Ősmag(yar)-nyelvi szavak
MÁRTÍR – Vértanú. Sokat szenvedő ember. Valakiért, valamiért sok áldozatot hozó. [A MÉKSz szerint: nk: latin < görög] Mitől válik valaki egy esemény szem- vagy fültanújává? Ott kell lennie látó- vagy hallótávolságon belül, vagyis az események partvonalán, martján. Az ősmag(yar)-nyelvben erre kellett legyen szó. Az események közelében maradó, a látóhatáron belül, azok martján álló, mindegy melyik oldalról, martról, partról látta, de hiteles tanú. Ez a marton, martun álló lett, aki egyik oldal felé sem hajolva, egyenesen, pártatlanul, martalanul elmondta a történet lefolyását az ő szemszögéből nézve. Ezzel ő is bele lett mártva az ügybe. Ezért kellett legkevesebb két tanú a különböző szemszögi, oldali, parti, marti meglátás végett. Esetenként írásban kellett rögzíteni. Ilyenkor a martun álló leírta vagy leíratta, s ez marton írt bizonyíték lett. Talán így lehetett, lett martír, mártír. A tanú viszont eredhetett a láttam, láttam úgy volt m > n váltással, leharapott szóvégből. Volt, aki súlyos eseteknél, minden más hamis bizonyíték ellenében kiállt az általa igaznak vélt dolgok bizonyítására, akár vére árán is, vérével tanúskodva az igazságért – vértanú lett, mártír. E szó ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, ebből eredt a görög martur. Érdekességként: a vértanú kifejezést németnek írja a szótár. Csak azt nem magyarázza meg: mitől német?