MEZOPOTÁMIA – A Tigris és Eufrátesz folyók közti térség. [bérnyelvészet: görög]
A MEZOPOTÁMIA név az M.Z – Z.M gyökből indul: MeZ – ZöM. A MEZ gyök egyik jelentése: KÖZ. Olyan térséget jelent, amely két vagy több valami KÖZt, középen helyezkedik el, mintegy beZÖKkentve, ZÖMítve oda. Ez lehet erdőrengeteg, folyók, tengerek által határolt rész is. A nagy MEZŐségek mindannyi folyók, hegyek, tengerek KÖZÉ ékelődő térségek. Görögül: Μεσοποταμία. MEZOpotámia MEZŐin élt kezdetben az emberiség ZÖME. Másik neve Folyóköz. A szó még a teremtés nyelvén, az ómagyar ősnyelven képződött, az ógörög megörökölte. Teljes átfogó magyarázat csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, magyarul adható rá. MEZO = mező, köz. Erről még alább. A mező szó értelme alább a címszónál.
A MEZZO– előtag kÖZtes állapot, két határozott állás közti felEZŐn elhelyEZEtt. A MEZZOszoprán a szoprán és alt kÖZÖtti hangszín. Tehát az alapértelem az ősnyelvi MEZŐ szóban képviselt.
A Z hangcsoport – EZO – a vIZEk mEZEje, MEZOpotámia a két nagy folyó kÖZÖtt terült el: FolyókÖZE.
A Z.P – P.Z gyök: ZoP – PoZ, MeZOPotámia síksága az Özönvíz után új életet kezdők – erős oszlophoz, ZÁBéhoz, PÓZnához hasonlítható – megalaPOZott élethelye, telephelye, ahonnan sugárirányba indultak el a családok, törzsek belakni a Földet. A ZÁPor szóban a SZAPora bőséget jelenti. Kezdetben egy rendkívül bőven termő MEZŐség volt.
A P hangcsoport – OPO – vízértelmű, de jelent takarást, ÁPOlást, ÉPÍtést és egy helyben tOPOgást is.
A P.T – T.P gyök: PoT – ToP, vízértelmű: TOPolya, POTolya, POCSolya (t > cs), víz, folyó: PÓ, POTomac, PATak.
A T hangcsoport – OTÁ – a népek kezdETI lETElepedett állapOTÁnak helye. Innen indultak az UTAk a világ minden tája felé. A továbbterjeszkedés lehETŐsége hATÁrtalan, semmi nem gÁTOlta őket.
A T.M – M.T gyök: TáM – MaT, a vizek éltető mezeje TÁMogat, eMET (etet), táplál, ellát, hisz élelMEZŐ. Végül elTEMet, elteMET. Az ÁM, TÁM sokaság is, TÖMeg.
Az M hangcsoport – ÁMI – bármily nagy kiterjedésű volt a térség, a szÁMOsodás végett a nagy tÖMEg már nem fért, s a zsúfoltság nyOMAsztó volta miatt tovább kellett költözni, elindultak a nOMÁd törzsek világgá, más dOMÁnt, otthont keresni.
Megfigyelhető még a megfordított szó: AIMÁTOPOZEM. Ebben jelen van a TOPOZ azaz TOPOSZ szó – aimáTOPOZem –, amelynek hivatalos jelentése: közismert, közkinccsé vált, különböző korokon átívelő költői kép. Vagy: közkinccsé vált, gyakran ismétlődő élethelyzetek, események. Valami, ami kedvelt.
Ez volt a Vízözön utáni bölcső.
Ugyanilyen értelmű MEZOPOTÁMIA másik neve: Sineár szó is. Sineár (s > z, n > m, Zime-ár, Zime = mező, ár = víz), az éltető vizek mezeje, Mezővíz, vizek (pota) közti Mező, Mezopotámia (mezo = mező, pota = víz).
Vitathatatlan, hogy MEZŐt, VIZek, POT közti, tÖMeget tápláló helyet jelentett, amelyen kezdetben megterMESZtették az élelem ZÖMÉt.
————————————
MEZŐ – Alacsony növényzetű, különösen füves sík terület. [bérnyelvész: finnugor tőből]
A MEZŐ M.Z – Z.M gyökből képzett szó: MeZ – ZöM. Élelmünk ZÖMe a MEZőn terem. A MEZő szó egyik jelentése: KÖZ. A MEZŐ olyan térség, amely két vagy több valami KÖZt helyezkedik el. A nagy MEZŐségek, alföldek mindegyike, folyók, hegyek, tengerek KÖZÉ ékelődő térségek.
Az M hang, ME, MÉ gyök szerepe meghatározó, hiszen a MÉretes, MEsszeség szavak indítója. A ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék (székely nyelvjárásban ma is). A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis eMŐnek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. A MEző is kínálja terMÉnyeit, javait az embernek, állatnak egyaránt.
A fordított ZÖM gyök jelenthet TÖMeget, ZÖld tÖMeget, amely jelleMEZhet egy szép MEZŐt. MEZŐ = ME, ZŐd, ZŐld, legyen eledeled! A MEZ befödi a testet, különben MEZtelen, MEZEtlen. Ilyen a jelMEZ is. A híMEZŐ mintákkal tölti be a vásznat, a MEZŐ is ilyen mintákkal híMEZEtt a rajta élő növények által. A MEZŐ növényzete befödi a tért, zöld MEZÉt rávonja a kopár földre. A kieleMEZŐ, jelleMEZŐ folyamatban az alanyt jelképesen leMEZtelenítik, eleMEire szedik, alapvető jelei, jegyei leolvasása végett.
A Z hangcsoport – EZŐ – mutatja, hogy a mEZŐ nagy, kiterjedő élelmEZŐ térség, amely megmunkálva jövedelmEZŐ, és a mEZŐn jó, szakszerű kEZEléssel, talajlAZÍtással kiváló ÍZŰ termények termeszthetők ÖZÖnével. A mEZŐ az esőtől elÁZIk. A mEZEi munkában sokat kell mOZOgni. Ősszel, betakarításkor történik a termőfelület, úgymond lehámOZÁsa, a betakarítás. A MEZŐt megmunkálni azért jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. A MEZEi munka kitűnő IZOMfejlesztő annak, aki jól MOZOg a munkában. A MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltözik, s az ember, állat legfontosabb élelMEZŐje (eme – a kisbaba szava). A MEZŐ növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a ZÜMmögő méhek a MÉZEt. Tavasztól őszig a MEZŐ ZÖng az énekesmadarak, rovarok MUZIkájától, MUZSIkájától.
A MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert bár leveti zöld MEZÉt, fehér MEZbe, ZIMÁba öltözik, hóMEZŐvé válik. A ZIMA az ősnyelven = hó. E szó ma a szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. Magyar nyelvi jelenléte: ZIMAnkós tél, ZUzMAra.
MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M.
A MEZŐ szó eredeti alakja lehetett: MEZÖld, MEZŐd. A szavak kialakulásánál az érzékekre ható jellemzők, a körülmények, cselekmények, műveletek milyensége, összessége döntő, és azok sűrítve jelen vannak a megnevezésben.
Az M.Z gyök rokon értelmű az M.SZ gyökkel az SZ hang a Z zöngétlen párja. A MASZat, MÉSZ, MOSZat, MÁZ, ZOMánc – mindannyi területet, felületet betakaró. Ugyanakkor mind az ESZ, mind az EZ gyök nagy kiterjedést jelent, ami MESSZIre terjed ki. A MEZŐnek valaha más neve is volt: KAMPA. Erről bővebben a kampa címszónál.