Volt egy nyelv, az ősmag-nyelv, melyet valaha az egész Földön beszélt az emberiség. Ez a nyelv egy adott pillanatban szétrobbant, több ágra szétvált. Ám megmaradt egy, mely megőrizte az eredeti nyelv magvát, felépítési szerkezetét, szókincsét, hangzástörvényét.
Teljesen természetes, hogy az a népcsoport, mely megőrizte az ősi nyelvet, ennek következményeként megőrzött minden régi értéket, szokást, hagyományt, népköltészetet, népzenét. Megőrizte a már kialakított első élettéri szerkezetet, lakást, főzési, ételkészítési módot, öltözködési szokást, élelmiszertermesztést, állattartást, mindent, ami az egyszerű életfolyamathoz szükséges.
A lakóhelyek, az azt körülvevő tér megnevezései az ősmag-nyelven születtek, és a világ nyelveinek ilyen megnevezései visszavezethetők az ősmag-nyelvbe. Minden mezőgazdasági művelet, szerszám neve ebből a ősmag-nyelvből indult ki. Minden ruhaféleség neve bármely nyelvben keresünk rá, az ősmag-nyelvből induló. Amikor a többi még csak körülcsavarta magát valamilyen szövött anyaggal, ők már alsóneműt, gombbal összezárható ruhát, nadrágot hordtak. Akik megőrizték az ősmag-nyelvet, megőrizték az élelmezési szokásokat is. Amikor a többi félnyersen ette ételét, a másnapra megbüdösödő húst, ők már főzéssel tartósítottak. A kályha, a főzőedények nevei bármely nyelvet nézzünk, az ősmag-nyelvből eredő ősgyökökön alapszanak. Minden evőeszköz neve az ősmag-nyelvben gyökerezik, és amíg a többi még fogával marcangolt, az ősmag-nyelvet megőrzők már használtak evőeszközt. Amikor a többi felnyalta a folyékony nedveket a tenyeréből, ők már kalánnyal ettek tányérból.
A fent felsorolt: emberi létet, életteret, ruházatot, élelmezést, mezőgazdasági tevékenységeket érintő dolgok ősmag-nyelvi megnevezéseit összevetve más nyelvek hasonló megnevezéseivel, kiderül, hogy mindannyi kötődik az ősmag-nyelvi kifejezésekhez, és eredetüket illetően igazolja a fent leírtakat akkor is, ha ez nem tetszik azoknak, akik hamis alapokra épített elméletekkel igényelnek történelmi elsőbbséget.
Annak az ősmag-nyelvnek az egyenes ága a mai magyar nyelv! Az amely megőrizte az eredeti nyelv magvát, felépítési szerkezetét, szókincsét, hangzástörvényét. Ez az ok, amiért a magyar nyelvet beszélők a fentiekben előbb álltak a többinél.
Hol itt a fajtisztaság hangoztatása? Mi ebben az elítélendő? Adva volt egy MAG nép, mely SZÉKes életmódot folytatott, termelt, termesztett, alkotott, de amelyet a rabló népek mindegyre kifosztottak. Nem volt született harcos nép, de meg kellett tanulnia, ha meg akart maradni. Őrizte nyelvét, regéit, meséit, dalait, táncait s mindent, amit értéknek látott. Hogy miért nekünk van ma a legtöbb népdalunk? Azért, mert legkorábban kezdtünk énekelni. Miért nekünk vannak a legtöbb meséink? Mert velünk történtek a legkorábbi (m)ese/mények. Miért állnak a legszebb mozdulatokból a magyar táncok? Azért, mert mi kezdtünk a legkorábban táncolni, és így volt időnk a legszebb mozdulatokat belevinni. Hol ebben a fajtisztaság gőgje? Hiszen ez csak a csupasz valóság! Amikor mindenki minket gúnyol, rágalmaz, akkor miért nem szólnak minket védve az ékesszóló szájak? Csak akkor van baj, ha mi is felemlítünk némely szép és jó dolgot, melyet az emberiség tőlünk vett át? Bizonyíthatóan az első beszélt nyelv szavainak közel háromnegyedét mi még ma is beszéljük. Minden nyelv szavai közt fellelhetők az ősmag-nyelv szavai, de azok csak a ma beszélt magyar nyelven fejthetők, magyarázhatók meg! Hol itt a gond? Hallgassunk vele, mert az úgy szép, ha mások verik a mellüket a felsőbbrendűségükkel, kiválasztottságukkal? Kezdjük akkor a vitát.