A NÉV oly sajátos jellemzőket magában rejtő ismertető jelző, amellyel minden mástól megkülönböztetünk élőlényeket: embereket, állatokat, növényeket valamint eseményeket, tárgyakat, fogalmakat, jelenségeket, mindent, ami körülvesz. Csak a találó nevek, megnevezések maradtak fenn, minden más kisodródott elhalt végképp.
A bérnyelvészet szerint a szó finnugor eredetű. NEVek a világegyetem alapításától léteznek, minden NÉVvel bír, ami VAN. NEVek a teremtés nyelvén adattak. NEVe van a Teremtőnek, teremtményeinek, az első égitesteknek, a Földnek, az első embernek, aki aztán NEVet adott minden lénynek, tárgynak, jelenségnek a Földön. A Teremtő Isten sem NÉVtelen. NEVe: VAN, mivel ÉLŐ. Ő minden eredet VÉNája. E szó ősnyelvi eredetű.
A Biblia írja: A teremtett világ vízből és víz által alkottatott. Azaz VANból és VAN által. A NÉV szó vízvonatkozású is.
A NÉV szó NÉ – ÉN ősgyökből indul. Minden lény NÉtől születik, és születésekor NÉt kap. Az elhangzott NÉről tudja: ez ÉN vagyok. A NÉ figyelemfelHÍVó szó. A HÍV szó a HÍjú HÍ gyöke, amely a betöltendő ürességet jelzi. A HÍV HÍ ennek az ürességnek a betöltésére szólít föl, a Valaki kiVálasztottat Vonzaná oda: – NÉ, Vigyázz, figyelj, te Valaki, és sorolják jellemzőit: Balog, Sánta, Szőke, Piros, Rózsa…! Így HÍVják őt, ez a jellemzői szerinti HÍVója, az ő NÉVója.
A H.V – V.H gyök: HíV – ViH gyök, üres jelentésű. Érdekes, némely székely vidéken a HÍVni ige alakja v > l váltással: HÍL. A H.L – L.H gyök: HíL – LeH, a LEH, mint LEHegő, LEVegő, szintén űr üresség. Tehát, akit HÍVnak, HÍLnak, az egy űrt tölt ki majd a várt HELYen. A HELY is űrjelentésű – HIL, HELy. Ismerős a HŰLt HELY kifejezés, szólás.
A NÉ – ÉN ősgyök bővítve N.V – V.N gyökszó: NéV – VaN. A NÉ – ÉN gyök, oda-vissza – vízvonatkozású is. Ez a te NÉD, azaz NEVED. A NEDŰ, NEDV = víz. A NEVetés felÜDítő, ÜDVözítő hatású. A NEVetés testNEDVet kiváltó. Mindenki örül, ha jó viszonylatban hallja NEVét. Örömteli mosolyt, NEVetést kiváltó lehet. Ha NÉVvel HÍVnak, szólítanak valakit, akkor Várják, hogy jöVENd. A JÖN, jöVENd ige: latinul VENi, franciául VIENnent, olaszul VENire, VENgono, románul VINe. Ha ezeket fordítjuk, látjuk, mind a NÉV gyökből indulnak: VEN, VIN – NEV, NIV. Jellemzők szerinti NÉVnek megfelelni annyi, mint tartani a szintVONalat, a NÍVót.
Valakit csak akkor HÍVnak, ha szükség van rá. Latinutód nyelveken: szükség – NEVoia, ez ősnyelvi örökség. Akit NÉVóján HÍVnak, arra szükség VAN, és jöVENd. A NÉV, HÍV és üresség betöltésének szüksége azonos értelmi kör.
A NÉV gyök NŐértelem hordozója is, minden NÉVen NEVezettet NŐ Fan, NŐ Van – NŐ ágyék szül a világra. Az első földi szülött ÉVÁN át, az ő FANján, ágyékán át NAVigált a világra. Ez az emberi utódok eredetVÉNája, mert JohaVAN, a Teremtő Isten, FANon, VANon, ágyékon át folytatja az ember teremtését, a Föld benépesítését.
Aki létezik, az VAN, aki VAN, NEVet kap. Aki NEVet kap, azt VANba, vízbe avatják.
ÉVA NEVe JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek jAVA. Így ÉVA, Ádám jAVÁra, ÍVÓ, nemző társként teremtetett mellé, de magzatait ÓVÓ anyaként is. Erről még az Éva címszónál. Más megNEVezések is ezen az alapon nyugszanak.
A NÉV tehát azt is jelenti: VAN, mert ha nem volna, NEVe sem VÓNa (volna). Életre jöVENdőnek NEVet adnak, mindenki NEVet kap. A NÉV gyök – vízVONatkozású léVÉN – üdeség értelmet is hordoz. A kisgyerek örül, ha NEVét hallja. A NÉVadást már az ősiségtől aVATással kötötték egybe. Aki NEVet, neVET kapott, beaVATták: VATba, VANdba, azaz vízbe mártották a megNEVezendőt. Különleges adottságra, környező ismerősei is adtak NEVet a jellemzői szerint, ezt mondták ragadVÁNyNÉVnek, amely megragadVÁN, egy életen át megmarad.
VAT is vizet jelent: V.T – T.V gyök: VaT – TaV. A víz, a VAN, VAT, TAVakat alkot. A TAVasz NEVe is vízértelmű. A kikelet NEVe: TAVas, eszezve TAVasz, sok kis TAVat, taVAT látunk TAVasszal. A TAVasz NEVe kellemesen hangzik, jó kedvre hangol, sokat NEVetünk, neVETünk.
Örömmel viseljük becsületes szüleinktől örökölt NEVünket, és büszkék vagyunk rá, hogy ők NEVeltek fel, s szüleink NEVén, neVÉN lettünk ismertek. Szülői NEVelés célja, oly utódot NEVelni, aki nem hoz szégyent VÉNülő szülei NEVére.
Aki megVETi szüleit, az nem érdemli meg a tőlük örökölt NEVet, neVET. Némelyik elVETi örökölt NEVét, neVÉT. Ezt önzően, rosszul TEVén, NEVet változtatva, VÉT szülei iránt.
Aki VÉN, az még VAN. Ugyanakkor a VÉN a korral oda érVÉN, rangot vívott ki magának kiérdemelVÉN közössége tiszteletét. NEVet szerzett, oly NÉV, amelyet tisztelettel említenek. Jelentős ősi VÉNek NEVén, neVÉN intézmények nyugszanak. Egy találó NEVet egész életében visel, és megVÉNül azzal, ha illik rá. A NÉV elkíséri VÉN koráig, haláláig.
A jóhiszemű ember VENdégszerető, és vigyáz jó hírNEVére. A becstelen ember sűrűn cseréli NEVét, mert a VANban, vízben szerzett előző NEVét eláztatta, jelképesen vízbe fullasztotta, NYUVasztotta.
Minden VANból, azaz vízből és VANtól, ÉLŐtől, JohaVANtól VAN, ami teremtetett. Ő léVÉN az élet forrása, tőle leVÉN minden eleVEN lény, aminek NEVe VAN. Ha engedjük életünket általa NAVigálni, akkor nem futunk zátonyra.
A CzF Szótár a NÉVről: „[…] a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. „Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá.” (Góri-codex). „Seneca neü (= nevü) mester.” (Ugyanott). „Dacianus neü fejedelm.” (U. o.). „Cassiodorus neü doctor.” (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög onoma, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.” Kiem. K.S. Ezek azt is jelentik, hogy minden és mindenki NEMe szerint kapta NEVét. A gyökhasonlóságok a közös tőről eredés bizonyítékai. E közös tő az ómagyar ősnyelv.