MÉSZÁROS – Szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: mészár ’ua’ < szláv] A szó eredetileg METSZÁROS lehetett, a MET, METél, METSZ alapszóból induló. Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősmag(yar)-nyelvet beszélő Noé* (eredeti neve: Növő). A hús, mint MOZgó iZOM (izom – mizo), tömör MASSZív – MESZÁ. Az iZOM MOZgóerő forrása. A mészáros a HÚSra SUHint bárdjával. HÚSként szétMETSZve SZÁlanként SZÓRható, bontható. Van egy mondás: SZEMenSZEdett, vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ – SZÉ, SZÁ ősgyökök, amelyek értelemhordozók a szóban. Az SZ-es ősgyökök kiterjedés jelentésűek a magyar szavakban: arasz, terpesz, asztag, asztal, esztendő, száz, ész, vész, szél, szel, meszel stb. A mÉSZáros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húst. Az R hangcsoportja – ÁRO – szerepe: ÁRtÓ eRőszak az állat kÁRÁra. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti (massza). Az utódnyelvek némelyikében a MÉSZÁR megfordított alakja – MÉSZÁR-SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: sarmale – szármále. A MÉSZÁROS szónak egy másik fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÁS gondolatát rejti. A MÉSZÁROS szó, elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősmag(yar)-nyelvből örökölte az összes többi. A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.” Ez a kavarás azért van, mert sokak számára az ősmag(yar)-nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, de attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősmag(yar)-nyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak alkotó elemeire csak a magyarázó nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja a MÉSZÁROS szó innen eredését.
*Noé (Növő) még 500 évet élt az Özönvíz után. Ez idő alatt még az eredeti ősnyelv volt használatban szerte a földön. Így a hús, masza, mesza nevek nem jöhettek semmilyen nyelvből. Noénak nagy tekintélye volt. Balkányi Sz. Lajos: Magyar ősmesék I. kötetében (27 old.) írja, hogy Ős atya ura névvel is illették őt, mint az egész föld lakóinak atyját. E név utólag különböző nyelvekben módosult, torzult: Isatur, Satyaurata és mások. Csak az ő halála után jöhetett számításba Nimród, aki próbált helyébe lépni, tekintélyét örökölni, de sikertelenül.
MÉTER – Az egyenlítőnek illetve egy délkörnek a negyvenmilliomod része mint hosszmérték. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: bnk: francia < latin < görög] A MÉTER szó M.T – T.M gyökből képzett: MéT – TöM. A T.R – R.T gyök: TéR – RéT. A MÉTER mértékegységként TERületek különböző MÉRéseire szolgál. Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyvének 286–288. oldalairól: „Az ógörög nyelvben a: „mega = nagy, hatalmas. A megasz = magas, megisztosz = magasztos, mér = mér, mérietosz = mérő zsineg, mérosz = mérés, kimért rész. A métron – métrony, azaz mérőeszköz, talán a méter is a méret szóból lett hangátvetéssel” Kiem. K. S. Nekem is volt egy ilyen megállapításom a MÉTER – MÉRET szavak kapcsán, de jónak láttam egy tekintélyesebb alátámasztást keresni. Nincs kétely. Mai görögben a MÉRET = mégethos, MÉTER = métra. Végkövetkeztetés: minden, amit a szótár a görög nyelvből eredeztet, azokat az ógörögök az ősmag(yar)-nyelvből örökölték. A méTER szóból kiderül, hogy egy TERület mennyiségi ki(m)ÉRTÉkeléséről van szó. A MÉRET szónak köze van az isMERET szóhoz. Egy isMERETlennek nem tudjuk erkölcsi-fizikai MÉRETeit. A TERület MÉRETeinek felMÉRése nyomán szereztek isMERETet arról, mennyi élelem TEREM azon a TERületen. A TERületet akkor kizárólag TERMEsztésre használták, ezért ilyen a szó: terÜLET, mert abba ÜL(t)ETni kellett. Érdekességként még hozzátenném, hogy székelyül a MÉTERt METREnek is mondják ragozott változataiban: Egy METREt vettem, vagy ez egy METREs, és ez ősi szóalak a magyar nyelvben. Ilyen hangelhalással, hangugrással képződtek a kötött mássalhangzó-párosok: méTeRes – méTRes, amelyek megdönthetetlen bizonyítékai az utódnyelvi szavak ősmag-nyelvből való származásának. A magyar nyelv nem örökölt a francia nyelvből alapvető kifejezéseket, mert nem volt szüksége rá. Sőt minden francia szóról kimutatható azok ősgyökei, gyökszavai, kötött mássalhangzó-párosai, azok hangcsoportjai segítségével az ősmag-nyelvi eredet! Amit ma francia eredetűnek írnak a bérnyelvészek, azok az utódnyelv hangzástörvényei szerint módosult szavak, amelyeket tunyaságból, és (hamis) műveltség látszatkeltése végett hoznak be a magyar nyelvbe, holott volna nekünk mindenre kifejezésünk.