Az igazi elegancia finoman megérinti az embert , ám nem feltétlenül az érzékiség felkeltése a célja. Az igazi elegancia az elmén, a szíven, az érzelemvilágon át kíván hatni az érzékekre.
Az igazi elegancia egy gyöngéden, szépen, könnyedén elhúzott ívelt, színes vonás. Olyan, ami nem rikít, nem mély nyomot hagyó, de mégis maradandó, időtálló, nemes, s elvékonyodó, távolba veszően mintegy követendő célt mutató.
Könnyed, légies, kecses mozdulat, amely tapintatosan megmutatkozó, ám nem szemtelenül felkínáló, nem kihívó, de mégis megfog, lágyan vonzza a tekintetet. Egy alig észlelhető ajakmozdulat, halvány, kedves mosoly, ígéret van a megcsillanó szembogárban, de nem akárkinek, mert nem feltétlenül eladó, mivel elmélyült érzelmi kincset vár cserébe saját csiszolt értékéért.
Egy finom természetes illatfelhő, amely megérint, belengi a tért, s előbb az értelemre hat, így keltve érzelmi zsongást, áthatva az érzékek minden zugát. Lélekemelő, ihletadó, lazán lebegő, nem bántó, nem hivalkodó, mégis minden ízedben borzongatva megmozgat. Beindul tőle a képzelet, érzed, hogy vele kell lebegned.
Az igazi elegancia nem a divat vad hullámain vergődik, nem lármás, hanem finoman, alig észrevehetően neszező, halk szavú, nem tolakodó, mint zenében a gyönyörű, dallamos fuvolahang, hárfahúr pendülő rezgése, amelynek harmóniája felemel.
Az igazi elegancia kellemesen hullámzó rapszódia ringatása.
Az igazi elegancia, finom, alig észrevehető selymes-bársonyos érintés, mint kellemes, üdítő szellő, virágillatot hozó, simogató langyos fuvallata. A jelen magasztos emelkedettsége, ami megfog, egész életen át vezet, elkísér, s majdan az emlékezés megszépítője, megnemesítője lesz.
A divat egy ív, egy táv, amelynek lefutása után avíttá válik. Ismerős mondás: múló divat. Ezek ugyanazon folyamat részei.
A mai divat nem az elmén, a szíven, az érzelemvilágon át kíván hatni az érzékekre, hanem egyenesen, szemtől szembe a testi, érzéki embert közelíti meg, mivel a legvadabb érzékiség felkeltése a célja.
A divat szemtől szembe rád ordít, nem halk szavú. Nem megérint finoman, hanem homlokon csap: ide nézz! A ruhák vonalvezetése, a szín és illatvilág mind e giccses célt szolgálja.
A mai divat, saját mohó üzleti tervei megvalósításának eléréséhez alkalmas eszközzé, tárggyá alacsonyítja le a nőt. Kisajátítja, csak a teste kell, csak a testét kínálja a férfivilágnak! A szíve, érzelmei sutba dobva.
Nem nőt akar, csak nőstényt.
A mai divat nem gyöngéd a nővel, keményen szembe támadja, rikító, túlszínezettséggel, túlhangsúlyozott nőiségre ösztönzéssel sodorja magával: azt teszed, amit diktálok!
És eléri célját. A mai divat élesen kiemeli a nő bájait, több a nyers pőre bőr, mint a szövet. A mai napi divat kihívó, figyelemfelkeltő mozdulatokra, túlborzolt hajra, hivalkodó, felkavaró érzéki viselkedésre kötelezi a nőt, mert ezzel megfogja, ellenállhatatlanul vonzza, szinte magával rántja az érzékiségre kiéhezett férfi tekintetét.
Erős, tolakodó pacsuli illatfelhőbe burkolja, amely érzékiségét előtérbe, az érdeklődés középpontjába helyezi, és hagyja ott vergődni.
A divatirányítókat csak a ma érdekli, a jövő mellékes.
A divatot irányítók kezében áru lett a női test, aljas kívánság tárgyává alacsonyítva. Az érzelmei nem érdeklik a divatot irányítókat, és a férfiakat is úgy nevelik ezáltal, hogy csak nő teste érdekelje, érzelmei egyáltalán.