POLGÁR* – Feudalizmusban: a nemesi rendhez nem tartozó városi iparos, kereskedő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A POLGÁRt mondják civilnek is. A POLGÁRi réteg munkájával járul hozzá az intézmények fenntartásához, működtetéséhez.
Az LG kötött mássalhangzó-páros körül létrejövő értelemadó hangnyaláb változataival körülírhatók a POLGÁRi lét jellemzői. A kezdetekkor nem lehetett szó a mai értelemben vett POLGÁRságról. Volt egy egyszerű (vulgár), de egyszerűségében nem balga, gondolkozó, alkotó (lg > lk), értelmesen fontOLGAtó, latOLGAtó, társALGÓ, beszÉLGEtő, munkával szOLGÁló, dOLGOs – falak (fal – pol) közt lakó – POLGÁRi réteg, az összes termelőmunkát, főleg a kézműveket alkotók. A történelem folyamán csak az olyan nép hagyta maga után a műveltség mélyreható, ma is látható nyomait, amely tevékenyen foglalkozott a földműveléssel, kézművességgel, megfigyelte a körülötte történő eseményeket, és tapasztalatait írásban, rajzokban közölte utódaival. Eme megalkotott dolgaival szolgálta dolgos polgárként az élet emberibbé tételét. Magyar kifejezés, nem német. Lásd még a civil címszót.
*Ma olyan politikusok szajkózzák magukat POLGÁRinak, akiknek fogalmuk sincs, mit jelent az értelmes alkotó POLGÁRi létforma, akik soha életükben semmilyen alkotó munkát nem végeztek még percekre lebontva sem, akik képtelenek két gyufaszálat párhuzamba, vagy derékszögbe fektetni.