MÉH 1 – Mézet gyűjtő, családokban élő, hártyás szárnyú tenyésztett rovar. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor]
A MÉH M:H – H.M gyök: MéH – HaM. Hogy miért lett MÉH a neve ennek a szorgalmas rovarnak? Mivel oly Művet készít, amely Édes, eHető, MÁHolható: HAM. Talán az odaadóan szorgalmas MAncs, kéz hasonlata, a MÉg, MÉg, MÉg – állandó, szüntelen újra kiröpülés? A szóvégi H hang a munkához való Hűség, a bőséges Hozam, hogy saját Házába Hordja be termését? Egy ősmag(yar)-nyelvi szóba egyetlen hang sem véletlenül került be. A MÉHek háza egy csodálatos Hely, MŰHely (méhely), ahol komoly élelmiszervegyészeti gyártási folyamat játszódik le a beszállított alapanyagokból. S a végeredmény egy csodálatos – m-m-m – ízű édesség: micsoda íz, méz! Ezen kívül még sok hasznos melléktermék (viasz, virágpor, propolisz stb.). A MÉHek a génjeikbe táplált ösztöni késztetés nyomán dolgoznak csodálatos tervszerűséggel*. A CzF Szótár így írja le: „[…] azon szavaink közé tartozik, melyekben a vég h gyöngéd utóleh, mint a moh, doh, roh, düh, rüh, vagy mint a j a fej, hij, paréj, karéj, a v a lév, bév, hév, nyüv stb szókban. Az éles mé, úgy látszik, ezen rovarnak vékony hangját utánozza. […] A finnben Fábián István szerént mehi vagy mesi am. még, és mehiläinen am. méh.”
* Példaként: A behelyezett egyszerű üres keretben három helyen kezdik el a lép építését: a két sarok és közép. Senki nem méri be nekik a kezdőtávot, nem rajzol mintát számukra, és mégis, amikor összeér az építmény, a hatszögű sejtek milliméternyi pontossággal illeszkednek egymáshoz. Az elkészült lépen sehol nem észlelhetőek, láthatóak a találkozási pontok. Mintha egyetlen irányból építették volna folytatólagosan. Ezt teszik évezredek óta a génjeikben továbbörökített tervek szerint! Ugyanígy a bennük levő teremtési törvény szerint, külön-külön, élesen elhatárolva gyűjtik a növényekről behordott alapanyagokból általuk kitermelt csodálatos élettani hatású termékeiket. A „tudomány” nem keresi ezekre az okokra a választ, mert ez a kifejlődéssel nem magyarázható. A „tudomány” inkább hallgat, mint a kuka, mint minden számára felfoghatatlan, vagy csak a teremtéselmélettel megmagyarázható titkok esetében. A nyelvkutatást is azért vitték vakvágányra, mert az – eredeti ősnyelv, a magnyelv alapjait, jellegzetességeit, szerkezeti vázát, hangzástörvényeit megőrző – mai magyar nyelv a teremtéselmélet egyik legnagyobb bizonyítéka, mivel a génekbe táplált ösztöni ősgyökökön alapul.
MÉH 2 – Anyaméh. A föld méhe, mélyen levő belső része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MÉH M:H – H.M gyök: MéH – HáM. Az anyaMÉH* megnevezésben a MÉLYséget, de a megnyílást is szemléltető M hanggal (figyeljük a kiejtést), a MÉLYen fekvő női belső szervet, a csodálatos megújulás, átörökítés, újrateremtődés, a mag, meg, még fogalmak MÉLYséges titkainak Hordozóját jelöli. A MÉH egy tökéletes védőHÁM a magzat számára. Egy olyan élettani alkotóhely, amelyben létrejön egy új ember, mindkét szülő jellegzetes, átörökített vonásainak hordozója, egyikhez sem teljesen hasonló, hanem egy új, megismételhetetlen egyed. A MÉH a teremtés megismétlődésének titokzatos MŰHelye, MÉLY titkokat rejt még ma is. Megfigyelhető, hogy a H hang kiejtésekor az egész belső önmagunkat adjuk. A H itt a MÉLY szó LY hangjának helyét veszi át, ennek értelmét sugallja – ejthetnénk MÉHLY-ként is –, de nemcsak a test, hanem a lélek MÉLYségének, a női lény egész belső önmagának odaadó voltával. Ez a H a csodálatos anyai ösztöni rajongásnak a magzati állapot idején kialakuló, a lélek legbensőjéhez kötött, rögzített, soHa le nem választható jelképes lelki köldökzsinórja, amely a belőle kiszakadó magzathoz köti őt, a legmélyebb anyai szeretet érzelmével, elszakíthatatlanul egy egész életen át. A szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, és nem az írott történelem dereka után kialakuló, mai napig osztódó szláv nyelveken képződött!
*A MÉH olyan üreges belső női szerv, amely telítésre vágyik. Ez egy teljesen természetes, génekbe táplált ösztöni késztetés a szaporodás biztosítására. Pontosan meghatározott, havonta visszatérő élettani ciklusai vannak, amelyek a nő viselkedését, kedélyállapotát, fogadókészségét meghatározzák. Az emBER, mint értelmes lény (ber = magasodás), ezt az ösztöni megnyilvánulást szabályozza, az ízlés határain belül, tisztességes keretek közt tartja (nem állatok módjára). A férfi azért fÉRfi, hogy ezt a különleges titokzatos nőiségi vonást megÉRtse, elfogadja. A nőnek viszont sosem szabadna visszaélnie e megértéssel.