MÁRVÁNY – A mészkőnek különféle színű, kristályos, fényesre csiszolható változata. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin < görög] A MÁRVÁNY szó szintén M.R – R.M gyökből képzett: MáR – RaM. A MÁRVÁNY szó tartalmazza azokat a körülményeket, műveleteket, amelyek a kőzet megnevezéséhez vezettek. A kőzetet ki kellett vésni, MARni, bányászni a nagy tömbből. A kinyert rész, kiMARt darab, MARvány volt. Az RV páros mutat a jellemzőkre. A nagy tömbtől eltávolított kőtömb duRVa darab volt. Ugyanakkor áRVa lett, mivel ki lett maRVa előző helyéről. Ezután bizonyos teRV nyomán felhasználásra került. Akár épületanyagként használták, akár szobrot készítettek belőle, felülete MARVA lett mindaddig, amíg teRVezett alakot el nem érték. A munka folyamán keletkezett MURVA (törmelék) a MARVÁNY körül heVeRt szétszóRVa, ezek azon apró kőzetdarabok, amelyek a MÁRVÁNYtömbből le lettek MARVA. Az R.V – V.R gyök: RoV – VeR: a megmunkálás ütve, azaz ráVERve végzett műveletét leíró: ROVás. A MáRVányszobor MeReV alakzat. A szóváz azonos. Meglehet, hogy már az ősmag(yar)-nyelvben RV páros RM-re váltva is használatban volt MARMÁNY szóalakban. Így lett az ógörög nyelvben MARMARO alakja, majd a kialakuló latin nyelven MARMORE, később német nyelven MARMOR. Ám egyik nyelv sem tud átfogó magyarázatot adni a névalkotó gyökökre, jellemzőkre, a szó kialakulásának fokozataira, mivel az eredet ősmag(yar)-nyelvi: MARVÁNY, MÁRVÁNY, MARMÁNY, és ezek csak a nyelvi titkok mai magyarázó nyelvén mutathatók ki. A kötött mássalhangzó-páros váltásra sok példa van, többek közt a faragmány – faragvány, ahol oda-vissza fordítva történt: gm > gv váltás. Az RV páros hangcsoportja is ősmag)yar)-nyelvi vonás a szóban. Az R hang Ridegség, a V a tőről leVáltság értelmét hordozzák a szavakban. Ilyen a szÓRVÁnyban élők hERVAdó ÁRVAsága, dURVÁn kimARVA minden közösségből. De a lÁRVA, kURVA, mURVA és mások is, amelyek kiszáradó állapotot leírók.
MÁS – Valakivel, valamivel nem azonos, nem ő, nem az. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A MÁS M.S – S.M gyök: MáS – SeM. A MÁSnemű, hasonló, majdnem azonos, de mégSEM az. Vegyük az első embert. Ő volt a földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó, ÉN – EGYÉN, ÁDÁM, aki ÁD: alkot és juttat, és ÁM: számossá tesz. Ez feltételezi, hogy jön még számos, számas, sok MÁS. Elsősorban jön még egy személy, aki szintén számít, ez az ő MÁSa: a nő. Ő is ember, mint EGYÉN, vele egyenlő fél, de aki mégis MÁS. A MÁSik fél, az egy(én) fele(sége), párja, nemének MÁSik oldala, akik EGYMÁSnak – egy másnak, más egynek – tökéletesen megfelelnek, összeillenek, összeSIMulnak. Ami hiányzik EGYből (testi-lelki jellemzők), az tökéletes illeszkedési alkalmassággal megvan MÁSban. EGY a MÁS ik (ik = személy) nélkül SEMmit érő (mit ér?). Kettőjük testi összeilleszkedéséből ered sok-sok MÁS, akik mindannyian az ő kettejük MÁSa, hozzájuk hasonlók, de mégis mindenben MÁSok. Ez az egészséges emberi MÁSság*.
MASINA – Gép. Cséplőgép, mozdony, gyufa, takaréktűzhely. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < latin < görög] A MASINA a MA. MO, MOzgást jelentő ősgyök bővített M.S – S.M gyökéből képzett szó: MáS – SoM. Valami, ami jár. Fennebb már volt említve a mar gyöknél: MARsol – megy. Ugyanígy a MAS gyök is jelent járást. A MAS fordított alakjai: SAM, SIM, SOM, SIMul, SOMpolyog, SOMfordál, m > n váltással SÁNtikál, SÜNdörög, ezek mind MOZgást kifejezők, akár a MOSni ige. A MOTor is MATató, azaz MOCorgó, MOZgó MASina. Tehát a MASINA ősmag(yar)-nyelvi ősgyökből induló kifejezés. Ha megfigyeljük, az oSONÓ – maSINA szintén erre mutató. Az IN gyökből ered az INdul szavunk. Ugyancsak hasonló s > sz váltással a MÁSZni ige: MÁSZik, MÁSZás. Ezt a gyököt örökölték az ősmag(yar)-nyelvből a zárójelben említett utódnyelvek.
*Nem a liberálisok által ma állandóan szajkózott buzerancia.