Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
MELÓDIA – Dallam. [MÉKSz szerint: nk: latin < görög] A DAL magas hangú, hullámzó hangerejű érzelemmel telített beszédmód. A DÉL szóból indulhat, mely a legmagasabb napállás. Az ember a szél lágy, zúgó, dongó, dúDOLó, dúDALó hangját utánozva, kezeit domborítva, összetéve, belefújva utánozta a szél hangját, dúdolt, dúDALt, fújt. A dalLAM, lehetett valaha birtokos raggal ellátott: dal, mely az enyém, daLOM, dalLAM. Hogy lágy, MELeg (mol) hang, ez benne van a szóban: -lam -lom. E MELeg hangú megnyilvánulás a kebel, MELl bensőséges MELeg érzéseit közvetíti. Ez értelemben használta az ógörög nyelv is. Ha megfordítjuk a MELÓDIA szót: ai/DÓLEM (dalom), megtaláljuk eredő szóalakja torzóját. Az ősmag(yar)-nyelvi dal, dalom, dallam szónak görög nyelvben kialakult torzója tért vissza a MELÓDIA szóalakban. A fentieknél is megfigyelhető a háromirányú értelmezhetőség jelensége.