MATRÓNA – Tisztes idős nő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A MATRÓNA is M.T – T.M gyökből képzett szó: MaT – TaM. A szó gyöke, a MAT, anya jelentésű volt az ősmag(yar)-nyelvben, de emelkedett érettség is (mad). A MAT – TAM, TÁMasz egy életre. A MATER alak ment át az utódnyelvekbe: MATER, MATÉR = (érett) anya. Azt, hogy idős nőről van szó a TR páros jelzi, háTRányos helyzetű, aki boTRa juthat, s így neki is TÁMaszra lesz szüksége. Románul: bătrân* – öreg, aki görnyedt, és boTRa TÁMaszkodó. A TRÓN hangcsoport a TR párossal és az ON hangokkal alakult még az ősmag(yar)-nyelvben, s amely a szavakba beépülve mindentől megkülönböztethető háromszoros kiemelkedő magasság, rang, erő, méltóság értelmű. Jelen van az uralkodói magaslat, a TRÓN nevében is. A összes erőnél háromszor hatékonyabb TROMf, amely az osTROM szó értelemadója is. A maTRÓNa lehetett a törzsvezető sátorapának a nesztornak mindenki által tisztelt, idős nagyasszonya. Vagy a nőelvű, anyaközpontú társadalmi berendezkedésekben a legmagasabb rangú idős nő, a baTRÁN női megfelelője (ba = nagy). A BATRÁN jelentése: köztiszteletben álló, idős, vén férfi, ez a sátorapa, satrapa, nesztor másik megnevezése. Ezek megtisztelő címek voltak az ősi törzseknél, a sátorapák korában. Az anyajogú társadalmakban a MATRÓNA volt – a nagycsalád vezetője, ő volt a sátoranya, satranya, (a sátorapa, satrapa párja) és valószínű, innen van az öregasszonyokra ma is használt vén satrantyú megnevezés. A T.R – R.T gyök: TeR – RéT hangjaival alkothatók a: TÉR, TŰR szavak, s elképzelhető, hogy e szavaknak közük volt a MATRÓNA rangjához, állásához: TERemben, TRÓNon, magas fokon (létra), anyai TÜRelemmel stb.
*A bătrân = öreg szó a román nyelvben nem latin eredetű. A valachusok vagy a római rabszolgaság előtti, s még az eredeti ázsiai – iráni – életterükből hozták, vagy a kunoktól örökölték havaselvei letelepedésük után.
MATT – Sakkjátékban az a helyzet, hogy az egyik fél sakkban levő királya nem tud hova lépni, s ezért az illető elveszti a játszmát. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < spanyol < arab < perzsa] A MATT M.T – T.M gyökből képzett szó: MaT – TaM. A MATT szót akkor értjük meg könnyebben, ha a sakkjáték lényegét ismerjük. A sakk háborút szemléltető játék, a sakktábla a harctér. Szereplők: király, vezér, bástya, futó, huszár, gyalog, azaz hadsereg. A fő cél: a harc folyamán az ellenség királyának mozgásképtelenné tétele. Azaz leTÁMadni őt (mattolni), hogy ne tudjon többé visszaTÁMADni. Az utolsó felszólítás: MATT. A T hang zöngés párja D – MAD. A MAD emelkedést jelent (madár). Tehát a felszólítás: MADD, MAD! Vagyis: Emelkedj (mad), táMADj…, ha tudsz! A MAT gyök ez esetben az átláthatatlan, kiismerhetetlen, megoldhatatlan helyzetet is jelenti. A másik jelentése a MATT szónak: halott (örök sötétség). Itt is érvényes a felszólítás: táMADj fel! A hivatalos képlet szerint a hinduktól, perzsáktól ered a játék. Az ősidőkben ott ősmag(yar)-nyelvet beszéltek. Erre bizonyíték a sok magyar hangzású megnevezés (térség, helység, folyók, hegyek). A PERZSÁk a tűz népe, mai magyar nyelven is érthető nevű nép: PERZSEl a tűz. INDIA, a hINDUk nevében jelen van a kiINDUlás értelme. INDIA jelentős néptömegek vándorlásának kiINDUló pontja volt IRÁN irányába, azaz nyugatra. A SAKK név jelentése is a három névadó jellemző nyomán alakult. Egyik: SAH*, mint uralkodó. A másik: ezen a földön – a legelsőtől mostanáig – minden háborút a ZSÁKmányért indítottak. Ezért van a királyhoz intézett felszólítás sarokba szorításkor: SAKK, azaz ZSÁKmányt! Ilyenkor előfordul, hogy értékes katonát áldoznak fel a királyért. A harmadik névadó jellemző: SOK. Erről így szól a történet: „A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Az ismert mese szerint egy bráhmin találta fel a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla mezőire a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első mezőre egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön.” Vagyis nagyon SOKat kért, SOKKolóan SOKat. http://hu.wikipedia.org/wiki/Sakk - * „SAH: az ó-persa khsajathija (a.m. uralkodó) szó modern alakja) a m. király. Ősidőktől fogva nem elégedve meg az egyszerü királyi címmel, királyok királyának szokták magukat nevezni Irán fejedelmei; ebből az ó-persa khsajathijanám khsajathija a. m. királyok királya származott, a modern sahinsah.” http://www.kislexikon.hu/sah.html#ixzz3Hmsxi5OK Minthogy a perzsák, mint a tűz népe (perzs) ősmag(yar)-nyelv közeli nyelvet beszéltek, a KHSAJATHIJA szó, a hatalom „KISAJÁTÍTJA” értelmű. A SAHinSAH: minden SAHon (királyon) felüli, azaz SAHon SAH. A SAH név egyik névadó jellemzője az uralkodó SUHogó palástja (hangutánzó), a másik a HAS. Bővebben a sah, padisah címszavaknál. MAZSOLA – Mag nélküli szőlőfajták megaszal(ódot)t bogyója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz (Monemvaszia görög város olasz, Napoli di Malvasia nevéből)] Maradjunk az M.ZS – ZS.M indító gyöknél: MaZS – ZSaM (zs > z: zamat). Ésszerű az a felvetés, hogy az ember már a kezdetek idején találkozott a gyümölccsel, és nevet adott annak jellemzői szerint. Semmiképp nem elfogadható, hogy az olaszos Napoli di Malvasia nevéből kapta nevét. Ilyen nincs. Egyetlen gyümölcs sem kapta alapnevét helységről. Helységnév csak jelzőként tapadhatott a névhez. A MAZSOLA finom csemege. A MA ősgyök száj-, evésvonatkozású: MAjszOL, MÁhOL. Az ízérzet magas fokát, a ZAMat kiterjedtségét az AZS értelemadó gyök jelzi. A MAZS – ZSAM, (zam) gyök az ízre, ZAMatra vonatkozik, de kellemességi párhuzama a balZSAM szóból is kitetszik. A MAJSZOL, MÁHOL a ZSongó ZS hanggal: MAZSOL, MAZSOLÓ, MAZSOLA. A ZSOL, táplálkozással kapcsolatos értelemadó gyök a habZSOL, morZSOL szavakban. Ha a MALOZSA szóalakot vennénk, akkor is ősmag(yar)-nyelvi gyököket találunk a szóban: mal, mel – lem, lom, lágyság (mel), kellem és a lozs – zsol valamint a zsa értelemadó gyök. A CzF Szótár is az olasz eredetet említi: „MAZSOLA – malasia, latinosan: malvasia, francziául: malvoisier stb.), fn. tt. malozsát. Aranysárga szinü, édes szőlőfaj, mely Moreának Napoli di Malvasia városa környékén terem. Mások szerént nevét Chios szigetnek Arvisia nevü városától kapta volna, melyet az olaszok Malvasiá-ra változtattak. Ezen szőlőfajból készül a malozsa nevű csemegebor. Szélesb ért. hasonló ízü és finomságu bor, mely Candia szigetén terem, továbbá más ilyetén mesterkélt borok. Némely tájszokások szerént átvetve ejtik: mazsola v. mozsola.” Ám Czuczor és Fogarasi nem az Akadémia rosszhiszemű magyartalanságérzetét osztva jutottak erre a megállapításra, hanem mivel még nem ismerték akkor azokat az értelemhordozó elemeket, amelyek minden kifejezésbe beviszik sajátosan képviselt értelmüket. Ez esetben az AZS, MAZS.
A ZS.L – L.ZS gyök: ZSoL – LoZS (zs > z: laza) is jelen van. A ZSOL gyök a varáZSOL szóban kellemes hatást leíró. A gyümölcs kellemes, elLAZító érzetet kelt. Tehát a gyümölcsnek még az ősmag(yar)-nyelven adtak nevet, és nem az írott történelem derekán megjelent, kétezer évesnél is fiatalabb nyelven.