IZÉ – Olyan nevet, szót helyettesítő, pótló szócska, mely nem jut eszünkbe, illetve amit nem akarunk kimondani. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] Az IZ, ÍZ ősgyök az ÍZület szóban a mozgásszervi csatlakozást jelenti.
Amikor beszédben nem találjuk a megfelelő szót, akkor tulajdonképpen a beszédszöveg gördülékenysége bénul le, az értelmi kapcsolati sor szakad meg. Nem találjuk a következő ÍZületet. Az IZ egyik ősnyelvi értelme (isteni) lélek. Mintha tőle is kérnénk segítséget. Ugyanakkor lehet a feledő elmét gyorsabb mozgásra fogni akaró felszólítás: IZÉ, na! (ízibe mondd!). ÍZzál már (gyulladj be!)!Vagy a hiányzó szó mintegy ÍZleléssel keresése. De néha mondjuk olyanra is, akinek, aminek szándékosan nem ejtjük ki a nevét, mert leértékeljük: – ez az IZÉ, ne! – a megvetés hangján. Ily esetben a jászolban levő takarmánymaradvány, az ÍZInk (a mesék óriásának „emberízink”-je), ÍZÉk, hasonlata, ami nem ÍZlik már.