MENTALITÁS – Észjárás gondolkodásmód. [A MÉKSZ szerint: nk: latin szóból] A MENTALITÁS szó M.N – N.M gyökből képzett: MeN – NeM. Az ősnyelvben volt az elME szónak más változata is: MENTŐ, amelytől szorult helyzetben MENTŐötlet jöhetett. Két foNTos követelmény: ne legyen üres, és ne gonosz gondolatokkal töltsük fel. A MENTAlitás egyféle személyiségjellemző gondolatMENET. Az ember elméjében, gondolataiban mindig MENTEgeti magát tettei végett. Akkor van baj, ha önös véleménye szerint ő MINDEnt (t > d) jól csinál, s ezt MINTAként szeretné ráerőltetni másokra is. Ez az észjárása, elmei állapota, saját részére való MINTA, amellyel mindig felMENTI magát. Az eLMe, jó MeNTáLiS képességgel érTeLMeN nyugvó érTeLMeS döntéseket hoz. A MeNTáLiS – érTeLMeS hangváz: M-N-T-L-S – r-T-L-M-S. Az eLMe vázhangjai jelen vannak a MentaL szóban is. A másik két hang: NT. Az NT hangcsoport – ENTA – a mENTAlitás értelmi beállítottság, amely szerint viszonyít, boncol, elemez, kiértékel, mérlegel az egyén. Ezeket jeleníti meg a bONTÓ, fONTOl, mENTEget, kÖNTÖrfalaz, szENTEl, dÖNT, hINT szavakban. Az utódnyelvek örökölték a gyököt, az NT párost, s vele a hangcsoportot is. Az elme gondolkozáskor apróra bONTja a mérlegelendő, megfONTOlandó gONDOlatokat (t > d). Az N.T – T.N gyök: TaN – NeT (n > ny: nyit), az elme TANul és TANít, taNÍT. Ehhez szükséges az elme NYITottsága. A T.L – L.T gyök: TaL – LaT, a gondos mérlegelés, LATolgatás után megfelelő megoldásra TALálni, és kiszűrni mindent, amit a józan ész, a jó erkölcs TILt. Az L hangcsoport – ALI – a megELŐzés, gondOLAt, elmÉLEt, ÉLEt és más szavakban van jelen. A T hangcsoport – ITA – nyITOtt, ÖTÖl, ÍTÉl, gÁTOl, hATOl stb. Az ELME megfelelői néhány nyelven: olasz, galíciai, portugál, spanyol – mente. A katalán – ment, a román – minte. A cseh – myls, szlovák – mysel, angol – mind, walesi – meddwl stb. Ezek azt igazolják, hogy egy forrásből erednek. NT – TN kapcsolat: a meNTalitás döNTő a tettek véghezvitelében, miNT szövéTNek világítja meg a köveTNi kíváNT utat. A jó meNTalitás láTNoki erővel bír. A latin nyelv csak megörökölte a szót az ősnyelvből, de magyarázatot nem tud adni a szóalkotó elemekre.