MELL

MELL – Az emberi törzs felső felének elülső része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Szinte folytatása lehet a fenti szövegnek (a meleg címszó). Az a mondás, hogy ’kígyót melenget a keblén’, azaz MELLén, sugallja: a MELLen MELeg van. A lágy MELegséget a női MELL, kebel külsején a csecsemő értékeli a legjobban, és iránta az anyai MELL belsejében is MELegség érzése tombol. De a MELLben, kebelben fészkelnek a MELeg érzelmek minden szeretett lény, tárgy, fogalom iránt. Az első ősmag(yar)-nyelvi szavak egyike lehet. A MELLnek volt még egy másik megnevezése: SZÜN. Az SZ hangos értelemadó gyökök mindig a nagy kiterjedést jelölik. Jelenti (nemtől függetlenül) az SZ a SZÜV, SZÍV nagy kiterjedő képességét, amely fizikailag abban nyilvánul meg, hogy a vért keringeti: SZÍVja-taSZÍtja az erekben egy életen át. De jelenti – az érzelmek, indulatok, lelkiismeret és erkölcsi magatartás féSZkeként – hatalmas befogadó és kisugárzó képességét is. Ez utóbbiak folyamatokat, ÜGYeket képeznek az életben, így a MELLnek van egy SZÜGY neve is, amely a kebelben, a SZŰben végbemenő, lefolyó dolgokat jelenti összességükben. Ezen a SZŰ, SZÜgy alapon, SZÜ-N helyezkedik el a női MELL, és innen a SZÜN megnevezés. Magában foglalja a SZÜlőanya teljes SZŰ(vű) odaadását is csöppnyi magzata táplálásakor. A SZÜN – NÜSZ fordítás nyomán visszamehetünk a NÁSZig, hiszen a SZÜN tejkiválasztása a tényleges NÁSZ következménye. Tehát a kapcsolatrendszer egész váza tökéletesen kirajzolható. Az utódnyelvek egy része ezt a SZÜN gyököt használja a MELL megnevezésére. Például a román SÂN, olasz, spanyol SENo, portugál SEio, azeri SINə, bengáli, hindi, maráti StANa, cebuano, filippino SUso, cseh prSŮ, francia SEIN, görög StÍ̱thos, jávai SUsu, khmer SOdn, litván ŽINdymo, máltai SIder, német BuSEN, török göğSÜ és még lehet keresni. Olvasom B. Emil által most küldött, Ucsiraltu: A hun nyelv szavai című könyv Fordítói utószó fejezetéből: „Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol párhuzamai között megemlíti a ’tej’ és a mongol ’szün’ szó hasonlóságát, ám nem talált teljesen meggyőző magyarázatot összefüggésük mikéntjére.” A fenti – SZ hangból, SZÜ ősgyökből induló – eredeztetés választ ad a kapcsolatra.