata már jóval Özönvíz előtti. A „kő-, réz-, bronz-, vaskorszak” valaha létének erőltetése a történész-régészet önmagát nevetségessé tevő csődhalmaza.