MAGYAR – Tömegében Magyarországon élő finnugor nyelvű nép, és a rá jellemzők. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor elemek] A finnugor jelző ránk nézve elvetendő. Az ősmag-nyelvet majdnem egészében a mai napig megőrző nép, Európa őslakói. Az Ibériai félszigettől az Urál hegységig (Ibériától Szibériáig) a földrajzi helyek – hegyek, völgyek, folyók, tavak – névadói.
A MAG népe, MAGva a föld népének. Miért MAGYAR a nyelv neve? Ez nem véletlen. Azért, hogy MAGYARázatot (magyar rázatot) adjon minden felvetődő kérdésre, mivel ez a nyelv szellemében birtokolja az erkölcsi útmutatót az ember számára, így AGYARával megrágja, majd beleRÁZza, (zárja) elméjébe a tudnivalót. A MAGYAR nyelv, mint a föld üledékes rétegei, őrzi a történelem igazságait. Ebbe nem nyúlt bele a politika mindent megmérgező becstelen keze.
A MAG népe MAGvető. A legelső M/AGRÁR, azaz földművelés tevékenység elindítói. A MAGYAR név nem véletlen. Benne rejlik a MAG, az AGY, a GYAkorlat GYA gyöke, az erő R hangja, mely GYÁRtó, alkotó képességét, de GYARló voltát is jelzi, de amelyek a dolgok lényegét tartalmazó, tudó és az azt kifejtő képességet is jelentik. De azt is, hogy GYARló GYEngeségében van az EReje. Az AR tűz volt az ősmag(yar)-nyelvben, és ez látszik e nép RAGYogó viseletében, kiérződik zenéjéből, táncaiból, életviteléből. A MAGY fordított szóalakja GYAM, GYÁM, GYÁMolít. A MAGYAR befogadó, segítő, GYÁMolító. Ebbe pusztul bele a nemzet. A MEGYER névről: a MEG az összeadás, sokasodás kulcsszava, különben nem maradt volna MEG a történelem viharai közt több ezer éven át. Az EGY a világ alapja (KISS DÉNES: Az ŐSEGY titka), az ER az erő, a GYER a megújuló sarjadás, GYER – REGY – RÜGY. A MEGYER szófordított alakja a sokasodás, GYARapodás titka, alapja a GYER-ME, azaz GYERME-K. A szaporulat növelésére, kedvező időként a MAgyar névben a MAi napot határozza meg. Isten, mint legfelső hatalom, aki előidézi, hogy lEGYen, s aki az embert, és e nyelvet teremtette –, amely világnyelv volt több évezreden át – nem engedi kiveszni! E nyelv nem veszhet el. Világnyelv volt több évezreden át. A többi nyelv ebből alakult ki.
MAGYARÁZ – Szavakkal érthetővé igyekszik tenni. [a magyar szó bővítménye] Csak a jelenség érthetőbbé tétele végett. A magyar népmesékben van az a pillanat, amikor a kis lenézett szőrös-gyapjas lovacska megRÁZza magát, és aranyszőrű táltossá válik. Továbbá máskor is, ha valamilyen különleges erőn felüli dolgot kell megtennie – esetleg némi paRÁZSevés után – megRÁZza magát, és átugorja a nagy folyóvizet, tengert, szakadékot stb. Emlékszem olyan sportbeszámolóra még gyerekkoromból, hogy ’gyengén ment a játék’, de Puskás egyszer csak megRÁZta magát, és rúgott két gólt egymásután. Ez a RÁZás a nyelvben az önmaga valós értékeinek kidomborítása, nyilvánosságra, felszínre hozatala. Olyannyira sajátos kifejezése ez a magyar nyelvnek, és oly háttéri értelmet takar, mint a MEGÚSZTUK kifejezés, mely egyetlen nyelvben sincs jelen, mivel csak a MAGYAR nyelvűek élték át – úszták meg szárazon – az Özönvizet. A beszédben a magyaRÁZÁS ugyanez: – a lényeg, a valós érték kiemelése, érthetővé tétele. És ez nincs meg egyetlen nyelvnél se, mert nem németezi, nem angolozza, nem franciázza bele a másik fejébe a lényeget. Csak az eredeti ősmag-nyelv egyenes ágú utóda, a MAGYAR nyelv képes ily kifejezésre. MAGYARán, kereken, alaposan, mintegy önmagát megRÁZva, megtáltosodva körül-magya-RÁZZA, a MAGvát, a lényeget, a csírát a/z m/AGY/áb/a RÁZZA az érthetővé tétel végett. Íme, mit jelent a nyelvbonctan, melyet még csak szóba sem ejtenek az akadémikus nyelvészek!