MAGYAR – Tömegében Magyarországon élő finnugor nyelvű nép, és a rá jellemzők. [A MÉKSz szerint: finnugor elemek] A finnugor jelző ránk nézve messzire elvetendő. Az ŐSMAG nyelvet majdnem egészében a mai napig megőrző nép, Európa őslakói.
Az Ibériai félszigettől az Urál hegységig (Ibériától Szibériáig) kimutatható földrajzi helyek névadói. A MAG népe, mely MAGva a föld népének. Mert miért MAGYAR a nép és a nyelv neve? Ez nem véletlen. Azért, hogy magyarázatot (magyar rázatot) adjon minden felvetődő kérdésre. Hogy agyarával megrágja, majd belerázza, (zárja) elméjébe a tudnivalót. A MAGYAR, MEGYER név nem véletlen. Benne rejlik a MAG, az AGY, a gyakorlat GYA gyöke, az erő R hangja, mely együtt GYÁRtó, alkotó képességét, de GYARló voltát is jelzi, de amelyek a dolgok lényegét tartalmazó, tudó és az azt kifejtő képességet is jelentik. De azt is, hogy GYARló GYEngeségében van az EReje. Az AR tűz volt az ősmag(yar)-nyelvben, és ez látszik e nép viseletében, kiérződik zenéjéből, táncaiból, életviteléből. A MAGY fordított szóalakja GYAM, gyám, gyámolít. A magyar befogadó, segítő, gyámolító. Ebbe pusztul bele a nemzet. A MEG az összeadás, sokasodás kulcsszava, különben nem maradt volna MEG a történelem viharai közt több ezer éven át. Az EGY a világ alapja, az ER az erő, a GYER a megújuló sarjadás, a MEGYER szófordított alakja a sokasodás titka, alapja a GYER-ME, azaz gyermek. MAGYARÁZ – Szavakkal érthetővé igyekszik tenni. [a magyar szó bővítménye] A magyar népmesékben van az a pillanat, amikor a kis lenézett szőrös-gyapjas lovacska megrázza magát, és aranyszőrű táltossá válik. Továbbá máskor is, ha valamilyen különleges erőn felüli dolgot kell megtennie – esetleg némi parázsevés után – megrázza magát, és átugorja a nagy folyóvizet, tengert, szakadékot stb. Emlékszem olyan sportbeszámolóra még gyerekkoromból, hogy ’gyengén ment a játék’, de Puskás egyszer csak megrázta magát, és rúgott két gólt egymásután. Ez a rázás a nyelvben az önmaga valós értékeinek kidomborítása, nyilvánosságra, felszínre hozatala. Olyannyira sajátos kifejezése ez a magyar nyelvnek, és oly háttéri értelmet takar, mint a megúsztuk kifejezés, mely egyetlen nyelvben sincs jelen, mivel csak a magyar nyelvűek élték át – úszták meg szárazon – az Özönvizet. A beszédben a magyarázás ugyanez: – a lényeg, a valós érték kiemelése, érthetővé tétele. És ez nincs meg egyetlen nyelvnél sem, mert nem németezi, nem angolozza, nem franciázza bele a másik fejébe a lényeget. Csak az eredeti ősmagnyelv egyenes ágú utóda, a magyar nyelv képes ily kifejezésre. Magyarán, kereken, alaposan, mintegy önmagát megrázva, megtáltosodva körül-magya-rázza, a magvát, a lényeget, a csírát a/z m/agy/áb/a rázza az érthetővé tétel végett. Íme, mit jelent a nyelvbonctan, melyet még csak szóba sem ejtenek a magukat mindenekfelett állóan okosaknak tudó, magyar/talan akadémikus nyelvészek!