A Teremtő, az általa alkotott teremtés nyelvén, az életben létező minden mozzanatra, a legintimebbekre, legbensőségesebbekre is, az „érzelmek legapróbb rezdüléseit” is leíró, megfelelően árnyalható, színezhető kifejezési eszközt, módot megadott.
Tudni kell, hogy a Teremtő céljai szerint a nemiség legfőbb szerepe az utódnemzés volt: „Töltsétek be a Földet!
Bár élvezeti értéke nem kicsinyíthető, mivel a nemek vonzásában az átélhető élvezet mindent elsöprő, felfokozó, ösztönző hatású, de a nemiség addig maradhat meg fennkölt, nemes, érzelmekben felemelő hatású vonzerőként, ameddig megőrizzük bensőségességét. E bensőségesség senki másra nem tartozik, mint az adott emberpárra.
Nem az utcára, nem a társalgási asztal mellé tartozó.
A cél elsősorban a minél nagyobb család volt. Ebben versengtek a családok. Az asszonyok öröme volt a terhesség, és azt áldott állapotnak nevezték. A családi szaporulat a tőszámok neveinek egyik névadója is.
A nemiség áldása minden tiszteletet megérdemlő. Érzékileg felindító vonzereje semmilyen más kapcsolatra késztetéssel nem hasonlítható össze. A legmagasabb gyönyört adó esemény a párok életében, az oly vágyott, szeretett és szükséges utódok nemzésére ösztönző.
Az oktalan állat mai napig e célnak rendeli alá!
A legértelmesebb földi lény esetében elsikkadt!
Ez a csodálatos adomány célt tévesztett, mocskos, pocsék, ocsmány, elfajzott, bűnös cselekedetek eszköze lett. Kifejezetten élvezeti cikként – orrba-szájba, ahol egy lyuk van a nőn – van jelen az emberek életében, jelképes erkölcstelen pocsolyába, bűnök mocsarába süllyedt, okot adva akár életek kioltására is, holott szerepe életek világrahozatala volna.
Lealjasodott férfiak kizárólag élvezeti cikként tekintenek a nőre, és erőszakkal is megszerzik maguknak, s utána, mint koszos rongyot dobják el, vagy megölik.
Érzéki telítettségükben, szépségükkel férfiakat uraló nők csavarják ujjaik köré a gyanútlan, jóhiszemű férfiakat, kisajtolva mindent, amit lehet belőlük, aztán akár halálba is kergetik.
A kezdeti és a mostani párkapcsolatokban a különbség a hozzáállásban van.
Akkor elsődleges cél volt a házasságkötés, családalapítás, utódok számának növelése, és áldásnak számított a páros élet adománya és a születendő gyermek. Ez annál könnyebb és vonzóbb volt, mivel öröm volt a páros együttlét, amely még a legnagyobb testi élvezettel is járt.
Egy szótárnak nincs erkölcsi oktató szerepe, de mivel e szótár a teremtés nyelvét, annak titkait tárja az olvasó elé, így a teremtés nyelvének szerzője szempontjából nézve, abból kiindulva elkerülhetetlen megemlíteni néhány égetően fontos dolgot a mai – nemiséget érintő – erkölcsi állapotokkal kapcsolatban.
Ma elsődleges – sokaknál kizárólagos cél – az összefekvés, a hancúr, a nemi élvezet hajszolása. Nem kell ehhez ma összeházasodni, csak összeállni, mint a lovak az árnyékban, összebújni, mint a nyulak és versenyszerűen hajszolni a minél nagyobb élvezetet, elérni a minél magasabb élvezeti csúcsot. Taknya, nyála ezért az élvezetért folyik sokaknak.
A ma oly divatos „élettársi” kapcsolatban mindkét fél megalázza a másikat és önmagát. Ez amolyan közösülési érdekközösség, amelyben a férfi-nő kapcsolat csak párzási szintre süllyesztett alapon működik.
Nem vállallak egy életre, ez a titkos gondolat!
Nem tartozunk egymáshoz, semmink sem közös tulajdon, ha nem tetszik bármikor felrúgható, egyikünk szedi a sátorfáját, betyárbútorát, s mehet a szeme világába, még durvábban: az anyja keservébe!
Nem kell házasság, család sem, sőt sokaknál átok a fogamzás, a nem várt születendő gyermek. Akár gyilkosságba is belemennek a párok, családtervező vagy családot nem tervező megoldásként. Politikusok, orvosok ajánlják a darabokra szaggató magzat felnégyelést, darabolást, és magasan szakképzett orvosok segítségével mindannyian hóhérokká válva, darabokra tépve távolítják el a saját életképes magzataikat, mert kizárólag az élvezet kell fulladásig, takonyig-nyálig, de az azt követő felelősség vállalása már nem.
A tisztességes, természetes szerelmi vonzódás, nemiség, a legfenségesebb emberi érzelmi-érzéki halmazat, amely eredeti teremtői akarat szerint, a legmeghittebb bensőségesség megőrzésével a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb ünnepi (fesztív – innapinapi) élmény volt, maradt az emberpár életében, mára a legmocskosabb üzleti bűnök eszközévé vált. Ma jövedelemmel kecsegtető iparágak épülnek a nemiség hatalmas vonzerejére, mivel a mai világ életvitele kizárólag az élvezetekre és a versenyszellemre épül.
Ma már szégyen, maradi gondolkodásra vall, őszintén szeretni, hűségesnek lenni!
Amilyen nagy értékű kincs, épp oly felelősséggel kellene viszonyulni hozzá. Ám a mai világot nem a felelősségérzet jellemzi. Az túl nagy teher lenne. Rohadó, bűzlő gyümölcsei körülölelik a Földet. A felemelő esemény ma posványos pocsolyában fuldokol.
Pedig az adományozó, a Teremtő kérdőre, felelősségre vonja érte az egész emberiséget:
– A legcsodálatosabb kincset adtam nektek! Mit tettetek vele? Tiszteltétek annyira, mint az oktalan állatok?
– Nem, Uram, ocsmányul beletapostuk a sárba, mocsokba, pocsolyába. Csak az élvezet kell. Orrvérzésig, nyálcsorgásig, takonyfolyásig azon csámcsogunk.
Ma már csak élvezeti üzekedés. Sokaknál üzleti üzekedés lett belőle, aljas tettek, gyilkosságok indító, ösztönző rugója. Ennek hulláma ma már átcsap az emberi társadalom feje fölött, ebben fuldokol, s a magát műveltnek nevező – a valóságban a pocsolyáig lealjasodott – földi ember azt hiszi, hogy ezt nem kéri számon rajta soha senki.
S közben a kihegyezetten csiszolt, korszerűen magas műveltségű ember azon töpreng:
Vajon Isten miért engedte meg, hogy ennyire megromoljon minden ezen a Föld nevű bolygón?
Mert szerinte, ami most van e bolygón, azért kizárólag Isten a felelős, mert mi tiszták és feddhetetlenek vagyunk!
Nézz magadba ember! Ennyire nem lehetsz hülye, barom!
——————
Véleményem a többnejűségről
Bármennyire próbálják mentegetni vallásos magyarázók, de még a bibliai idők többnejűségei is mélyen elítélendők. Nem az eredeti teremtési minta követésére vall.
Ádámnak egyetlen feleséget teremtett Isten. Az eredeti minta szerint: Ketten lesznek egy testté.
Sehol nem írja, hogy: férj és sok feleség alkot EGY testet!
A FELeség szó érthetővé teszi, hogy a házasságban két FÉL van: FÉLfi és FELeség. E kettő alkot EGYet.
Jó, sikeres házasság esetén kettőjük közt létezhet meghitt egység, a FELadatok képesség szerinti elosztása révén, váll-váll mellett, egy akarattal, és utódaikat szeretetben, becsületben a családi meghitt melegségben nevelve fel.
A több asszonyos házasság nélkülözi a FELek meghittségét. Megosztottság lép fel. A férfi kedvére válogat, kegyencei vannak, akiket előtérbe helyez, kiéli rajtuk kanos vágyait, a többit mellőzi.
Az ilyen nem tiszteletet érdemlő férj, lesüllyedt a baknyúl szintjére.
A hárem női versengenek egymás közt a férfi kegyeinek elérésért, a minél több kéjes éjszakáért, s így kankívánó szukákká, közönséges nőstényekké válnak, süllyednek. A nők mellőzöttségük okán egymásra gerjednek, s a hárem a leszbikus kapcsolatok táptalaja.
Az ilyen házasság a magasztos emberi szintről lesüllyed, hasonlatossá válik az állattenyésztő telephez, ahol egy ménnek, bikának, kakasnak egész nősténycsorda áll rendelkezésére, és a cél a mértéken felüli szaporítás. Persze a hizlalt hím jól elvan köztük, kiélheti kanos ösztöneit.
Az ókorban a többnejűség a lesüllyedés előjele volt, ezzel az ember elindult az állatcsordai együttélés mintáját követve az erkölcsi lejtőn.
Uralkodók, vagyonos önző férfiak kéjvágyó igényeinek kiélésére találták ki, akik esetenként a sok feleséggel sem elégedtek meg, hanem a másik férfi feleségét is megkívánták, akár gyilkosság árán is.
A Biblia által említett első többnejű férfi erőszakos gyilkos volt.
Ennek ellenére, minden tehetős férfi – főleg az uralkodók – több feleséget tartott, hogy nemi mohóságát kielégíthesse, és hogy üstökös csóvaszerű utódcsordát hagyjon maga után, akiket – bár gyermekei voltak – nem is ismert bensőségesen, a szülő-gyermek kapcsolat mélységes érzelmiségének fontossága szerint.
A többnejűség állati életminta utánzása.