MATRÓNA – Tisztes idős nő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A MATRÓNA is M.T – T.M gyökből képzett szó: MaT – TaM. A szó gyöke, a MAT jelentése: anya, TÖMegek, népek forrása. De emelkedett érettség is (mad). A MAT – TAM, TÁMasz egy életre. A MATER, MAT TER = TERmékeny ANYA. Azt, hogy idős nőről van szó a TR hangcsoport – ATRÓ – jelzi: a mATRÓna hÁTRÁnyos helyzetű, aki bOTRA jutott, juthat, s így neki is TÁMaszra (tám – mat) lesz szüksége. A TRÓN hangcsoport a TR párossal és az ON hangokkal alakult még az ősmag(yar)-nyelvben, s amely a szavakba beépülve mindentől megkülönböztethető háromszoros kiemelkedő magasság, rang, erő, méltóság értelmű. Jelen van az uralkodói magaslat, a TRÓN nevében is. A összes erőnél háromszor hatékonyabb TROMf, amely az osTROM (csúcstámadás) szó értelemadója is. A maTRÓNa lehetett a törzsvezető sátorapának a nesztornak mindenki által tisztelt, idős nagyasszonya. A BATRÁN*, köztiszteletben álló, idős, vén férfi, ez a sátorapa, satrapa, nesztor másik megnevezése. Ezek megtisztelő címek voltak az ősi törzseknél, a sátorapák korában. A BATRÁN a B.T – T.B gyökből: BaT – TaB, induló szó. Ez a törzset, a sátoralja népet, a TÁBort vezető sátorapa, mint nagy = BA, BAT = oszlop. A TRÁN, TRÓN, jelképes, valós magaslat. A BATRÁN megfelelője lehetett a MATRÓNA, azaz MAT-TRÓN-a, a nőelvű, anyaközpontú társadalmi berendezkedésekben a legmagasabb rangú idős nő. Az anyajogú társadalmakban a MATRÓNA volt – a nagycsalád vezetője, ő volt a sátoranya, satranya, (vagy tán a sátorapa, satrapa párja) és valószínű, innen van az öregasszonyokra ma is használt satrantyú megnevezés. A T.R – R.T gyök: TeR – RéT hangjaival alkothatók a: TÉR, TŰR szavak, s elképzelhető, hogy e szavaknak közük volt a MATRÓNA rangjához, állásához: TERemben, TRÓNon, magas fokon (létra), anyai TÜRelemmel stb. Az N hangcsoport – ÓNA – a matrÓNA NŐ volt, aki lehetett fINOm érzületű, jóra tANÍtó, szÁNÓ szívű, akihez pANAsszal járultak a bajban levők, s jótANÁccsal látta el őket. De lehetett gONOsz, kONOk, babONÁs, titokban fENEkedő is. /*/ Románul: bătrân – öreg, aki görnyedt, és boTRa TÁMaszkodó. E szó a román nyelvben nem latin eredetű. A valachusok vagy a római rabszolgaság előtti, s még az eredeti ázsiai – iráni – életterükből hozták, vagy a kunoktól örökölték havaselvei letelepedésük után.