MÁS – Valakivel, valamivel nem azonos, nem ő, nem az. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A MÁS M.S – S.M gyök: MáS – SeM. A MÁSnemű, hasonló, majdnem azonos, de mégSEM az. Vegyük az első embert. Ő volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó, ÉN – EGYÉN, ÁDÁM, aki ÁD: alkot és juttat, és ÁM: számossá tesz. Ez feltételezi, hogy jön még számos, számas, sok MÁS. Elsősorban jön még egy SZEMély, aki szintén SZÁMít, ez az ő MÁSa. Ő is ember, mint EGYÉN, vele egyenlő fél, külsőre hasonló: alakja, kezei, lábai, feje, haja, de aki mégis MÁS, mindenben MÁS. Ő a NŐ. A MÁSik fél, a teljes nagy EGY – a két összetevőből álló EMBER – FELE, ő az EM, aki BERhez tartozik, ketten EGYek: EM+BER. Ő EGYén FELE(sége), párja, nemének MÁSik oldala, akik EGYMÁSnak – egy másnak, más egynek – tökéletesen megfelelnek, összeillenek, összeSIMulnak. Ami hiányzik EGYből (testi-lelki jellemzők), az tökéletes illeszkedési alkalmassággal megvan MÁSban. EGY ik a MÁS ik (ik = személy) nélkül SEMmit érő (mit ér?). Kettőjük testi összeilleszkedéséből ered sok-sok MÁS, akik mindannyian az ő kettejük MÁSa, hozzájuk hasonlók, de mégis mindenben MÁSok. Ez az egészséges emberi MÁSság.
(A többi, liberális fosadék.)