MELINDA – Az első MELINDA név a messzi ősi időkben, még az egynyelvűség idején keletkezett. A név az M.L – L.M gyökből induló: MeL – LeM. A MÉLy érzelmi töltetű MEL gyök mézet is jelentett az ősmag(yar)-nyelven, de a MELegség értelem mellett a kelLEM is jelen van a névben. Az L hangcsoport – ELI – az ÉLEt, ELŐkELŐ, ÁLOm, mELEgség szavakban mutatja a jellemzőket. Az IN kellemi ősgyök, és a csINos, csINtalan, fINom, rINgat szavakban nyújt párhuzamot.
Az ND hangcsoport – INDA – szintén jellemzőket tár fel. Az első MELINDA ANDAlgó járású, mANDUlaszemű, csENDEs, rENDEs, gONDOs, a munkára lENDÜlő, szorgalmas és vENDÉgszerető, szép lány volt. NÁDszálvékony derekú, játékos kedvében táncra pENDErülő, csiklANDÓsan nevető, vállaira OMLó gÖNDÖr hajú kis tÜNDÉr, aki jó szívéből készséggel ADott a rászorulóknak.