MELINDA – A MELINDA név az M.L – L.M gyökből induló: MeL – LeM. MELinda MÉLy érzelmi töltetű, MELegszívű, kelLEMes személyiség, édes kis nő lehetett, ugyanis a MEL gyök mézet is jelentett az ősnyelven. De a tápláló MELL értelme is ott rejlik az anyaszerepében. Az első MELINDA név a messzi ősi időkben, még az egynyelvűség idején adatott. Az L hangcsoport – ELI – az ÉLEt, ELŐkELŐ, ÁLOm, mELEgség szavakban mutatja a jellemzőket. Az L.N – N.L gyök: LiN – NőL, LENdület, hajlékonyság. Az IN kellemi ősgyök, és a csINos, csINtalan, fINom, rINgat szavakban nyújt párhuzamot. Az ND hangcsoport – INDA – szintén jellemzőket tár fel. Az első MELINDA ANDAlgó járású, mANDUlaszemű, csENDEs, rENDEs, jó INDUlatú, gONDOs, a munkára lENDÜlő, szorgalmas és vENDÉgszerető, játékos kedvében táncra pENDErülő, csiklANDÓsan nevető, széplány volt. Az ND páros, mint N.D – D.N gyök: NáD – DaN, is jellemzőket leíró: NÁDszálvékony derekú, édes NEDűként felŰDítő, DANoló kedvű leányzó. A LINDA név ennek rövid, becéző változataként végül önállósult.