MEGY – Egyik helyről a másikra halad, mozog. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A MEGY szó az M.GY – GY.M gyök: MeGY – GYöM (m > n: gyün, gyön, jön). A MENni* ige a távolodáshoz, a jönni a közeledéshez kötődő, és mindkettő a járni jó fogalomköre. Mind a hozzáadás (meg, még, gyömöszöl), mind a maga mögött hagyás (hagyd, haladj) gondolata ott rejlik a szó értelme mögött – MEGY. A ME ősgyök egy űr ki-, betöltésének felkínáló ösztöni ősgyöke. Az anyuka: ME, eME szavai a kis csemete gyomrában levő űr kitöltésére felszólító. A ME ősgyöknek van egy üres tér, köz értelme is (med). Az ember veleszületett szükségletérzete a MOzgás, MEnés, a test fizikai adottságainak, képességeinek MŰködtetése, mint egy űrérzet ki- betöltése. A mai magyar nyelvben magyarázat adható a szó eredetéről a nyelvbonctan segítségével a hangok, gyökök értelméből eredően. Abból kiindulva, hogy minden név, megnevezés három névadó jellemző összhangja, így ez a MEGY esetében is igaz. A MENés a kiindulópont és a célpont közti űr (med) kitöltése. Vagyis, aki MEGY, az kitölti a kiindulópont és a célpont közti MED-et, azaz űrt.
E két pont közti űrhöz (med) a MEGY eseményei hozzáadódnak, tartalommal töltik MEG. Az M hang az egyén önMaga.
Az E hang a természetes lelki-fizikai EgyEnsúly kifejezőhangja. A ME a felkínálás ősgyöke, így (a fenti példa) az előretolt női MEll egyik értelme is az önMagából (Enni) adni – ME. A MEN, MÉN gyöknél a ME felkínálás és a személy ÉN értelem érződik ki a szóból. A MÉN mintegy felkínálja a megtermékenyítés esélyét a kancának, és ráMENvén kitölt egy űrt, megszakítja a MEDdő állapotot. A MENés, a MEGY, önMAGa oda-, beleadása, hozzáadása. Egyszerű összeadási számtani művelet (a menés is művelet). Én meg(y) te(-hez), így leszünk ketten. A MEGY, MEGYen esetében a ME felkínálás és az EGYén. Mintha azt mondaná: ME (tessék) (m)EGY én. Ez a MENŐ szóból válik érthetővé, amely a harmadik személyről szól: MEN Ő. A hétfalusi csángóknál: én MENek, Erdővidéken lágyítva: MENYek, n > j váltással MEJek. Ez utóbbiban a Jó, a Jár J hangja is megjelenik, ugyanígy a többes számban, a régies nyelvezetben: münk MEJünk (-jünk, -nyünk), tük MEN-tek (tek – tük), ők MEN-nek (ek – ik – ők). Vagy GYÜN, GYÖN, JÖN. A GY hang külön is vehető, mivel a GYal = láb, a járó. Aki meGY, az GYalogol, azaz lábal. A CzF Szótár így írja le: „Rendhagyó igéink egyike, melynek tiszta gyöke vagy gyökeleme me megvan a szanszkrit: maj, latin: meo, finn: menen (menek), persa á-me-den stb. szókban is; s mint olyan egy osztályba tartozik a těsz, věsz, lěsz, visz, hisz igékkel, […] A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, […].” Kiem. K.S. Ehhez még hozzátenném azt, amire egy kedves ismerős hívta fel a figyelmemet: „A proto-indoeuropisták arra jutottak, hogy az ősnyelvben élhetett egy mei- ’megy, jár, történik, változik’ alapgyök (ebből vezetik le pl. a migráció szót). Persze afölött szemet hunynak, hogy ez nemcsak 6000 éve létezett, hanem még ma is él a magyarban ’megy’ alakban.” B. Réka. Hozzáteszem, bár fent már esett szó róla: ennek a J változatos alakja ma is él Erdővidéken: MEJek, MEJünk alakban. Íme a B.Réka. által idézett forrás: http://fr.wiktionary.org/wiki/meo#la: „De l’indo-européen commun *mei [1] (« aller, passer ») dont sont aussi issus migrare en latin…” Ebből vezetik le némely folyóvizek megnevezését, mint pl. a Majna – Mejne, és mások. Egy másik forrás finnugrista szempontból: http://www.szokincshalo.hu/szotar/? Ez a megy, megye szavakról írja: „Ősi örökség az uráli korból: vogul min-, zürjén munni, finn mennä, szamojéd mengem (‘megy’). A finnugor mene- alapforma a magyarban megmaradt. A jelen idő egyes alakjai n đ ny đ gy hangfejlődéssel jöttek létre, ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvek s a köznyelv rétegeiben: megyek–menyek–menek: a harmadik személyben is: mén.” Mi is elismerjük, hogy ez ősi örökség a felsorolt nyelvekben, de az ősmag(yar)-nyelvből, amely alakot a mai magyar nyelv, változtatás nélkül megőrzött, nem csak torzult változatait, mint amazok! Ám, ami perdöntő (!), a magyar nyelvben átfogó, teljes magyarázat adható a szó eredetéről a nyelvbonctan segítségével a hangok értelméből indulva.
MEGYE – Több járást magában foglaló államigazgatási egység. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát vagy szlovén] A MEGYE megnevezés M.GY – GY.M gyökből képzett: MeGY – GYöM. Ezt az ősi magyar szót is kilopnák a magyar szókincsből a szerkesztők akár a csárda, huszár, székely harisnya stb. szavakat. Mert, hogy eredete magyar, arra itt a magyarázat a CzF Szótár szerint: „E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a megy ige (valamint a járásé jár), s a megyének kijelölése csakugyan határjárásnak mondatik.”
Kiem. K.S. Mind a járás, mind a MEGYE a MEnéshez, a MEGY gyökhöz kötődő magyar szó. Ugyanígy az ár, mint területi mértékegység, szintén a jÁRáshoz kötődik. Erről bővebben az ár címszónál.
MEGGY – A meggyfa gyümölcse. Meggyfa. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A MEGGY a ME – EM ősgyökből képzett M.GY – GY.M gyök: MeGY – GYüM. A MEGGY EMhető GYÜMölcs. A ME ősgyök a kínálás szava is volt az ősmag-nyelvben. Székelyföldön ma is az: tessék, nesze, azaz ME. A már említett női MEll is hordozza ezt a felkínáló értelmet. A ME ősgyök jelen van a kelleMEs szóban. A kelleMEs MEleg is kínálja magát. A GY hang, az összetevői alapján (dj) a JÓ kifejezője is, kettőzve többlet értéket feltételez. A GYÜMölcse BOGYó, MOGY, ami MEGY, EGYed. Azt is lehetne mondani, hogy a MEGGY a magyarok EGYes számú GYÜMölcse: GYÜM – MÜGY – MEGGY (meggypiros). GYÜMölcs szóban a termés GYÖMöszölhetősége is. Tehát a MEGGY önmagát kínáló kelleMEs ízű GYÜMölcs.