FONETIKA – Az emberi hangok sajátosságaival foglalkozó tudományág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög] A FON gyöknek a haNg jelenségének leírásánál, kifejezésénél az N a kellemi alap (a g itt záró kongás). A hANg AN ősgyöke, az IN kellemi gyök változata.
A kellemes zÖNgéjű hANg, mely csENg, csÖNg, zENg, csINgilINgi, csilINgel, kONg, dÖNg, dONg, dUNg (székelyül), kellemes INgert kelt, élvezet a fülnek. A FONás FOlyamatának hasonlata a beszédhANgok VONatkozásában: a FONal hosszúsága. A végtelennel tűnő szál, a hangok összefűzött FONala, a beszéd FONala, beszédtárgy irányVONala. Ezek a FOlytonosságról szólnak. A FONETIKA esetében az F hang a FOlyamatot, de a hangerőt (FOrca) is jelenti. Az ON a kellemi zÖNge, a NET felületi simaságot jelent, itt a hanghordozás egyenletességét. Az ETIKA a beszéd tartalmára vonatkozik. Az IK gyök a mozgást – IKlat –, de a személyt is jelenti: egy IK, más IK. Az IK kérdése: KI? A TIK itt a beszéddel való alKOTást írja le. A FONETIKA magyar szóelemekből áll. Az ősmag-nyelv ógörög leágazása őrizte meg a szót.