MELL – Az emberi törzs felső felének elülső része. [A hivatásos nyelvészet szerint: finnugor] A MELL M.L – L.M gyök: MeL – LeM. Az a mondás, hogy ’kígyót melenget a keblén’, azaz MELLén, sugallja: a MELLen MELeg van. A lágy MELegséget a női MELL, kebel külsején a csecsemő értékeli a legjobban, és iránta az anyai MELL belsejében is MELegség érzése tombol, amely ösztönből kínálja önmagát: ME, EME. De a MELLben, kebelben fészkelnek a MELeg érzelmek minden szeretett lény, tárgy, fogalom iránt. A MeLLeK – KeLLeM hangváz: M-L-L-K – K-L-L-M. Az első ősnyelvi szavak egyike lehet. A MELLnek volt még egy másik megnevezése: SZÜN. Ez SZ.N – N.SZ gyök: SZüN – NeSZ, és rendkívül sokatmondó. Az SZ hangos gyökök mindig a nagy kiterjedést jelölik, és meghatározó az értelemadó szerepük. Jelenti (nemtől függetlenül) az SZ a SZÜV, SZÍV nagy kiterjesztő képességét, amely fizikailag abban nyilvánul meg, hogy a vért keringeti: VISZi – SZÍVja az erekben egy életen át. De jelenti – az érzelmek, indulatok, lelkiismeret és erkölcsi magatartás féSZkeként – hatalmas befogadó és kisugárzó képességét is. Ez utóbbiak folyamatokat, ÜGYeket képeznek az életben, így a MELLnek van egy SZÜGY neve is, amely a kebelben, a SZŰben végbemenő, lefolyó dolgokat, ÜGYeket jelenti összességükben. Ezen a SZŰ, SZÜgy alapon, SZÜ-N helyezkedik el a női MELL, és innen a SZÜN megnevezés. Magába foglalja a SZÜlőanya teljes SZŰ(vű) odaadását is csöppnyi magzata táplálásakor. A SZÜN – NESZ fordítás nyomán visszamehetünk a NÁSZig, hiszen a SZÜN (mell) tejkiválasztása NŐSZÜLés (ez volt a szülés valaha volt neve), ami a tényleges NÁSZ, az pedig a nemi NESZült, fESZült (izgalmi) állapot következménye. Tehát a kapcsolatrendszer egész váza tökéletesen kirajzolható. Az utódnyelvek egy része ezt a SZÜN gyököt használja a MELL megnevezésére. Például a román SÂN, olasz, spanyol SENo, portugál SEio, azeri SINə, bengáli, hindi, maráti StANa, cebuano, filippino SUso, cseh prSŮ, francia SEIN, görög StÍ̱thos, jávai SUsu, khmer SOdn, litván ŽINdymo, máltai SIder, német BuSEN, török göğSÜ és még lehet keresni. Olvasom Ucsiraltu: A hun nyelv szavai című könyv Fordítói utószó fejezetéből: „Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol párhuzamai között megemlíti a ’tej’ és a mongol ’szün’ szó hasonlóságát, ám nem talált teljesen meggyőző magyarázatot összefüggésük mikéntjére.” A fenti – SZ hangból, SZÜ ősgyökből induló – eredeztetés választ ad az értelmi kapcsolatra.