Emberi szempontból: minden, ami az öt érzék valamelyikét bántja, és ami ellenkezik a: jó ízléssel, illemmel, tisztességgel, erkölccsel, becsülettel.
Ezek mindegyike a csúnya, csúf, ocsmány, pocsék, rút, ronda, rusnya osztályozást kiérdemlő.
Azonban ez egyénenként változik, a neveltetéstől, vagy a kifejlesztett ízlésigénytől függően.
A teljesség igénye nélkül, az alábbiak:
Látás: a gyönyörűség, szívet melengető érzetét betöltő, felemelő hatásával ellenkező látvány:
kirívó viselkedés, szemmértékes aránytalanság, eltorzult méret, nyomorított felületi otromba durvaság, giccses – népiesen: csűg-bűg – színek torlódott tömege, nyálkás, ragacsos látvány.
Hallás: az, ami megtörve a csend nyugalmát, eltér a halk, kellemes hangtól, élvezhető dallamtól:
zaj, éktelen lárma, ricsaj, csattogás, csatara, bőgés, idétlen ordítás, dörömbölés, sikoly, nyafogás, jajongás
Szaglás: minden, ami a kellemes illat ellentéte:
romlott rothadás szaga, orrfacsaró, bűzhödt büdös, bűz
Ízlelés: a szaglás és ízlelés a szárüregben egyeztet. A szaglás már előre jelez: vigyázz, itt valami gyanús!
A nyelv „hallgat” az orrontó kiértékelésre, nem fogad el semmit, meg sem ízleli, ami bűzlik.
Érintés: fokozatai vannak, a simogatástól a tapsikolásig kellemes, ami ezen felül van:
ütés, csapkodás, kínzó, felsebző verés, rúgás
Ezek mindegyike kiváltja az ösztönből elutasítást!