Egy érdekes palóc tájnyelvi mondat, B. F. Lászlótól: „Ez a küszke gyermek, olyan csitlást végzett a lajcsúrban, hogy az már irdatlan!”
A KÜSZKE lehet a KIS, KÜS továbbkicsinyített változata: KISKE, KÜSKE, eszezve: KÜSZKE, palóc értelmezésben erőtlen, csenevész. Ez a KÜS, a KICSI jellemzője is. A KÜSZKE tökéletesen beleilleszkedik a tárgykör szókészletébe.
A szülő BÜSZKE a KÜSZKE gyermekére, aki számára DISZKE, azaz szép, és akiért a KÜSZöbön belül vagy kívül bármily KÜSZKÖdésre, KÜZdelemre KÉSZ. A DISZKE lány KEDISZkeltő (kedüs, kedves) a férfiszemnek.
A CSITLÁS szó valószínű, lárma akar lenni, mivel a CSIT gyöknek, a CSITár szóban egyik értelme kovács. A CSITári hegyek völgyében volt a királyi fegyverkovácsok egyik központja, és a völgy visszhangzott a CSITáló lármától. Palóc értelme: felfordulás, égszakadás, tiprás, károkozás. A lármázó, CSITló, CSITáló gyereket CSÍTítani szokták. Ősnyelven a lármázóra mondták: CSIT, TÁCS, azaz hallgass, ne TÁCSd (tátsd) ki a szádat nagyra, csak kiCSIT.
A székelyeknél RAJCSÚJ, RÁCSUJ, és a gyerek vagy kisállat féktelen száguldozásának megnevezése. Felvidéken a disznóólnál a malacfuttató, malackifutó, de ejtik LAJCSÚRnak is. Átforgatott hangok és a lágy L hang helyett a szintén lágy J hang kerül a szóba. A LAJCSÚR, RAJCSÚJ, hangkibocsátással és RAJban mozgással: LEJtéssel, JÁRással kapcsolatos. A CSÚR gyök lehet hangvonatkozású: CSURog, CSÖRtet, ez lehet RUCSnya, pöszén JUCSnya CSUJogás is.
LaJCSúR – RaJCSúJ hangváz: L-J-CS-R – R-J-CS-J.
Az IRDATLAN jelentése: tömény sűrűség, nagy mennyiség. A nem irtott erdőből lesz IRDATLAN rengeteg. Palóc tájnyelven az IRDATLANt a rettenetes helyett mondják.
Tehát érthető, azonos hanganyagra épülő szavakkal fejezik ki különböző tájakon magyarul a hasonló vagy következményeikben szoros hasonlóságokat mutató jelenségeket.